Nem találtak újabb nyomokat Medgyessyről a BM-ben

Befejeződött a Belügyminisztérium irattárának belső ellenőrzése, amit azután indítottak, hogy kiderült, Medgyessy a rendszerváltás előtt a kémelhárításnak dolgozott. A vizsgálatból kiderült, hogy az egykori III-as főcsoportfőnökség anyagaiból a neveket nem, pusztán titkos kódokat tartalmazó parancskönyvek, illetve a III/III-as osztály személyi anyagainak egy része maradt a BM-ben. A miniszterelnökkel kapcsolatos újabb dokumentumok nem kerültek elő. A leltár alapján valószínű, hogy korábban kiloptak államtitkokat tartalmazó anyagokat az irattárból.

A hírszerzőkre, kémelhárítókra és a katonai titkosszolgálati tevékenységre vonatkozó személyi anyagok, illetve munkadossziék nincsenek a Belügyminisztérium (BM) irattárban, csak neveket nem tartalmazó parancskönyvek maradtak az épületben. A vizsgálatot a titkos iratok irattározásával, kezelésével és hozzáférhetőségével kapcsolatosan Lamperth Mónika belügyminiszter rendelte el.

A vizsgálat első szakasza megállapította ugyanakkor, hogy fellelhetőek a volt III/III-as központi ügyosztály nyílt állományának személyi anyagai, mert az 1990-ben jogutód nélkül szűnt meg. Ezt az iratanyagot a törvényi rendelkezés értelmében a BM irattárában kellett megőrizni, míg az ügyosztály többi anyaga a Történeti Hivatalhoz került.

A korábban a BM-ben tárolt állambiztonsági iratanyagokat előbb 1990-ben, majd később, legutoljára pedig bizonyíthatóan 2001-ben elszállították a Történeti Hivatalhoz és a jogutód szervezetekhez.

Mivel az egykori III-as főcsoportfőnökségen dolgozó kémelhárítók, hírszerzők neveit is tartalmazó anyagok nincsenek a BM-ben, így hitelesen csak az állapítható meg, hogy egy D-209-es kódszámú ember kémelhárítóként dolgozott. Az csak a Medgyessy Péter miniszterelnök által adott információk alapján állapítható meg, hogy ez a kód őt takarta.

Szakértői megállapítás szerint a tevékenység tartalmából következően a titokgazda a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője. Megállapítható, hogy a titkos állományra vonatkozó, korábban a Belügyminisztériumban őrzött dokumentumok zárolását, szigorú kezelési rendjét 1990-től a belügyminiszterek ismétlődően előírták. Az anyagokhoz jellemzően csak miniszteri felhatalmazás alapján lehetett hozzáférni, azonban - a legutolsó, 1995-ös átfogó iratfelmérés megállapítása szerint is - az illegális, jogtalan eltulajdonítások nem zárhatók ki. Az okmányokból, munkáltatói kartonokból és egyéb anyagokból a minisztériumnak ugyanakkor - az átvilágítási törvényből következően, továbbá munkaügyi tekintetben - adatszolgáltatási kötelezettsége állt és áll fenn.

A belügyminiszter elrendelte az iratok újbóli felmérését és rendezését, valamint a dokumentumok épségének fokozott védelmét.