A Sólyom-bizottság megállapításai az ügynöktörvényről

Elkészítette jelentését a készülő ügynöktörvényről a Medgyessy Péter kormányfő által felkért szakértői bizottság, amelyet szó szerint tesszük közzé. Ebben a bizottság leszögezi: a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami, és egyes személyek titkosszolgálati múltját sem lehet arra való hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége "a jogállammal összeegyeztethető volt".

A szakértői bizottság tagjai: Bence György filozófus, egyetemi tanár; Boross Péter volt miniszterelnök; Gálszécsy András, a titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter; Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója; Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész; Hack Péter, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának volt elnöke; Majtényi László volt adatvédelmi biztos; elnökként Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke.

A bizottság egyaránt kitér a törvényjavaslatok alkotmányossági és célszerűségi kérdéseire. Észrevételeit azonban elvi és rövid megjegyzésekre és javaslatokra korlátozza, tekintettel az idő rövidségére. A bizottság úgy döntött, hogy véleményét nyilvánosságra hozza.

Összefoglalás

1.A rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami. Nem lehet egyes személyek titkosszolgálati múltját arra hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége "a jogállammal összeegyeztethető volt". A nem-jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását nemzetbiztonsági érdek alkotmányosan indokolhatja. Ez a kivétel azonban nem vonatkozhat a hivatalban lévő legmagasabb szintű állami vezetők múltjára.

2.A múltat feltáró, valamint az "átvilágítási" törvényhozással szemben alkotmányos követelmény, hogy egyrészt biztosítania kell a titkos információgyűjtéssel érintettek információs önrendelkezési jogát, másrészt pedig a közhatalmat gyakorló személyek és a politikai közszereplők múltjára vonatkozó bizonyos adatok nyilvánosságát.

A törvényjavaslatok kiterjesztik a megismerhető és nyilvánosságra hozható adatok körét, másrészt az adatok kötelező nyilvánosságra hozása alá eső személyi kört.

A megfigyeltek megismerési jogának kiterjesztése a személyükkel kapcsolatos összes titkos adatra alkotmányos jogaikat érvényesíti.

A kötelező átvilágítás során vizsgálandó adatok körének bővítése alkotmányosan szintén indokolható. Az átvilágítandó személyi kör kitágítása a "közéleti szerepet betöltő személyekre" azonban - a 2000. évi XCIII. törvényhez hasonlóan - nincs összhangban az Alkotmánybíróság 60/1994.(XII.24.)AB határozatával, amely az adatok kötelező nyilvánosságra hozását csakis a közhatalmat gyakorló tisztviselők és a politikai közélet szereplői adatai tekintetében ítélte alkotmányosnak.

Az Alkotmánybíróság idézett döntése szerint a törvények egyes rendelkezései tekintetében külön-külön igazolhatónak kell lennie, hogy a személyes adatokkal való saját rendelkezés jogának szükséges, alkalmas és arányos korlátozásról van szó. Meg kell felelniük a törvényeknek a jogbiztonság követelményének is. Ezt általános jogpolitikai célok - mint a múlt megismerése, politikai visszaélések megelőzése, a közélet tisztasága - nem helyettesíthetik.

3.A titkosszolgálatok iratai hiányosan és nem feltétlenül hitelesen maradtak fenn. A csonka anyag használata miatti alkotmányos aggályokat csökkenti, ha a máshol található kapcsolódó dokumentumokat is bevonják az anyagfeltárásba; másrészt, ha ezt az anyagot megfelelő szakmai forráskritikával kezelik.

4.Az adatok megismerhetősége és nyilvánosságra hozása más alkotmányossági követelmény alá esik.

A megfigyelt személy joga a vele kapcsolatos adatok megismerésére nem terjed ki automatikusan arra, hogy mások személyes adataival korlátlanul rendelkezzék (azokat nyilvánosságra hozza). Ehhez külön alkotmányos indokok lennének szükségesek, mint ahogy szintén önálló alkotmányos érvek alapozhatják csak meg, hogy az összes nyílt és titkos munkatárs adatait bárki megismerhesse, és nyilvánosságra hozhassa. Az adatok megismerését és a nyilvánosságra hozást tehát külön kell szabályozni. Vannak ugyanis olyan szempontok, amelyek a teljes megismerés jogának biztosítása mellett a nyilvánosságra hozás korlátozását indokolhatják.

A tudományos kutató fogalmának alkalmazása miatt - mivel a kutatónak minősüléshez szükséges igazolásokat bárki megszerezheti - a kutatónak a törvénytervezetben szabályozott, mindenki másénál szélesebb hozzáférési lehetősége alkotmányosan kifogásolható.

5.A törvényjavaslatok a személyes adatok hozzáférhetőségén keresztül is elősegítik a múlt megismerését.  Ez azonban a múlt teljes feltárásához nem elegendő. A múlt megismeréséhez - a rendszerváltás óta eltelt időt is figyelembe véve - sokkal inkább a tárgyi összefüggések, folyamatok és a nem-jogállami rendszer eddig titokban maradt működésmódjának feltárása szükséges.

6.A formális érintettség és a tényleges tevékenység nem kezelhető egyformán. A T/542. sz. törvényjavaslat szerinti érintettségéhez a javaslat megelégszik a hálózati nyilvántartásban való puszta szerepléssel [1.§ b)]. A rendelkezés alkotmányossága megítéléséhez "a hálózati nyilvántartásban szereplés" meghatározása szükséges. Azokat, akik csupán szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de nem írtak alá, nem adtak jelentést, nem kaptak előnyt, a törvényjavaslat ugyanúgy kezeli, mint a "hálózati személyeket", noha rájuk sem a törvényjavaslatok deklarált céljai, sem az azokat adott esetben igazoló alkotmányos érvek nem vonatkoznak.

7.Az adatok megismerhetőségét, és főleg nyilvánosságra hozását a jogállam nemzetbiztonsági érdeke alkotmányosan korlátozhatja, lehetséges tehát kivételeket tenni. A nem-jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását a nemzetbiztonsági érdek mellett indokolhatja még, ha a nyilvánosságra hozás alkotmányos jogokat veszélyeztet. Lehetnek olyan kivételek, amelyek az adat megismerését nem, hanem csak annak nyilvánosságra hozását érintik. A legmagasabb szintű állami vezetőkre azonban a kivételek nem vonatkozhatnak. Ha ez az állam, vagy a biztonsági szervek számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg.

A kivételek megállapítására megfelelő, garanciális eljárás szükséges. Sérti a jogbiztonságot, hogy a törvényjavaslatok szerint a kivétel feltételeinek meglétét a szolgálatok, illetve a közszereplők tekintetében a tényfeltáró bizottság állapítja meg szabad mérlegeléssel. A szolgálatok döntése elleni jogorvoslat nem elégíti ki a jogorvoslat hatékonyságának követelményét.

A választópolgároknak joguk van tudni, kire szavaznak. Ezzel ellentétes a T/542. sz. törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy a jelölt kérheti az előzetes tényfeltárás mellőzését.

8.A javaslatoknak az adatok államtitok voltát érintő rendelkezései gyakran ellentmondásban vannak az államtitok törvényi fogalmával, az 1980 előtti iratokat újbóli minősítési követelményével, de egymással is. Sem a szolgálatok iratvisszatartása, sem a tényfeltáró bizottság döntése nem pótolhatja a minősítést.  A javaslatok e téren a jogbiztonságba ütköznek.

9.A tényfeltárás alá eső tisztségek meghatározása alkotmányossági szempontból kifogásolható. A bizottság rámutat, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény 1996-ot követő módosításai és alkalmazása az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos ismérveken túl kiterjesztették az átvilágítandók körét. A T/542. sz. törvényjavaslatban átvilágítani rendelt országos köztestületek vezetőiről és az Országgyűlés vagy a kormány által alapított közalapítványok kurátorairól nem mondható ki általában, hogy a politikai közélet szereplői. A köztestületekre delegált állami feladatok nem teszik egyenlővé az országos köztestületek vezetőit a közhatalmat gyakorló állami tisztviselőkkel. Az egyházak országos és területi vezetői sem felelnek meg a politikai közélet résztvevője kritériumának. A "feladatszerű politikai véleményformálás" kritériuma nyilvánvalóan nem vonatkoztatható automatikusan az egyházak tényleges irányítóira.

10.A T/542. sz. törvényjavaslat olyan sok személy átvilágítását irányozza elő, hogy a feladat határidőre való alapos, és az érintettek jogait tiszteletben tartó elvégzése valószínűtlen. Ezért meggondolandó a nagy létszámú csoportok átvilágításának célszerűsége. (Például az összes polgármester.)

11.A nem-jogállami és a jelenlegi, jogállami titkosszolgálatok iratainak egy intézményen belüli gyűjtése és kezelése ellentétben áll a törvényjavaslatok deklarált céljaival. "A múlt feltárásához" szükséges dokumentációs háttér biztosítása különbözik a levéltári feladatoktól. 

A jogutód nélkül megszűnt III/III. csoportfőnökség iratainak soron kívüli egyesítése a jelenleg is működő nemzetbiztonsági szolgálatok iratanyagának azzal a részével, amelyet a szolgálatok egy kivihetetlenül gyors (90 napos) biztonsági felülvizsgálat alapján nyilvánosságra hozhatónak tartanak, indokolatlanul avatkozik az állam- és szolgálati titokról, valamint a közokiratokról és közlevéltárakról szóló jogszabályok által meghatározott szakmai folyamatokba.

12.A tényfeltáró bizottság megalakításának és eljárásának szabályozása kétségessé teszi a bizottságba vetett közbizalom kialakulását..

Előző
Következő