Elkészült a Fehérkönyv: az ISM nem váltotta be a reményeket

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium által felkért szakértők elkészítették a Fehérkönyvet. A Helyzetkép a magyar sportról 2002. alcímet viselő összeállítás képezi az alapját a készülő Nemzeti Sportstratégiának. Az összeállítás szerint a sportminisztérium nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A minisztérium október 31-ig mindenkitől várja az elemzéssel kapcsolatos észrevételeket.

Az elemzés pozitívan értékeli, hogy önálló minisztériumot kapott a sport-ágazat, azonban a szakértők szerint a tárca nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az indokok között szerepel, hogy többek között a szakemberképzés, a sportlétesítmények fejlesztése, az EU-integrációt érintő feladatok meghatározása és a sportdiplomácia elveinek kidolgozás a tárca feladata lett volna, azonban nem hajtotta végre a kitűzött feladatokat.

"A minisztérium a hagyományos osztálystruktúrával szemben projekt-struktúrát vezetett be és ennek kapcsán mind más tárcákkal, mind a sportélettel a minimálisra csökkent a dialóguskészsége" - áll az összefoglalóban.

A legnagyobb hibának azonban azt tartják a jelentést író szakemberek, hogy a tárca magára hagyta az egyesületeket. "Tovább kuszálta a helyzetet a sporttörvény a maga túlszabályozottságával, ami teljesen ellentétes a meghirdetett elvekkel" - teszik hozzá. "Mindez a ciklus végére olyan feszültségeket generált, amelyeket csak jelentős pénzeknek a rendszerbe áramoltatásával és további ígéretekkel tudtak kezelni."

Az egyesületek helyzetét elemezve a tanulmány rögzíti, hogy a rendszerváltás felgyorsította a sport finanszírozási rendszerének összeomlását. Ezért mindenképpen szükség volt az állami beavatkozásra. "A harmadik kormány rendelkezett a legnagyobb lehetőséggel a pozitív előrelépés útján, sajnos azonban nem tudott élni a lehetőséggel" - bírálják a szakértők az Orbán-kormányt. Kifogásolják, hogy elmaradt a sportlétesítmények akadálymentesítése, viszont túlzott stadionépítésekbe fogott az Orbán-kormány. Rendezetlen a sportingatlanok helyzete is.

A tanulmány elemzi a sportolási szokásokat is. Eszerint nőtt a magyar lakosság sportaktivitása, az egyesületi sportolást azonban az egyénileg szervezett lehetőségek váltották fel. A sportklubok tagsága csökkent, ezzel együtt a szponzorok által felajánlott összegek nagysága is. Ez azonban létbizonytalanságot eredményez az élsportolók körében - állítják a szakértők.

Az állami támogatásról szólva a szakértők rögzítik, hogy gyakori az utófinanszírozás, vagyis hogy az állami pénzek folyósítása jelentősen elhúzódik, ezért az intézményeknek kell előre megfinanszírozniuk az egyes programokat. Az államnak fokozottan ki kellene vennie a szerepét a fogyatékos sport támogatásából, mivel ez a terület hátrányt szenved - áll a tanulmányban.

A sportági szakszövetségek életét leginkább az nehezíti meg, hogy nem tudnak előre tervezni. Ennek pedig az a fő oka - állítják a szakemberek -, hogy későn, 2002-ben például csak márciusban derült ki, az adott évben mennyi állami támogatás illeti meg a szakszövetségeket.

A pénztelenség következtében a szövetségek elsősorban az utánpótlásnevelésen spórolnak, ennek hatásai azonban hosszú távon érződnek.

A tanulmány külön foglalkozik a labdarúgás helyzetével. Elsősorban negatívumokat említenek a szakértők: az infrastruktúra elmaradottsága, a tervezett rekonstrukciók elhalasztása miatt a hazai pályák nem felelnek meg a nemzetközi követelményeknek. Rögzítik azt is, hogy a nézőtéren eluralkodott az erőszak, ami tömegeket riaszt el a meccsek látogatásától. "Látványos volt a politika beavatkozása a sportágba a korábbi kormányzati ciklusban, mely gazdaságilag és szakmailag is abszurd helyzeteket teremtett" - teszik hozzá a szakértők, akik a Bozsik-programot is bírálják, aminek megvalósítását szintén kétségbe vonják.

A sportszövetségeket elsősorban a megyei önkormányzatok finanszírozzák, azonban megyénként eltérő módon. A tanulmány ezért egységes gyakorlat kialakítását szorgalmazza.

A tanulmány kifogásolja az iskolai testnevelésórákat is. Egyrészt az óraszám folyamatosan csökkent, másrészt nem mindenhol képzett testneveléstanárok foglalkoznak a gyerekekkel, elsősorban az alsó tagozatban. Sok helyen hiányonka a tornatermek, tanuszodák, sőt a sportudvarok is. A középiskolákból kikerülők között pedig a kor előrehaladtával egyre csökken a sportolók száma, amit szintén aggasztónak tartanak a szakemberek. A javaslat szerint az egyetemeknek bevételük egy százalékát a sportra kellene fordítaniuk.

Az összefoglaló kitér a fogyatékosok lehetőségeire is. Ezen a téren - a finanszírozási kérdéseken és a létesítmények akadálymentesítésén túl - a sportegészségügyi háttér hiányát említik a szakértők. Megközelíthetetlenek az egészségügyi létesítmények a fogyatékosok számára, sokszor még egy egyszerű tüdőszűrés is gondot okoz.

Az elemzés megtalálható a www.ism.hu internetes oldalon és hamarosan letölthető lesz a minisztérium honlapjáról is.