Auschwitz bizonyos értelemben felfüggesztette az irodalmat, Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzben kezdődik és mind a mai napig tart - mondta az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre a stockholmi Svéd Akadémián tartott előadásában, szombaton.

A Nobel-díjas írónak már november közepén el kellett juttatnia beszédét a díj odaítéléséről döntő intézménynek, a szöveget a Nobel Alapítvány szigorú előírásai szerint azonban az előadásig nem hozták nyilvánosságra.

Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A holokauszt az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni - fogalmazott Kertész Imre.

Kifejtette, hogy a "holokausztnak nevezett kérdéskört" sohasem tekintette a németek és a zsidók feloldhatatlan konfliktusának, és sohasem hitte, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezetéről van szó. Az első magyar Nobel-díjas író szerint Auschwitz igazi problémája nem az, hogy meg kell-e őrizni az emlékét vagy sem, hanem, hogy megtörtént.

Kertész Imre írói vallomásában úgy értelmezte a Svéd Akadémia döntését, hogy Európának ismét szüksége van arra a tapasztalatra, amelyre Auschwitz, a holokauszt tanúi kénytelenek voltak szert tenni. Külön örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy gondolatait anyanyelvén mondhatja el.

Az író kifejtette: lehet, hogy Nyugaton, egy szabad társadalomban nem lett volna képes megírni a Sorstalanság című regényt. Ott bizonyára másra, talán egy másféle igazságra törekedett volna, "a könyvek és eszmék szabad piacán" esetleg egy csillogóbb regényformán törte volna a fejét.

Kertész Imre azt is elmondta, hogy túl sokáig élt diktatúrákban, ellenséges és reménytelenül idegen szellemi környezetben, ezért nem tett szert "irodalmi öntudatra", ezen nem volt érdemes töprengenie. Ezenkívül "mindenfelől" értésére adták, hogy a "téma", amely foglalkoztatja, időszerűtlen és nem attraktív, és mert a saját meggyőződésével egybevágott, az írást mindig a legszigorúbb magánügyének tekintette.