A jelek szerint az oktatási tárca meghátrál a tanárok titoktartására vonatkozó szabályozás ügyében. A tavaly szeptemberben hatályba lépett és az ellenzék mellett több szakmai szervezet által is támadott jogszabály még azt mondta ki, hogy a pedagógusoknak kötelező titokban tartaniuk a diákoktól kapott bizalmas információkat, és azokat legfeljebb akkor adhatják tovább, ha arra a gyerek írásos felhatalmazást ad.
Az Oktatási Minisztérium (OM) ezt most már úgy kívánja módosítani, hogy mérlegelési jogot ad a tanároknak. A tárca tervezetében az szerepel, hogyha a gyereknek nem származik kára ebből, akkor a tanár írásos hozzájárulás nélkül is megoszthatja az információt a szülővel. Ha azonban a tanár úgy ítéli meg, hogy a gyermek érdekét sértheti a rá bízott titok továbbadása, akkor azt az új törvényjavaslat szerint is meg kell őriznie. A törvénymódosításról szóló javaslatotot még februárban, a tavaszi ülésszak elején benyújtják a parlamentnek.
Az OM azzal indokolja a tanári titoktartás intézményét, hogy a gyerekek érdekében minden olyan jogi megoldást meg kell keresnie, amely garantálja a gyermek védelmét mindenkivel, akár a saját szüleivel szemben is. A Fidesz által szerdán ez ügyben tartott kerekasztal-beszélgetésen is az fogalmazódott meg, hogy a tanárnak csak akkor legyen titoktartási kötelezettsége a szülőkkel szemben, ha az információ továbbítása veszélyt jelentene a gyermekre.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy teljesen más esetekben is felmerülhet a tanári titoktartás szükségessége. Előfordulhat például, hogy egy diák valamilyen egészségügyi problémával nem mer a szülei elé állni. Az [origo]-nak egy iskolában például beszámoltak egy olyan esetről, amikor az egyik tanulónak táplálkozással összefüggő betegsége volt, amelyről tanárának beszélt, szüleinek azonban nem akart szólni. Az iskola tiszteletben tartotta a gyermek kérését, ugyanakkor rábeszélték, hogy forduljon pszichológushoz.
Az [origo] által megkérdezett tanárok az OM tervezett módosításával már nagyjából egyetértenek, azt ugyanakkor még mindig nem értik, hogy miért van egyáltalán szükség arra, hogy törvényben szabályozzák a tanári titoktartást. Martin Péter, a fővárosi Karinthy Frigyes Gimnázium igazgatóhelyettese megkeresésünkre elmondta, hogy a tavaly szeptemberben hatályba lépett titoktartási szabályozással nem értett egyet. A mostani tervezetet ugyanakkor már jobbnak tartja, ez ugyanis lehetőséget adna a tanároknak a mérlegelésre.
Martin szerint a pedagógusok meg tudják ítélni, hogy milyen bizalmas információt szabad továbbadni és mit nem. Megjegyezte: ha a tanár tudja, hogy a szülők "egy rossz pisszenésért is vasalózsinórral verik fél órán át a gyereket", akkor egyes dolgokról eleve nem számolnak be nekik. Az igazgatóhelyettes kérdésünkre hozzátette: tanári munkája során soha nem okozott problémát a diákokkal kapcsolatos bizalmas információk kezelése. Martin szerint lehetnek ugyan időnként balfogások, de a pedagógusok éppen arra vannak képezve, hogy kezelni tudják a tanulókkal, szülőkkel kapcsolatos kérdéseket.
A fővárosi Gulner Gyula Utcai Általános Iskola igazgatója, Tóth Lászlóné az [origo]-nak azt mondta: nem hiszi, hogy törvényben lehetne szabályozni a tanári titoktartást. A 34 éve pedagógusként dolgozó igazgatónő szerint minden ügy egyedi, ezért nem lehet jogszabályokkal előírni, mit kell titokban tartaniuk a tanároknak. Elmondása szerint, ha egy tanár alkalmas a pályára, akkor el tudja dönteni, hogy milyen információkat kell eltitkolni a szülők elől. Az igazgatónő szerint a titoktartási szabály aggályos azért is, mert bizonyos esetekben leveheti a felelősséget a tanárok válláról. Előfordulhat például, hogy a pedagógus olyan, a diákja számára kényes esetekben is hallgatni fog, amikor éppen hogy intézkednie kellene és a hatóságokhoz kellene fordulnia.
Pethő András