András Szilárd 13 éve él Magyarországon személyi iratok nélkül. A 23 éves fiú a 90-es évek elején Csíkszeredáról érkezett Magyarországra édesanyjával. Anyját hét év után kiutasították a magyar hatóságok, mert bár kért, mégsem kapott letelepedési engedélyt. Szilárdot is ki akarták utasítani, ám az utolsó éves középiskolás sikerrel fellebbezett, maradhatott. Romániában börtönnel fenyegetik, mert "elszökött" a katonaság elől. Magyarországon viszont a hatóságok évek óta tologatják aktáját. Romániában nem ismer senkit, Magyarország nem fogadja be, jogilag nem létezik.

András Szilárd 10 évesen hagyta el szülőföldjét. Csíkszeredán, a teljesen magyarlakta romániai településen románul nem tanult meg. 1990 nyarán a jó fizetség reményében idénymunkára Magyarországra jöttek édesanyjával és az asszony élettársával. Az itteni körülmények könnyebb megélhetést kínáltak az eredeti szakmájukat tekintve paplanos nőnek és kárpitos férfinak. Egyszer még visszatértek Romániába, de elhatározták, hogy végleg áttelepülnek Magyarországra. A Szegedtől 20 kilométerre fekvő Bordány községben találtak végleges otthonra. A nagylaki határon át közlekedtek, Szilárd adatai édesanyja útlevelében szerepeltek. Saját útlevélre akkor nem is volt szüksége. Szilárd - állítása szerint - azóta nem hagyta el az országot.

Szilárd édesanyja nem sokkal Magyarországra érkezése után kérte menekültkénti elismerését. A 90-es évek elején sok magyar nemzetiségű román állampolgár kapott menekült státust. Szilárdék kérelmét azonban, mivel rossz helyen nyújtották be, nem bírálták el, majd 1998 decemberében - mint jogellenesen Magyarországon tartózkodó külföldit - a fiával együtt kiutasították az országból, és egy évre eltiltották a visszatéréstől. Az asszony visszatért Romániába, és ott nem sokkal később meghalt. A kiutasító határozatot a hatóság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította, azaz fellebbezésre való tekintet nélkül végre lehetett hajtani.

Az államigazgatásban az ügyfél a döntés ellen fellebbezhet, majd kérheti a jogerős másodfokú határozat bírói felülvizsgálatát. A jogorvoslatnak csak akkor nincs halasztó hatálya, ha a késedelem veszéllyel járna. Erről a hatóság dönt, és azt határozatában feltünteti. Az idegenrendészetben főszabály az "előzetes végrehajtás" kivételes lehetősége: a kiutasítást az esetek kilencven százalékában előzetes végrehajtással rendelik el. Még akkor is, ha a kiutasítást például azért nem lehet végrehajtani, mert a külföldi menedékjogot kért, és kérelme elbírálásáig jogszerűen tartózkodott az országban, vagy ha nincsenek úti okmányai, amelyekkel visszatérhetne hazájába. Ilyen esetben a kiutasítást felfüggesztik.

Szilárddal is ez történt. Mivel személyazonosító iratok nélkül a határozatot - amely arra kötelezte, hogy 1999. január 17-én éjfélig hagyja el az országot - nem lehetett végrehajtani, a végrehajtást felfüggesztették. Egyúttal ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást kapott. A kiutasító határozat indoklása szerint "András Albert Szilárd születési anyakönyvi kivonaton kívül semmilyen okmánnyal nem rendelkezik. További magyarországi tartózkodása nem kívánatos. Nevezett cselekménye alkalmas az 1993. évi LXXXVI. tv. 23. § (2) bek. a/ pontjában foglaltak megállapítására." Szilárd úgynevezett "cselekménye" a ki- és beutazás szabályainak megsértése volt, noha útlevéllel (anyjáéval) jött és ment, ami érvényes volt. Az indoklás szerint a tartózkodás szabályait is megsértette, és hatósági engedély nélkül vállalt munkát. Ez igaz, de akkor más paragrafus alapján kellett volna indokolni kiutasítását. A határozat indokolásában a rendőr őrnagy kitér arra is, hogy a határozat előzetes végrehajtását, "a közrend megóvása érdekében" rendeli el.