Haszid közösség ma már nem létezik Magyarországon, de a holokausztig virágzott a XVIII. században indult zsidó vallási mozgalom. A lengyelországi Báál Sém Tov rebbe indította el a mozgalmat háromszáz évvel ezelőtt, mondta a kezdetekről az [origo]-nak Köves Slomo, akit a második világháború óta az első magyarországi ortodox rabbivá avattak a közelmúltban. "Két torz kép él az emberekben a haszidokkal
kapcsolatban manapság: az egyik az örökké jókedvű, vodkázó zsidó képe, akit a Jákob rabbi kalandjai című filmből ismerhettek meg, a másik pedig az izraeli nagyszakállas zsidók képe, akik kővel dobálják meg a szombaton autóba ülőket. Egyik kép sem reális, de jelzi a haszidizmus két fontos tartalmát: az életöröm és a hagyományok tiszteletét."

A rabbi áldást ad

Báál Sém Tov a szegény, tanulatlan zsidókhoz szólt, akiket lenéztek a gazdag, tanult zsidók, pogromok tették tönkre életüket, és a XVII század közepi álmessiások tettek csalódottá. A haszid mozgalom a hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás mellett azt hirdette, hogy a hétköznapi életben is át lehet élni az Istentől származó boldogságot. A misztikus irányzatba belefértek az önfeledt örömkitörések, de hozzá tartozott az ősi szabályok szigorú betartása is. A haszid közösségek az úgynevezett cádik (jótevő, szent) köré szerveződtek, aki nagy tudású és sokszor csodás képességekkel rendelkező rabbi volt. A mozgalom egész Kelet-Európában gyorsan terjedt, és különböző híres rabbik körül azóta is élő, az alapító településéről elnevezett közösségek származnak. Így létezik a Magyarországon közelmúltban iskolát nyitó lubavicsi közösség, mely egy fehéroroszországi településről kapta a nevét, vagy éppen a nagykállói. A rabbik sokszor hívek ezreit vonzották, akik tanácsért és áldásért álltak sorban előttük. A tíz éve elhunyt lubavicsi rabbinak akkora híre volt, hogy bár alkalmanként hat órán keresztül fogadta az embereket, mégis két évre előre be kellett hozzá jelentkezni. 

Ilyen karizmatikus vezetők a mai közösségek létét is meghatározzák. Ők a legtöbbször az alapító családjából származnak, de ez nem szabály, a rebbeség nem feltétlenül öröklődik, inkább a családi közeg hatása érvényesül. Taub Mózes nagykállói rebbe azt mondta az [origo]-nak, hogy a családi örökség, a tanulás és Isten akarata is kellett ahhoz, hogy ő legyen a nagykállói rebbe. A rebbék kiválasztása nem tartozik egy különleges szertartáshoz. "Az lesz rebbe, akit a közösség elismer annak, ez kialakul." - mondta Oberlander Baruch, a lubavicsi irányzathoz tartozó rabbi.

A haszidok és a felvilágosult zsidók küzdelme meghatározta az egész XIX század zsidó szellemi életét. Míg a felvilágosultak az asszimiláció programját hirdették, addig a haszid közösségek azt mondták, nem kell úgy élni, mint a keresztények, a Messiást a régi szokások szerint, hagyományok ápolásával kell várni. A haszidok úgy tartják, a holokauszt bebizonyította, hogy az asszimiláció semmit sem ért, mert a keresztényeket nem tette elfogadóbbá, a zsidókat viszont eltávolította Istentől. Mivel elsősorban vidéken terjedt a haszidizmus, a holokauszt után alig maradt túlélője a magyarországi mozgalomnak. A túlélők elhagyták az országot, így került New Yorkba Taub Mózes is, akit édesapja, az előző nagykállói rabbi vitt magával 1945-ben. Az amerikai világvárosban a haszidok megtartották hagyományaikat, és Debrecen, Munkács vagy éppen Nagykálló nevű imaházakba járnak.

A lubavicsi haszidok a kilencvenes években kezdtek programokat szervezni Magyarországon. Haszid közösség megalapítására nem látnak sok esélyt, de igyekeznek programokat szervezni, hogy erősítsék az itt élő zsidók identitását. Szabadegyetemet, jesivát (vallási iskolát) szerveztek, sátrat állítanak a Diákszigeten, és ők rakják ki évek óta hanuka ünnep idején, decemberben a gyertyatartókat Budapest forgalmas tereire.

Magyari Péter