Here, torok, szem - új kézitusaképzés a honvédségnél

Hosszú idő után új módszert alakítottak ki a honvédségnél a katonák kézitusaképzésére. Az első csoportnak ezen a héten tanítják a többek között a kiokusin karatén, a középkori japán lovagoktól eredő dzsiudzsicun és az izraeli krav magán alapuló technikákat. Bár a kiképzés célja nem az, hogy ölésre oktassák a katonákat, az edzéseken megtanulnak bánni késsel és gyalogsági ásóval, továbbá elsajátítanak olyan ütéseket és rúgásokat, amelyek az úgynevezett vitálpontokra, a herére, a torokra és a szemre irányulnak.

"Azoknak, akik most lefelé néztek, mindnek levágták a fejét" - a két danos kiokusinmester így figyelmezteti a katonákat arra, hogy rúgás közben se vegyék le szemüket az ellenfélről. A fővárosban, a kőbányai Zách utcában található katonai objektumban ezen a héten zajlik annak a több tucat szerződéses és hivatásos katonának kiképzése, akik elsőként jelentkeztek a honvédség újonnan összeállított kézitusakurzusára.

Az összes alakulattól érkeztek önként jelentkezők, többségüknek már van tapasztalata valamilyen küzdősportban. Rang szempontjából vegyes a társaság, akad köztük őrvezető és alezredes is, akik aztán a saját alakulatuknál, illetve a nemzetvédelmi egyetemen és a tiszthelyettesképzőkben adják majd tovább a Zách utcában tanultakat - mondja dr. Zöllei Zoltán kézitusa-szakértő, a kiképzés egyik vezetője.

A kézitusa nem közelharc

A kézitusából doktorált Zöllei alezredes a gyakorlatban is kipróbált jó pár küzdősportot: birkózott, bokszolt, karatézott, dzsiudzsicuzott, dzsúdózott, továbbá megismerkedett a kung fu egyik ágával, valamint az izraeli hadsereg által kifejlesztett krav magával is. Zöllei - tudományos fokozatához híven - többször felhívja a figyelmet arra, hogy ami most a Zách utcában zajlik, az nem közelharcoktatás, hanem kézitusa-kiképzés. A közelharcba ugyanis az is beletartozik, ha a katonák száz méteren belül puskával lövöldöznek egymásra, a kézitusa definíciója azonban a "hideg fegyverrel történő test test elleni küzdelem". A "hideg fegyver" jelenthet kést vagy bármilyen más szúrószerszámot, de akár egy golyó nélküli gépkarabélyt vagy egy letört nyakú borosüveget is.

Dr. Zöllei Zoltán

Az alezredes elmondása szerint a magyar honvédségnél a kézitusaképzés a hetvenes évektől a nyolcvanas évek végéig a legendás hírű, ma már nyugdíjas Furkó Kálmánnak köszönhetően a kiokusin karatén alapult. A nyolcvanas évek végén érkeztek aztán Magyarországra koreai szakemberek, akik kifejezetten harcra, küzdőszellemre oktatták a katonákat. Közben nemzetközi szinten egyre elterjedtebbé vált a japán gyökerű dzsiudzsicu, később pedig a krav maga is. Utóbbit vette át szinte teljes egészében például a lengyel hadsereg.

Zöllei azt mondja, a mostani kiképzés összeállításakor nem akarták egy külön stílus mellé letenni a garast, mert akkor automatikusan korlátokat is szabtak volna saját maguknak. Ehelyett összeválogatták a különböző küzdési módszerekből azokat az elemeket, amelyek passzolnak a magyar hagyományokhoz és amelyeket hatékonyan lehet alkalmazni a katonai gyakorlatban. Fontos szempont volt például, hogy a tanultakat rendes menetfelszerelésben is használni lehessen. Figyeltek arra is, hogy egyszerű, kéz-láb technikákat válogassanak ki, de emellett legyenek dzsúdószerű elemek is, mert vannak katonák, akiknek azok inkább fekszenek.

A kiképzés anyagának részét képezik olyan hagyományos küzdősportok, mint az ökölvívás, a dzsúdó és a karate - mondja az alezredes. Emellett vettek át elemeket harcművészeti ágakból, a dzsiudzsicuból és a krav magából. A dzsiudzsicunak a középkori japán lovagok harcművészete az alapja, de emellett teljesen nyitott más irányzatokra is, és így az évszázadok során sok más elemmel bővült. "Komplex, nyitott harcművészeti ág" - jellemzi röviden ezt az irányzatot Zöllei.

"Egy ütés nem ütés"

Az izraeliek által kifejlesztett krav maga egyszerű technikai megoldásokra épül, és lényege - sok más harcművészeti ághoz hasonlóan - az, hogy elsősorban az úgynevezett vitálpontokat, az ágyékot, a torkot és a szemet érő támadásokat tartalmaz. Az alezredes azt mondja, a krav maga nagy előnye nem is annyira a technikában, hanem a szemléletmódban van. Ez a harcművészeti ág ugyanis azt tanítja, hogy mindig résen kell lenni, folyamatosan számolni kell azzal, hogy többen több irányból támadnak. A krav maga alapelvei között van az is, hogy "egy ütés nem ütés, egy rúgás nem rúgás". Azaz nem egy-egy ütést vagy rúgást kell bevinni az ellenségnek, hanem sorozatokat.

A dzsiudzsicu és a krav maga mellett a magyar honvédség kézitusa-kiképzésének továbbra is szerves része marad a kiokusin is. Az egykor puszta kézzel bikákat is legyőző japán Ojama Maszutacu által kifejlesztett karatestílusról a kiképzésben szintén részt vevő egy danos mester, Vincze József alezredes beszél. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanító kézitusa-szakértő elmondja, a kiokusint Furkó Kálmán vitte be a katonai kézitusaképzésbe, amely azóta is jórészt azon alapul. Vincze a kiokusin lényegét úgy foglalja össze röviden, hogy erőkarate, amelyben teljes erővel viszik be az ütéseket és a rúgásokat is. Versenyeken ugyan a szabályok szerint tilos fejre ütni és ágyékra rúgni, de természetesen a kio is tartalmaz ilyen elemeket - jegyzi meg az alezredes.