A szegény diákokon spórolnak az iskolák

A Kurt Lewin Alapítvány vizsgálatot készített a közoktatásban tapasztalható, a hátrányos helyzetű tanulókat érintő jogalkalmazási visszásságokról. A tanulmányból kiderül, hogy a szegény családok gyerekeit rendszeresen éri valamilyen jogsértés. A kutatatók találkoztak olyan iskolával is a felmérés során, ahol a testi fenyítés még mindig része a működő pedagógiai gyakorlatnak, ráadásul maga az igazgató verte a gyerekeket. Több iskolában előfordult, hogy a nyelvoktatásból kihagyták a hátrányos helyzetű gyerekeket. Voltak olyan iskolák, ahol az egészségnevelési program keretében a gyerekeket a helyes WC-használatra tanították meg.

Forrás: [origo]

A Kurt Lewin Alapítvány két kutatója, Ligeti György és Fellegi Borbála a 2002-2003-as tanévben az egész országra kiterjedő kutatást végzett "Hátrányos helyzetűek a közoktatásban" címmel. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárják a közoktatásban tapasztalható, a hátrányos helyzetű tanulókat érintő jogalkalmazási visszásságokat. A kutatás országos reprezentatív kérdőíves adatfelvételen, valamint interjúkon és résztvevő-megfigyeléseken alapult. A kérdőíves vizsgálat során 1464 általános iskolai pedagógust kérdeztek meg személyesen.

Az alapítvány vizsgálatának eredményeként elmondható, hogy a tanulók, pedagógusok, szülők jogai sokszor sérülnek a közoktatás világában. Különösen szembetűnő a jogsértések gyakorisága a hátrányos helyzetű tanulók, illetve szüleik esetében. Ezek a tanulók sok esetben olyan iskolába-óvodába járnak, mely intézményeket magukat is hátrányos helyzetűnek számíthatjuk a közoktatás intézményrendszerén belül.

Erre jó példa a kutatók szerint az az eset, amikor egy falusi általános iskolát pályázatkon nyert pénzekből, összesen 1,3 milliárd forintért újítottak fel. Az iskola épülete valószínűleg egyedülálló az országban, egy felsőoktatási intézmény számára is kiválóan használható lehetne az épület, külön táncterem van a táncszakkör részére, a szabványos korláttal, egész falat beborító tükörrel. Az iskolai rádió- és televízió-stúdió mellett komoly számítástechnikai géppark áll rendelkezésre. A folyosók szélesek, világosak, minden diák rendelkezik külön, zárható szekrénnyel, melyek mindegyike jól szellőzik. A tantermekben vadonatúj berendezés, új és kényelmes bútorok találhatóak. A kisegítő tagozatra ugyanakkor már egy fillért sem költöttek. A  falu legszélén található szolgálati lakásból átalakított épületben a folyosók szűkek és sötétek. A folyosó falain polcok vannak, melyeken a gyerekek utcai cipői és ruhái zsúfolódnak, a polcokat egy alkalmi függöny takarja. A termek mindegyike sötét, a vakolat omlik. A kisegítős gyerekek 60 százaléka cigány az iskolában - jegyezték meg a kutatók. Érthetetlennek és jogsértőnek tartják, hogy a normál tagozat 1400 tanulója mellett ne férne el 68 enyhe fokban értelmi fogyatékos tanuló a felújított épületben.

Más iskolákban a matematikát, a magyart és az idegen nyelvet külön csoportban tanulják a felzárkóztató képzésben résztvevő gyerekek. Emellett ha a taneszközök szűkösen állnak rendelkezésre, akkor az iskola szelektál a tanulók között: kijelöl olyan csoportokat, melyek érdemesek az adott eszköz használatára, szolgáltatás igénybevételére és olyanokat, amelyek nem. Előfordult, hogy az idegen nyelvet, valamint a számítástechnikát csak a diákok egy része tanulta az adott intézményben, míg a "gyengébb képességűek", vagy a felzárkóztató képzésben részt vevők magyar nyelvi vagy matematika korrepetáláson ültek.

Volt olyan iskola is, ahol a kutatók tapasztalatai szerint a higiéniai vagy egészségnevelési program keretében tanulták a gyerekek a helyes WC-használatot, valamint a tisztálkodás alapvető fogásait. Sokszor azonban még a különböző higiéniai pályázati programok sem lépnek túl ezen a szinten. Az adott iskola "higiéniára, egészséges életmódra nevelésre" pályázik, látszólag valamiféle komplex program megvalósítását végzi, a valóságban azonban nem történik más, mint WC vagy vizesblokk kialakítása a nyert pénzből, vagy a régi helyiségek felújítása, fertőtlenítése, meszelése.

Sok helyen, elsősorban az ország keleti megyéiben és Dél- Dunántúlon maga az iskola sincs mindig azon a felszereltségi-higiéniai szinten, melyen az átlagosnak mondható magyar háztartás vagy más intézmények. Többször kisebb valótlanságokat állítva kényszerülnek arra az iskolák, hogy a normaszerűnek mondott minimumot erején felül biztosítani próbálja.

Mindezt nehezíti például, hogy a Phare-pályázatokat csak nehézkesen, lassan bírálják el. "Hiába nyertünk a pályázaton, alig találtam olyan vállalkozót, aki hajlandó úgy bontani a pénzt, ahogyan a Phare-nak kell. Mire a pénzt megkaptuk a pályázaton, addigra már új árajánlatot kaptunk, mert az előző ugye elavult, felmentek az árak. Annyiból most meg már nem tudjuk ugye megcsinálni a WC-t meg a vizesblokkot, amennyi van rá" - mondta a kutatóknak egy iskola igazgatója. Így végül a már megnyert 5 milliót is vissza kellett küldeniük.

A jogsértésekre példa a kutatók szerint, hogy találkoztak egy olyan intézménnyel, ahol a gyerekek testi fenyítése része a működő pedagógiai gyakorlatnak. Ebben az intézményben a kutatók szemtanúi lehettek annak, hogy az iskolaigazgató megpofozott egy tanulót. Igaz, csak egyetlen ilyen iskolával találkoztak a tanulmány készítői.

A diákot megpofozó iskolaigazgató így indokolta nevelési módszerét (szó szerinti idézet): "Kivettek a pedagógus kezéből minden fegyvert. Jó, rendben van: tiltsák be a verést, de akkor ne adjanak a szülő kezébe vérszemet. Ez mindig zavart. Jó, nem kell megverni a gyereket, de a törvények azért inkább szólhatnának a pedagógus mellett is. Jobban. Valami fegyvert adni a pedagógus kezébe is, hogy ha a gyerek nem úgy tanul vagy viselkedik" - mondta a pofozkodó tanár.

Ligeti György, a tanulmány egyik szerzője azt mondta, találkoztak a jogsértések mellett követendő példákkal is. Akadt olyan teljesen lerobbant falusi iskola, ahol a tanárok megpróbálták a rendelkezésükre álló kevés pénzből hatékonyabbá tenni a képzést. Vettek egy használt szőnyeget, majd ezen ülve beszélgettek a tanórákon, így jobban figyeltek egymásra a diákok.

KAPCSOLÓDÓ CIKK