Nincs hova zavarni a nőverő férjeket

Bár a kormány elfogadta a családon belüli erőszak ellen bevethető távol tartás intézményét, egyelőre semmi nincs meg a megvalósításához. Éppúgy nincsenek épületek, ahová az otthonából kitiltott bántalmazókat küldhetnék, mint ahogy szakemberek sincsenek, akik foglalkoznának a megbontott családokkal. Jelenleg úgy tűnik: a kormány és a civil szervezetek között sincs még meg a szükséges összhang, és voltaképp senki sem tudja, hogyan is kellene a gyakorlatban megvalósítani a távol tartást.

Szerdán az illetékes minisztériumok képviselői - Bárándy Péter igazságügyi miniszter, Hankó Faragó Miklós államtitkár, Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter, Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára és Gönczöl Katalin, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnöke - találkozott egy konferencia keretében a civil szervezetekkel. A téma a családon belüli erőszak, illetve a bevezetésre kerülő távoltartás intézményének a kidolgozása volt. A beszélgetés során rövid időn belül kiderült: egyelőre még nincs konkrét terv a megfelelő intézményhálózat, jelzőrendszer kidolgozására, valamint a szakemberek, illetve a rendőrség felkészítésére. Minderre egy éve van a kormánynak, ugyanis a jelenlegi javaslat szerint 2005 júliusától működne a távol tartás.

Az új törvény lehetőséget adna a rendőröknek, hogy ideiglenes távoltartásképp 5-től a meghosszabbítással együtt maximum 20 napig terjedő időre kitiltsák a bántalmazót az otthonából. A távol tartást pedig a bíróság rendelheti el, háromtól meghosszabítással együtt 9 hónapig terjedő időre. Erre az időre meghatároznák, hogy a bántalmazó hova nem mehet és hogy konkrétan milyen módokon nem érintkezhet családjával. Aki megsérti a rendelkezést, 100 ezer forint pénzbírságot fizet.

Bárándy Péter expozéjában azt emelte ki, hogy a családon belüli erőszak visszaszorítása nem egy-egy személy viselkedésének megjavítását jelenti, hiszen akit fiatalkorában bántalmaztak, az később maga is könnyebben válik bántalmazóvá. Ezért voltaképp a családok visszaesésének megakadályozását kell célul kitűzni. "Nem rövid távon kell gondolkodni" - tette hozzá a miniszter.

A törvénytervezet kidolgozásának nehézségei között említette az igazságügyi tárca vezetője, hogy a távol tartás voltaképp bizonyos emberek alkotmányos jogainak korlátozását jelenti. A miniszter elképzelhetőnek tartotta, hogy a későbbiekben további törvénymódosításokra lesz szükség a gyakorlati tapasztalatok alapján. Kiemelte azt is, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépés voltaképpen három nagy pillérre épül: a működő jelzőrendszerre, a sértett támogatására, illetve a bántalmazó segítésére.

Lévai Katalin szintén a családon belüli erőszak összetettségéről szólt. Mint mondta, ennek visszaszorítására a távoltartás csak az egyik eszköz. "Ha nem jár együtt szakképzéssel, akkor a visszájára is fordulhat a szándék" - közölte az esélyegyenlőségi miniszter. Hozzátette: egyaránt szükség van szakemberek képzésére és a köztudat formálására, hogy a családon belüli erőszakot mindenki elítélje. Ráadásul több intézmény, a kormány, az önkormányzatok, a hatóságok és a civil szervezetek szoros együttműködésére van szükség, ami jelenleg még nem áll fenn. Lévai szerint egyaránt szükséges a jelenlegi intézmények megerősítése és új intézmények létrehozása is.