A legtöbb orvosi műhibaper pénzbünetéssel, vagy felfüggesztett szabadságvesztéssel zárul, mert sokszor nehéz bebizonyítani, hogy egy beteg halálához, vagy súlyos egészségkárosodásához közvetlen köze lenne az orvosnak. A hibázó orvosoknak ráadásul rengeteg lehetőségük van, hogy kibújjanak a szigorúbb felelősségre vonás alól. A témával foglalkozó szakemberek szerint ennek ellenére sem élveznek túl nagy védelmet az orvosok. A probléma inkább az, hogy a bíróságok még a végzetes hibát vétőket is ritkán tiltják el a praktizálástól.

Három éves börtönbüntetést kaphat a MÁV Kórház egykori orvosa, aki a feltételezések szerint ügyeleti idejére időzítette a szüléseket. Az orvos tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el, a rendőrség azonban két rendbeli foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekményével gyanúsítja. A feltételezések szerint az orvos két tavalyi szülésnél megszegte foglalkozásának szabályait, veszélyeztetve ezzel két nő életét, testi épségét, egészségét. A két szülő nő közül az egyiknek el kellett távolítani a méhét, a másik kismama pedig meghalt a szülést követően.

Az esetek legnagyobb részében azonban enyhe büntetéssel ússzák meg az orvosok a műhibapereket. Bár egy súlyosabb orvosi hibáért akár 5 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhat a bíróság, az esetek nagyon nagy többségében pénz-, vagy felfüggesztett börtönbüntetés az ítélet. A praktizálástól azonban a legritkábban tiltanak el.

Egy műhiba miatt indított büntetőeljárásban háromféle kategóriát különítenek el a jogszabályok. Közvetlen veszélyokozásért - amikor nincs okozati összefüggés a beteg egészségkárosodása és az orvosi hiba között - az orvos fizetéséhez mért, általában 200-300 ezer forintos pénzbüntetést, vagy legfeljebb 1 év börtönt szabhat ki a bíróság. Olyan esetben, amikor okozati összefüggésben van, már 3 év szabadságvesztés szabható ki. Ha pedig a szabályszegés és valakinek a halála között állapít meg közvetlen okozati összefüggést a bíróság, akkor 5 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik a hibázó orvost.

Simon Tamás, műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd szerint a büntetőeljárások nagyon nagy többségében pénzbüntetést alkalmaznak a bíróságok. Ha pedig mégis szabadságvesztésre ítélnek egy orvost, akkor 1-1,5 éves, 1-2 évre felfüggesztett büntetés születik. Simon szerint az esetek 99,9 százalékában pénzbüntetés, vagy felfüggesztett szabadságvesztés az ítélet. "A haláleset miatt indult büntetőeljárások száma évente meghaladja a százat, de a végén legtöbbször csak veszélyeztetés miatt marasztalják el az orvosokat" - mondta.

Nehezíti a felelősségre vonást, hogy utólag "borzasztóan nehéz bebizonyítani", a beteg egészségkárosodása, vagy halála és az orvosi mulsztás között kizárólagos okozati összefüggés lenne - mondta Simon, márpedig a jogszabályok csak ilyen esetben tesznek lehetővé szigorúbb büntetést. Az ügyvéd szerint ráadásul könnyű "kibújni" a szigorúbb büntetések alól. Az orvosokat védő ügyvédek gyakran hivatkoznak arra, hogy az orvos által megsértett előírás nem minősül foglalkozási szabálynak, hogy nincs kizárólagos okozati összefüggés a mulasztás és a beteg károsodása között, vagy a gondatlanság sem áll fenn, azaz az orvostól nem volt elvárható, hogy a magatartása következményeit előre lássa.

A rendőrség szerint az orvosszakértők általában meg tudnák állapítani, hogy egy beteg halála orvosi mulasztás miatt következett be - mondta az [origo]-nak Bucsek Gábor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának munkatársa. A gond igazából az, hogy az orvosi mulasztással kapcsolatos bejelentések többsége nem tartalamaz a műhibára vonatkozó konkrét információt. A bejelentések nagy részét ugyanis az elhunyt betegek hozzátartozói teszik.

Az esetek közel 30 százalékában ugyanakkor maguk az egészségügyi intézmények tesznek feljelentést saját orvosaik mulasztása miatt. A kórházak kezében a legjobb fegyver a hibázó orvosok ellen a fegyelmi, ami visszaminősítést, vagy elbocsátást vonhat maga után - mondta Benoist György, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Bizottságának elnöke. Ezen kívül a MOK-nak is van szankcionálási lehetősége és kötelezettsége. Ha a bíróság jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéli az orvost, akkor az etikai bizottságnak ki kell zárnia az illetőt a kamarából, ami egyben azt is jelenti, hogy nem dolgozhat tovább orvosként. Ez azonban igencsak ritka, Benoist mindössze egyetlen ilyen esetre emlékezett.

Ezen kívül az etikai bizottság felfüggesztheti a kamarai tagságot is legfeljebb hat hónapra. Ez alatt az idő alatt az orvos nem praktizálhat. Benoist szerint azonban ilyen ügyből is kevés van, többségük pedig jelenleg is bírósági szakaszban van, az eltiltott orvosok nagy része bíróságon fellebbez a döntés ellen. A kamara ráadásul a jelek szerint kesztyűs kézzel bánik orvosaival, ugyanis Benoist elmondása szerint eltiltást csak nagyon súlyos etikai vétség miatt szabnak ki. Ilyen a szakmai szabályok nagyon súlyos megsértése - ami meglehetősen nehezen körülhatárolható kategória -, vagy a betegellátás indokolatlan megtagadása.

Korábban a kamarának volt más lehetősége is a szankcionálásra. A Magyar Orvos című lapban megjelentették az etikai vétség miatt megbüntetett orvos nevét és pecsétszámát, ami Benoist szerint akár az illető szakmai elszigetelődéséhez is vezethetet. Erre azonban most már nincs lehetőség, mert egy ombusmani ajánlás jogsértőnek minősítette ezt a gyakorlatot.

Simon Tamás szerint mindezzel együtt sem "élveznek túlzott védettséget az orvosok". A törvény célja, hogy csak akkor lehet valakivel szemben szabadságvesztés büntetést kiszabni, ha a bekövetkezett károsodással kapcsolatban minden részében  bizonyítottan hibázott - mondta. A műhibáknál az elkövetőt ráadásul csak gondatlanság terheli, így ezeket nem lehet összehasonlítani a szándékosan elkövetett bűnesetekkel, ezért alacsonyabbak a műhibák büntetési tétele. Simon szerint azonban célszerű lenne, ha a büntetőeljárás során gyakrabban alkalmaznák a foglalkozástól eltiltást, mint mellékbüntetést. Ez egy esetleges pénzbüntetés mellett is szigorúbb ítélkezést jelentene, és nagyobb visszatartó erő lenne. Ilyen mellékbüntetést azonban ritkán szabnak ki a bíróságok, így a hibázó orvosok nagy többsége tovább praktizálhat.

Benoist szerint ugyan "csőstül" jönnek az etikai panaszok, ezek többségéről azonban végül bebizonyosodik, hogy alaptalan. Évente 400 körüli panasz érkezik ezek kétharmad részét azonban - a megalapozottság hiánya miatt - ki sem vizsgálják.

Az [origo] szerette volna megtudni, hogy hány műhiba történik a kórházakban és milyen felelősségrevonás követi a pereket. Az egészségügyi minisztériumnak nincs összesítése a műhibákról. Bár tavaly a MOK-nál készült egy felmérés az elmúlt évek összes magyar kórházi műhibájáról és etikai, vagy szakmai vétségéről, ezt azonban nem volt hajlandó kiadni a kamara. Sőt, azt sem tették lehetővé, hogy az abban foglalt legfontosabb statisztikai adatokat megismerjük. Mindössze annyit közöltek telefonon: "belső felmérési adatokat nem adnak ki". Az adatvédelmi biztos hivatalánál ugyanakkor az [origo] azt a felvilágosítást kapta, hogy a statisztikai adatokat nem védi az adatvédelmi törvény, így kiadhatók.

Sáling Gergő