V. A három alsorozat

Most egy-egy pillantást vetünk a három kiegészítő alsorozatra (másképp: betétekre). Megfigyeltük, hogy beillesztésük előtt mindig megváltozik az alapsorozat keltezése.

A versek keltezettsége azt jelzi, hogy a 2x66 versben elmesélt történet folytatódik. A keltezetlenség: hogy e történetben most leállás következik, belső reflexió: számozatlan versekből álló alsorozat mint betét. Ez a magyarázata az imént megfigyelt ritmusnak: a betéteket mindig keltezetlen vers vezeti be.

Az első betét a 61. után következő istenes alsorozat. A Júlia-szerelemnek erkölcsös alternatívája: a házasság. Vegyük szemügyre. Éppen 9 versből áll. A kilenc versből az első négy az isteni dicséret programja. A költő azon fogadkozik, hogy ha Isten megmenti ellenségétől (Júliától) és a Júliához kapcsolódó életválságából, akkor egész életművét az isteni dicséret eszközévé teszi meg. A 4. darab a kozmikus dicséret zsoltára. A következő három a "Három himnusz", melynek különleges szerepe van a költő életművében. A dicséretprogram megvalósítása önmagában is, hiszen arról szól, hogy közvetlenül is, keresztény vitézséggel is és erkölcsös házassággal is az Istent akarja dicsérni - de életművével is, melynek ez az (istenes, vitézi és szerelmi témájú) három himnusz a kicsinyített modellje. Nemcsak témaválasztásában, hanem háromrészes, 99-soros szerkezetében is. A következő kettő a hitében megrendült, kárhozattól rettegő lélek panasza. A dicséret-program bukása.

Visszatérünk az alapsorozathoz: a kárhozatos Júlia-szerelem lángja nem aludt ki: 62-63-64. A keltezetlen 64. utáni belső reflexió: az ördögi alsorozat, afféle "sátáni versek". Ez a betét is épp 9 versből, pontosabban verspárból áll. A jó erkölcsre vezető udvari szerelem paródiái. Muzulmán vallási szimbolikájú, török nyelvű szerelmes versek, és ezeknek magyar nyelvű, az ördögi Júliára alkalmazott átdolgozásai. Júlia ezekben olyasféle szerepet játszik, mint a Shakespeare-szonettek Sötét Hölgye.

9 vers a Caelia-ciklus is, mint a többi betét is, és mint kicsinyített modell, a 2x33 versben (plusz a két 9 verses betétben) elmondott, kárhozatos Júlia-történetet ismétli meg. A sorozat legeleje a kódex csonkulása folytán hiányzik, de világos, hogy az elején a költő-elbeszélő azon fogadkozik, hogy Cupido helyett ezúttal Mars és Pallas (a katonai szolgálatvállalás, ill. a tudományos és irodalmi tevékenység) fogja életét vezérelni. A ciklus vége, a 9. vers annak belátása, hogy ez reménytelen. Cupido Marsot is legyőzi, a költő-elbeszélőt is, aki megtörve elfogadja, hogy enged a kárhozatos útnak. Utána jön még egy záródarab, egy tizedik, amelynek nem a főrangú Caelia a múzsája, hanem két lengyel lány. A kötet - és a Caelia-ciklus - teljes erkölcsi bukással zárul.

Az alapvetően önéletrajzi fikcióra épülő középkori és reneszánsz lírai verseskötetek párja ez a szerkesztmény, amelyben - mint szinte az összes nevezetes világirodalmi párhuzam esetében - az önéletrajzi fikció elve, nem pedig a számtani elv az, ami a felszínen megnyilvánul, ami jól látható.

A mélyben, jól elrejtve, persze megmarad a jelképek számtana. Azt senki sem tudja, hogy a Caelia-ciklus elejéről egy vers esett ki vagy kettő. De így is, úgy is elvégezhetünk egy egyszerű összeadást. Ha megszámláljuk, hogy hány verset szerzett Balassi a teljes verskötet lezárásáig, a - most már így kell számolnunk - Caelia-ciklust is magában foglaló Maga kezével írt könyv befejezéséig, akkor az első esetben 99-et, a második esetben 100-at kapunk. Emlékezzünk vissza: a fikció világában az életesemények miatt kútba esett a 99-es vagy 100-as kötetfölépítés. A nagy kötetterv kudarca után a fiktív költőnek magának is elkerüli a figyelmét az a körülmény, hogy öntudatlanul, észrevétlenül mégiscsak létrehozta, amit szeretett volna... És ez nem terv, nem eszményi kiadás - ez a kezünkben levő forrás adata.