A nők között sokkal több a pánikbeteg

Magyarországon egyre többen szenvednek pánikbetegségben. Különösen a nők körében gyakori ez a súlyos rohamokkal járó betegség. Sokan nem is tudják, hogy pontosan mi a bajuk, környezetük pedig egyszerűen szimulánsnak tartja őket. Pedig megfelelő gyógyszerekkel és pszichiátriai kezeléssel néhány hét alatt panaszmentessé tehető a beteg. Felvilágosítás híján azonban a betegek évekig szenvednek. 

Magyarországon egyre többen szenvednek pánikbetegségben. Különösen a nők körében gyakori ez a súlyos rohamokkal járó betegség. Míg a világon a férfiak két, a nők öt százalékát érinti a probléma, addig itthon ez az arány a nők körében hat-hét százalék. Sokan nem is tudják, hogy milyen betegségben szenvednek, környezetük pedig egyszerűen szimulánsnak tartja őket. 

Általában a serdülőkor végén kezdődik

Habár a pánikbetegség bármely életkorban megjelenhet, többnyire a serdülőkor végén, a fiatal felnőttkorban kezdődik. A betegség sokszor előzmények nélkül, váratlanul támad. A rohamok néhány perctől több óráig tarthatnak. A beteg nem kap levegőt, mellkasi fájdalmat érez, pulzusa felgyorsul, remeg, verejtékezik, halálfélelemmel küzd. Mivel a roham bármilyen napszakban bekövetkezhet, akár egymást követő több alkalommal is, a betegek gyakran nem mernek egyedül kilépni a lakásukból, nem tudnak járművekre szállni, liftbe belépni, hidakon átmenni vagy sorban állni. Jelentős részük depressziós lesz, nem hiszi el, hogy valaha is meggyógyulhat. Rosszul alszanak, nem tudják kipihenni magukat, egyszerre félnek a haláltól és foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával. Szakszerű kezelés nélkül sokan évekig élnek ilyen állapotban. Külön gondot jelent a betegeknek, hogy a betegség ismeretének hiányában az orvosok és a betegek környezete, hozzátartozói sokszor szimulánsnak, hisztérikusnak tartja őket, azt állítva, hogy csak beképzelik maguknak az egészet, és erős akarattal legyőzhetnék a problémát.

Pedig dr. Veér András pszichiáter szerint megfelelő gyógyszerekkel és pszichiátriai kezeléssel néhány hét alatt panaszmentessé tehető a beteg. A teljes gyógyuláshoz azonban hosszú időre van szükség, különösen azért, mert a pánikbetegség oka mindenkinél más. A pszichiáter úgy gondolja, hogy a háziorvosok megfelelő felkészítése, akár külön tanfolyamokon, sokat segíthetne a betegeken. "Sokan évekig járnak belgyógyászhoz, ide-oda, míg valakinek végre beugrik, hogy az illető pánikbeteg" - mondja. Dr. Veér András úgy gondolja, hogy a Népegészségügyi Program feladata lenne a megfelelő felvilágosítás és oktatás. "Ha ez megvalósulna, akkor még ebben az évtizedben javulhatna a helyzet" - állítja.  

A betegség tényét is nehéz elfogadtatni

Petri Lukács Ádám, aki Pánik címmel könyvet írt a betegségről, azt állítja, hogy nincs sokkal több pánikbeteg Magyarországon, mint Nyugat-Európában, de a betegségről való ismereteink hiányosabbak. Nem szakemberként azért írta a könyvet, mert mind a baráti körében, mind személyesen kapcsolatba került a betegséggel és tapasztalta, hogy milyen nehéz információt találni a témáról. "Ráadásul erős a társadalmi előítéletesség is ezzel kapcsolatban" - mondja. Petri Lukács Ádám szerint a nem értelmiségi világban nehéz elfogadtatni a betegség tényét.

 "Magyarországon képzett pszichiáterek dolgoznak, és hatékony gyógyszerek vannak forgalomban, de kevesen jutnak el az orvosokhoz, és még kevesebben csinálják végig a terápiát". Petri Lukács úgy látja, hogy a pánikbetegség sokkal kevésbé van a köztudatban, mint például a drogkérdés, pedig több embert érint. A droghasználat sok esetben csak a következménye a mentális betegségeknek, ezért lenne jó, ha a pánikbetegséggel kapcsolatos felvilágosításra is jutna annyi pénz, mint drogprevencióra. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy az utóbbi néhány évben javult a helyzet, mert az egészségügyben egyre többen foglalkoznak a kérdéssel.

KAPCSOLÓDÓ CIKK