Anyagi jóvátételt is kaphatnak az ellenálló jogászok

"Először erkölcsi kárpótlásban kívánjuk részesíteni azokat a jogászokat, akik az előző rendszerben politikai okokból vesztették el állásukat, aztán, amennyiben lesz rá politikai akarat, akkor az ország gazdasági helyzetétől függően valamilyen anyagi jóvátételben szeretnénk részesíteni a sérelmet szenvedőket" - mondta a rehabilitációs bizottságot vezető Zinner Tibor jogtörténész. Szerinte az ötezret is meghaladja azoknak a jogászoknak a száma, akik az előző rendszerben politikai okból lemondtak állásukról.

"Le akarunk számolni azzal az igaztalan váddal, hogy az igazságszolgáltatás az előző rendszer kiszolgálója volt" - jelentette ki Zinner Tibor jogtörténész. Ennek érdekében tanulmánykötetet jelentetnek meg a korszakról. "Alapos kutatómunkát igényel, hogy összegyűjtsük azoknak a jogászoknak a neveit, akik nem voltak hajlandók kiszolgálni a diktatúrát, és ezért sérelmet szenvedtek" - mondta a jogtörténész, aki szeretne egy listával is megemlékezni róluk a tanulmányok mellett, ha ennek nem lesznek adatvédelmi akadályai.

Az igazságügy miniszter javaslatára tavaly hoztak létre egy szakbizottságot, amely a jogászokat az előző rendszerben ért sérelmek feltárásával foglalkozik. Zinner, a bizottság elnöke a politikai okból elbocsátott jogászok erkölcsi kárpótlást félmegoldásnak minősítette: "ha az ország teherbíró képessége bírja, akkor szeretnénk, ha anyagi jóvátételben részesülhetnének a sérelmet szenvedők" - mondta.

A sérelmet szenvedő jogászok vagy leszármazottaik kérelmezhetik, hogy egy semmisségi eljárás alapján határozatban mondják ki, hogy jogtalan és méltatlan módon vesztették el állásukat. Már több hozzátartozó és sérelmet szenvedő vette fel velünk a kapcsolatot - jegyezte meg a bizottsági elnök.

A bírói kar nagy részét (több hullámban) 1956-ig eltávolították az állásából, helyükre (egyetem helyett) kétéves gyorstalpalókból kerültek ki az ítélethozók, akiknek jelentős része később elvégezte az egyetemet, és kiváló jogász lett. Volt olyan nap (1953 nyarán), amikor egy nap 229 bírótól szabadultak meg. Egy fogságban levő igazságügy-minisztert ugyanis megkértek, hogy írja le azoknak a bírótársainak nevét, akikkel még a Horthy-rendszerben is dolgozott. A listán szereplőket kivétel nélkül azonnal kirúgták. De rúgtak ki azért is bírákat a Rákosi-korszakban, mert "rossz" újságot járattak, vagy mert a feleségük templomba járt.

1956-ig a rendszer távolította el a megbízhatatlannak vélt bírókat, 1956 után pedig tömegével mondtak le hivatásukról, mert nem voltak hajlandók részt venni a megtorlásban: a Legfelsőbb Bíróság bíráinak fele felállt, és otthagyta karrierjét. Erre korábban is volt példa, amikor egy-egy bíró nem volt hajlandó részt venni koncepciós perekben, és inkább kilépett.

Az ügyvédi kart is alaposan, személyenként átrostálták, voltak olyan ügyvédek, akik inkább öngyilkosok lettek, mintsem hogy koncepciós perekben segédkezzenek. 1957-ben az igazságszolgáltatás tagjainak esküt kellett tenniük a népi demokráciára, amelyet nagyon sokan visszautasítottak, természetesen ezzel nem is folytathatták a hivatásukat. "Nagyon szerencsések voltak azok, akik tsz-jogászként el tudtak helyezkedni a kirúgásuk után" - mondta Zinner Tibor.