Nevetésnek is helye van a bírósági tárgyalásokon

"A bíró nem élheti ugyanazt az életet, mint egy átlagpolgár" - olvasható abban a tanulmányban, amely a készülő bírói etikai kódex alapjául szolgál. Nem elég a bíróknak tárgyilagosnak lenniük, annak is kell látszaniuk. Ezért a vádlottnak is meg kell adniuk a tiszteletet.

Előkészületben van egy egységes bírói etikai kódex, amely általános erkölcsi és magatartási normákat írnának elő a magyar bíráknak. Két korábban elkészült és megjelent tanulmány szolgálhat alapjául annak a vitaanyagnak, amelyből megszülethet az etikai kódex - mondták az [origo]-nak az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál. Az egyik tanulmány (Orosz Árpád: A bírói hivatás etikája) még 1994-ből származik, amelyet a Bírák Lapja nemrég ismét megjelentetett. A majdani etikai kódex kiindulópontjául szolgáló írás szerint a bírónak nem csak tökéletesen kell ismernie a jogot, hanem magatartásával is alkalmasnak kell lennie a feladatra, valamint pszichoszociálisan érettnek a bírói szerepre.

A bírók elleni panaszokból arra lehet következtetni, hogy az ügyfelek számára a legfontosabb elvárás a bírókkal szemben, hogy pártatlanok legyenek. "A tárgyilagosságnak nem csak érvényesülnie kell, hanem meg is kell látszania" - idézi a tanulmány Bócz Endre egykori főügyészt. Már azzal is sérülhet az elfogulatlanság látszata, ha a büntetőbíró "vádlott álljon fel ... üljön le!" vezényszavakat pattogtatja, míg az ügyésszel tiszteletteljesen beszél: "kérem a vád igen tisztelt képviselőjét..." - hoz példát a tanulmány írója, aki az "ugye nem találkozunk itt többé, Józsikám?" típusú kérdéseket sem tartja helyénvalónak a bíróktól.

A tanulmány szerint nincs okunk aggódni, ha a tárgyalóteremből nevetés hallatszódik ki valamely mulatságos epizód kapcsán, annál aggasztóbb viszont, ha hangos kiabálások, rendzavarások tarkítják a tárgyalásokat.

A bíró magatartása döntően tudja befolyásolni, hogy a jogkereső közönség el tudja-e fogadni döntéseit. Nem várhat megbecsülést az a bíró a tanulmány szerint, aki késlelteti a tárgyalást, aki az ügyfeleket fölöslegesen várakoztatja, és azt az alapvető tiszteletet sem adja meg nekik, hogy a tárgyalások sokszor elkerülhetetlen torlódása esetén a rá várakozókat tájékoztatja, hogy mikor kerülnek várhatóan sorra.

"A bíró - a tevékenységére irányuló közfigyelem miatt - nem élheti ugyanazt az életet, mint az átlagpolgár" - írja a tanulmány, amely ugyanakkor megjegyzi, hogy jóvátehetetlen bűn lenne a bírókat elszakítani attól a közegtől, amelyben élnek. A dolgozat szerint a bíró személyes politikai meggyőződésének nem adhat hangot, és még pártrendezvényekre sem fogadhat el meghívást.