Csak a rövidtávú anyagi haszon érdekli a kerületeket, ezért hagyják beépíteni a fővárosi zöldfelületek nagy részét - állítják környezetvédők. Az elmúlt tíz évben három Városliget nagyságú zöldfelület tűnt el Budapestről, ami hosszútávon élhetetlenné teszi a várost, lenyomja a telekárakat és fokozza az elvándorlást. A fővárosnak nincs hosszútávú elképzelése a zöldterületek védelmére, a jelenlegi szabályozást pedig - amit ráadásul az önkormányzatok felülbírálhatnak - sokan elhibázottnak tartják.

Ötven margitszigeti öreg fa került veszélybe az elmúlt hetekben, mivel felmerült, hogy a 2006-os úszó Európa-bajnokság versenyeit a Hajós Alfréd uszodában rendezik. Ehhez azonban bővíteni kellene a létesítményt, ami fakivágásokkal járna. A fák sorsa még nem dőlt el, jelenleg szakértők vizsgálják a terület alkalmasságát. Bár a sportminisztérium azt ígéri, hogy az uszoda bővítése esetén pótolja a fákat, újakat ültet helyettük, környezetvédők szerint foggal-körömmel védeni kell Budapest megmaradt zöldterületeit. A fák és parkok ugyanis olyan gyorsasággal tűnnek el a beépítések miatt, hogy az hamarosan a főváros lakhatóságát is veszélyeztetheti.

"Nagy fákat sehol nem lenne szabad kivágni" - mondta az [origo]-nak Schnier Mária, a Levegő Munkacsoport munkatársa, aki szerint az elmúlt években gyakorlattá vált a zöldterületek beépítése, de szaporodnak az építkezések miatti fakivágások is. Schnier szerint az elégtelen szabályozás miatt a fővárosi lombtömeg egyre fogy. Mivel nem nagyon találnak már szabad építési területeket a beruházásokhoz, ezért egyre többször érintik a zöldterületeket. "Sokszor úgy határozzák meg az építési telkeket, hogy abba zöldfelületek is beleesnek" - állította Schnier. A helyzetet szerinte csak még tovább rontja, hogy az építési vállalkozók valamilyen indokkal sokszor nem pótolják a kitépett fákat.

"Általánosan nagy az ingatlanfejlesztési láz" - mondta az [origo]-nak Kajner Róbert, a Védegylet munkatársa, aki szerint mégis a főváros van a legrosszabb helyzetben, mivel itt a legmagasabbak az ingatlan- és telekárak. Az építkezések pedig "hihetetlen mértékben" pusztítják a zöldfelületet: az elmúlt tíz évben három Városliget nagyságú zöldfelület pusztult el vagy semmisült meg Budapesten. A szigorúbb szabályokat sürgetőknek pedig nehéz dolguk van, mert - mint Kajner fogalmazott - "az üzleti nyomás óriási, ami sokszor politikai nyomássá alakul".

A nagylombú fák kivágása több veszélyt rejt magában. A fák egyik legfontosabb feladata, hogy feldolgozzák a széndioxidot, oxigént termelnek, megkötik a port és az ahhoz tapadó káros anyagokat, illetve dúsítják a levegő páratartalmát. Ezeket a hatásokat azonban a nagylombú, öreg fák hatékonyabban fejtik ki, mint a facsemeték, mivel összefüggő a lombjuk.

A fővárosnak nincs olyan koncepciója, ami kifejezetten az értékes zöldfelületek védelmét biztosítaná. A fővárosi városrendezési és építési szabályozás meghatározza ugyan, hogy a különböző jellegű vidékeken milyen mértékig építhetők be a telkek, környezetvédők azonban úgy vélik, hogy a rendeletek - amelyek 20-85 százalékos beépítést engedélyeznek - nem elég szigorúak. A főváros ráadásul csak keretszabályozást ad, amit a kerületek saját belátásuk szerint alakíthatnak.

A főváros és a kerületek gyakorlatilag teljhatalmat élveznek az ilyen döntéseknél. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 1997-es kormányrendelet csak általánosságban határozza meg a zöldfelület védelmének szempontjait, a döntéseket pedig az önkormányzatokra bízza. Ezekbe még a környezetvédelmi tárca szakemberei sem szólhatnak bele. A környezetvédelmi minisztériumnál az [origo]-nak azt a felvilágosítást adták, hogy a tárcának nincs beleszólási joga a belterületi zöldfelületek alakításába. A tárca mindössze véleményezhet, irányelveket csak a külterületeken szabhat.

Évek óta húzódó tartozás, hogy a főváros nem tartja nyilván a lakóterületeken a zöldfelületek pusztulásának mértékét. Az [origo] megkereste telefonon a Fővárosi Önkormányzatot, hogy megtudjuk, hogyan változott az elmúlt években a fővárosi zöldfelület aránya, illetve milyen szabályozás van érvényben Budapesten a zöldterületek védelmére. Az önkormányzat sajtóosztályán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az ügyben illetékes környezetvédelmi ügyosztály nem tud rendelkezésünkre állni, mivel az osztályvezető szabadságon van és távollétében más nem nyilatkozhat. Többszöri ismételt megkeresésünkre végül annyit közöltek: most kezdték a zöldfelület-védelmi koncepció kidolgozását, ami 1-2 évig tart.

Ezután megkerestük telefonon a Főkert Rt.-t is, ahol azonban azt mondták, hogy csak a Fővárosi Önkormányzat környezetvédelmi ügyosztályának engedélyével nyilatkozhatnak. Felhívtuk a fővárosi Főépítészi Irodát is, ahol azt mondták, Schneller István főépítész szabadságon van és Mozsár Ágnes területfelhasználási alosztályvezetőhöz irányítottak, aki szintén nem kívánt nyilatkozni. Titkárságán annyit közöltek, az alosztályvezető nem ismeri a kért adatokat.

Az ingatlanpiac és a szabályozás hiánya mellett az önkormányzatok forráshiányát is hibáztatja a Védegylet munkatársa a kialakult helyzetért. Ezért fordulhat elő szerinte, hogy bár a főváros időről időre előáll ötletekkel, a kerületek ellenállásán mindig elbukik a megvalósítás. Ilyen például az a most készülő koncepció, ami különbüző zöld zónák kiépítéséről szól. A terveket gyakran a környezetvédők is támogatják, a kerületek azonban minden próbálkozásnak ellenállnak. "Az utolsó talpalatnyi zöldfelületet is szeretnék eladni. Környezeti elemek felélése, aprópénzre váltása folyik" - fogalmazott Kajner. A szakemberek szerint a XI., XII. és XIV. kerületben a legrosszabb a helyzet, itt fogy legnagyobb mértékben a tényleges levegőjavító hatást kifejtő zöldfelület aránya. Emellett kevés a zöld a VI. és VII. kerületben, de a budai hegyekben is fogynak a fák.

"Élhetetlenné válik a város" - figyelmeztet a vég nélküli fakivágások egyik lehetséges következményére Kajner. A fővárosi zöld pusztulása ugyanis rontja az életminőséget. Emiatt egyre többen akarnak kiköltözni a városból az agglomerációba, ami - amellett, hogy az ottani zöldfelület pusztulásához vezet - növeli az ingázó forgalmat, ezzel együtt pedig a város útjaira nehezedő terhelést és a levegőszennyezést is. "Megfelelő szabályozással kellene fejleszteni a várost ahelyett, hogy szétzilálják" - tette hozzá.

A koncepció nélküli fejlesztések azonban üzleti szinten is éreztetni fogják hatásukat - mondta Kajner. Ha ugyanis egy adott terület bizonyos szinten élhetetlenné válik, akkor lemennek a telekárak.

Sáling Gergő