Fotó: Fábián Évi
Igaz Barátok

A gálaműsort a verskategória győztese kezdte. A fiatal lány egy antifasiszta verset adott elő Gyárfás Endrétől nagy átéléssel és nem kis hangerővel. Hatását elérte, a vers végén teljes volt a csend a teremben, a színpadot persze már hangos taps közepette hagyta el. Tapsolt a miniszter is, aki közben elismerően bólogatva nézett a szintén elismerően bólogató Schmuck Andorra.

Az énekesek között első díjjal jutalmazott fiatal lány egy roma dalt adott elő, miközben bátyja gitáron kísérte. Mint az egyik műsorvezető megjegyezte, mindketten büntetésüket töltik, és ezért most nagy öröm nekik, hogy találkozhattak a versenyen. Hozzátette, hogy ez a produkció szép példa arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben is megjelenik a roma kultúra. Ezt a műsorszámot is nagy taps követte, Bárándy azonban ezúttal már nem Schmuckkal, hanem Komáromival nézett össze mosolyogva.

Bárándy veri a ritmust

A legnagyobb visszhangot talán az egyéb kategória győztesének előadása váltotta ki, aki Donald Kacsa hangján, egy amerikai gengszterrapper stílusában adott elő egy zeneszámhoz hasonló valamit, és közben a szájával még dobolt is. Schmuck Andor először az asztalt ütve próbálta követni a ritmust, majd a fejét fogta. Bárándynak is tetszhetett a produkció, mert nevetett, és közben nem is nézett senkire.

A fináléban a roma zenét játszó Igaz Barátok együttes lépett színpadra. A dalok megmozgatták a zsűritagokat: Tari golyóstollal, Bárándy ujjal verte a taktust, Schmuck ritmikusan bólogatott, Komáromi pedig ülve táncolt. A miniszternek a harmadik, utolsó szám vagy nem teszett, vagy pedig elfáradt addigra, azt ugyanis már jórészt egymásra tett kézzel ülte végig.

Fotó: Fábián Évi
Frontember

Az együttes frontembere egy tetovált fejű fiatalember, Suha István, aki az [origo]-nak elmondta, hogy január óta létezik az Igaz Barátok. Igaz, azóta volt már tagcsere is, az egyik zenész ugyanis időközben szabadult. A zenekarban szólógitározó férfiról kiderült, hogy zenész családból származik, és ugyan ő maga soha nem zenélt hivatásszerűen, gitározni azért már gyerekkora óta tud. A váci intézetben munka után szoktak zenélni hetente kétszer-háromszor, a fennmaradó időben ugyanis egy "hívő zenekaré" a próbaterem.

A fiatalember négy és fél éve van bezárva, idén decemberben szabadul, addigra befejezi azt a targoncakezelői tanfolyamot is, ahova nemrég iratkozott be. Kérdésünkre, miszerint miért került börtönbe, csak annyit mondott, hogy olyan emberekben bízott meg, akikben nem kellett volna. Elmondta azt is, szeret zenélni, de szabadulás után nem az együttes, hanem a család lesz az első.

Pethő András

Fotó: Fábián Évi