A rokonok haragja is akadályozza a szervátültetéseket

2004.08.18. 9:29

A szükségesnél jóval kevesebb szervátültetést hajtanak végre Magyarországon, ráadásul tüdőátültetést egyáltalán nem végeznek. Sokan még a szűkös várólistákra sem kerülnek fel, a műtétre már előjegyzett betegek pedig sokszor hiába reménykednek, mert meghalnak mielőtt új szervet kapnának. Az orvosok és a műtéteket finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerint kevés a használható szerv. A betegek képviselői azonban úgy látják, az orvosok eleve kevés embert vesznek fel a várólistákra, sok működőképes szervet pedig azért nem használnak fel, mert tartanak az elhunytak rokonaitól.

Múlt hét végén ritkaságnak számító kombinált szervátültetést hajtottak végre a Budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinika orvosai, akik egyszerre ültettek be új hasnyálmirigyet és vesét egy középkorú férfinak. Ezzel egy időben új vesét kapott egy fiatalember, új tüdőt egy másik, egy asszonynak pedig új májat ültettek szervezetébe. A szerveket ugyanattól a donortól nyerték. Az úgynevezett multiorgan (több szervet érintő) szervadományozás ritkaság, Magyarországon azonban a legegyszerűbb szervátültetésekből is jóval kevesebb van, mint amennyire szükség lenne.

Magyarországon vese-, máj-, szív- és hasnyálmirigy-átültetést végeznek. Akinek új tüdőre van szüksége, annak már Bécsbe kell menni. A rendkívül költséges beavatkozásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza, azonban nem korlát nélkül: a szervátültetési műtéteket végző négy klinikának év elején kell szerződniük az OEP-pel arról, hogy az adott évben mennyi transzplantáció árát fizeti vissza a pénztár. Idén veséből 310, májból 47, szívből és hasnyálmirigyből pedig 12-12 átültetését fizeti várhatóan az OEP. Az orvosok és az OEP szerint lenne ugyan pénz ennél több transzplantációra is, azonban sem donor, sem beteg nincs. A betegek képviselői ezzel szemben úgy vélik, az orvosoknak is komoly felelősségük van abban, hogy a szükségesnél jóval kevesebben jutnak új szervhez.

"A magyar lakosság egészségi állapota katasztrófális" - mondta az [origo]-nak Fehérvári Imre, a Budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinika adjunktusa. Fehérvári szerint "az orvosok szeretnének mindent beültetni", de az egészségtelen életmód miatt a legtöbb elhunyt szervei nem használhatók fel. Tipikus példaként említette, hogy még a fiatalon elhunytak szíve is sokszor olyan rossz állapotban van, hogy nem ültethetők be másnak. Hasonlók a tapasztalatok a tüdő esetében is.

Májátültetésből 100-150-re lenne szükség évente, Fehérvári szerint azonban rengeteg az egészségtelen, úgynevezett zsírmáj, így egészséges szerv hiányában nem sokkal tudják túllépni a megszabott keretszámot. Vannak azért bíztató jelek is: veseátültetésekből például a megszabott éves keret (300) nagyjából lefedi az igényeket - állította az adjunktus. "Veséből lassan elérjük a plafont. Nem keletkezik sokkal több vesebeteg, mint ahány átültetés van" - fogalmazott, annak ellenére, hogy a betegek képviselői szerint közel ezren várnak veseátültetésre.

"A finanszírozás nem jelent akadályt, a donációval van gond" - mondta az [origo]-nak Kiss Zsolt, az OEP gyógyító-megelőző főosztályának vezetője, aki szerint a világ minden táján problémát okoz a szervadományozás. Az OEP ezért igyekszik arra ösztönözni a kórházakat, hogy minél több használható szervet mentsenek meg az átültetések számára. Ha valamelyik kórházban egy beteg az agyhalál állapotába kerül és állapota visszafordíthatatlannak tekinthető, szóba jön a szervadományozás lehetősége. Ha a beteg életében nem tiltakozott ez ellen, lehetőség nyílik arra, hogy egészséges szerveivel más emberek életét mentsék meg. Mivel a donor jelentésétől a szerv kivételéig jelentős idő telhet el, illetve a beteg előkészítése a szervkivételre többletkiadásokkal jár, ezért az OEP egy szerv kivétele esetében 380, több szerv kivétele esetében 500 ezer forintot biztosít a donort jelentő intézménynek.

Kiss szerint sokszor az orvosok és a betegek sem elég tájékozottak ahhoz, hogy a transzplantáció jól működjön. Jellegzetes példaként említette, hogy a Kóma című film megjelenését követő évben jelentősen visszaesett a transzplantációk száma, mivel sokakban indokolatlan félelem alakult ki a hasonló beavatkozásokkal kapcsolatban. "Mindentől donorokat veszíthetünk" - mondta Kiss, aki szerint a jelenlegi helyzeten oktatással és tájékoztatással lehetne változtatni.

"Sokszor a beteg nem akarja, hogy várólistára kerüljön" - mondta Kiss arra a kérdésünkre, mi magyarázza, hogy a szervátültetésre várakozók listáján is jóval kevesebb beteg található, mint ahányan ténylegesen transzplantációra szorulnak. Kiss szerint lenne pénz a jelenleginél több transzplantációra is, bár ezek a beavatkozások rendkívül költségesek. Egy veseátültetés 4 millió forintba kerül. Az év első nyolc hónapjában a 300-as keretből 201 műtétet már végrehajtottak. Szívátültetés 9, a hasnyálmirigy transzplantáció 5 millió forint. A májátültetést az idei évtől finanszírozza az egészségpénztár, melynek darabja 16 millió forintba kerül. Tüdőátültetésből 2003. novembere és 2004. augusztusa között hatot hajtottak végre. A beavatkozások költsége 12-17 millió forint között mozgott.

A betegek képviselői szerint azonban nem igaz, hogy kevés a szerv. A magyar jogszabályok szerint negatív donorkártya van érvényben, azaz, aki nem tölt ki tiltakozó nyilatkozatot háziorvosánál az ellen, hogy szerveit halála után eltávolítsák testéből, annak a beleegyezését kell feltételezni. Ráadásul a hozzátartozóknak sincs lehetőségük, hogy tiltakozzanak a szervadományozás ellen. Ennek ellenére nagy visszatartó ereje van a rokonoknak - mondta az [origo]-nak Székely György, a Magyar Transzplantáltak Egyesületének elnöke. Sokszor ugyanis az orvosok épp a kegyelet miatt nem veszik ki a működőképes szerveket. "Egy vidéki kiskórház orvosát megkéselik az utcán, ha a család beleegyezése nélkül ilyet tesz" - érzékeltette az orvosok félelmeit Székely.

Pénzhiányra utal, hogy a legtöbb átültethető szervnél tavalyhoz képest alig emelkedett az előre meghatározott keretszám. A legtöbb esetben csak a szinten tartást tudta fedezni az OEP. Az egészségbiztosító szerint ugyanakkor például a májtranszplantációk száma a korábbi évekhez képest jelentősen megnövekedett, melyek finanszírozásához a többletforrásokat megteremtették. Tovább rontja ugyanakkor a helyzetet, hogy sokszor az orvosok hozzáállásával is gond van - mondta Székely. A betegeket ugyanis szigorú és rugalmatlan protokoll szerint veszik fel a várólistákra. Több orvos pedig idegenkedik a szervátültetéstől vagy egyáltalán nem ismeri ezt a megoldást, ezért inkább "túlgyógyítja" a betegeket. De Székely szerint gyakori reakció az is, hogy az orvosok arra hivatkozva nem veszik várólistára a betegeket, mert nem akarnak hamis reményt ültetni beléjük.

A szervátültetések száma elmarad a szükséges szinttől. "A vese megy a legjobban, de abból is 50-60 százalékkal többre lenne szükség, hogy mindenki kaphasson, aki szervre vár" - mondta Székely. Hasonló helyzet a szívátültetéseknél is, ahol az évi 8-10 műtétre idén például legalább 27 beteg jut, de Székely szerint a nemzetközi adatok alapján akár 80 szív transzplantáció juthatna a 10 millió magyarra. Ráadásul - mint a szervezet elnöke mondta - sokszor még az igényekkel sincsenek tisztában, amin csak egy önálló szív transzplantációs központ segíthetne, ami folyamatosan felmérné az igényeket. Jelenleg ugyanis ezzel is problémák vannak. "A szívre és tüdőre várók közül sokan már a várólistán meghalnak" - mondta.

Sáling Gergő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK