Angliában, Németországban és Magyarországon is a baloldali kormányok sorra hoznak olyan intézkedéseket, amelyeket inkább a jobboldaltól lehetett volna várni: szociális megszorításokat vezetnek be, fokozatosan leépítik a jóléti államot. Három hete Magyarországon tartották a Haladó Kormányzás nevű baloldali csúcstalálkozót, ahol bejelentették, hogy az osztályharc már nem lehet célja a baloldalnak. Mit szól az európai baloldal változásához?

Fotó: Fábián Évi

Minél inkább közelítenek a baloldali pártok a közép felé, vagyis a jobboldal felé, annál jobb a helyzet. Úgy látom, hogy a különböző baloldali pártok megértették, hogy a marxista, de még a szocialista elvek is teljesen védhetetlenek. Ezért mennek a közép felé. Amikor Tony Blair (brit miniszterelnök) először győzött, akkor sokan Angliában azt mondták, hogy valójában a konzervatívok nyertek. Ellopta a konzervatív elveket, csak a Munkáspárt neve alatt adta el őket. Szerintem ez is jó dolog. Pontosan ezért van nagyon rossz állapotban a konzervatív párt Angliában: fogalmuk sincs, hogy most mit csináljanak, miután Blair magáévá tette azt, amit ők Thatcher alatt csináltak.

A baloldali csúcson elhangzott az is, hogy az egyenlő esélyek megteremtése a politikusok feladata. Az esélyegyenlőség a mostani magyar kormánynak is az egyik kedvenc jelszava. Mit gondol erről az újbalos irányzatról?

Amit mondanak, azt egyáltalán nem gondolták végig. Nagyszerű dolog egyenlő esélyeket biztosítani a gyerekeknek, butaság lenne vitatkozni vele. Viszont ha ez sikerül, akkor ennek komoly következménye lesz. Ha egyenlő esélyeket biztosítanak a gyerekeknek, akkor a felnőtt nemzedék tagjai között hatalmas különbségek lesznek. A tehetségesnek jó élete lesz, a tehetségtelen pedig szenvedni fog. Az ilyen társadalom pedig éppen az ellenkezője lesz annak, amit a baloldal rendszerint képvisel. Ha elhiszik, amit mondanak, akkor a baloldal feladta az egyenlőség ötletét, és akkor semmi kifogásom sincs velük szemben. De én nem hiszem, hogy ezt komolyan veszik. Hiszen az a bajuk mindig, hogy túl nagy különbségek vannak a vagyonosok és a szegények között. Ezt szokták ők igazságtalannak nevezni.

Nem hajlandók azt kérdezni inkább, hogy miért vagyonosak a vagyonosok, és miért szegények a szegények. Ha a vagyonosak loptak, akkor persze el kell venni tőlük a pénzt, de ha törvényesen lettek vagyonosak, akkor éppen ők teszik jobbá a társadalmat, kár lenne a szegényeknek adni a vagyonukat. És ez fordítva is igaz. Fontos kérdés, hogy miért vannak szegények és szerencsétlenek. Ha saját hibájukon kívül lettek azok, akkor egy méltányos társadalom segíti őket. De sokan azért szegények, mert nem akarnak dolgozni, vagy rosszul kockáztattak, csődbe ment a vállalkozásuk vagy kábítószereket használnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy miért szerencsétlenek a szerencsétlenek. A baloldaliak viszont erre nem hajlandóak rákérdezni. Szerintem nem rossz, ha különbség van a társadalom tagjai között: ez azt jelenti, hogy az emberek nagyjából megkapják azt, amit megérdemelnek. Ez az igazi igazságosság.

A kormányok adóztatással próbálhatják meg kiegyenlíteni az emberek közti különbségeket. A vagyonosok pénzét így lehet újraosztani a szegények között, és Ön szerint ez rossz politika. Ugyanakkor létezik egy lista, ami az országokat állítja sorrendbe az életszínvonal szerint. Ezt az ENSZ szokta elkészíteni, és a környezet állapotától a várható élettartamig, az átlagkeresettől az oktatásban részt vevők számáig sok szempontot vizsgálnak. Ezen a listán pedig évtizedek óta azok a skandináv államok állnak az élen, ahol a világon a legmagasabbak, akár 50 százalék felettiek az adók. Nem mond ez ellent az Ön elméletének?

Az öngyilkosságok aránya is igen magas a skandináv országokban. Ha ilyen jó ott az élet, akkor az emberek miért ölik meg magukat? Nem azért persze, mert rosszul élnek, hanem azért, mert unalmas ott az élet. A jólét biztonságot ad, de szerintem az emberek többet akarnak az élettől, mint biztonságot. Egy kis kaland is kell az életben, és az alkotás is nagyon fontos, és az egyéni szabadság is nagyon fontos. Persze ha ezek lehetőségek adottak, akkor vannak, akik kalandoznak, és rosszul járnak. Vannak, akik alkotnak, és tehetségtelennek bizonyulnak.

A jóléti államok Ön szerint gyerekként kezelik az embereket?

Igen. Ezek szocialista országok. Azt mondják ezek a kormányok, "hogy mi tudjuk, hogy milyen élet kell nektek, és megoldjuk a problémáitokat és ennek az az ára, hogy magas adót kell fizetnetek". Azért vagyok amerikai állampolgár, mert Amerikában vannak lehetőségek. Ott sincs elég sok lehetőség, és Amerika is többé-kevésbé jóléti ország lesz, ha nem vigyázunk, de még mindig a legtöbb lehetőséget rejtő hely a nyugati államok között. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a statisztika, amiről beszélt, az ENSZ alkalmazottainak szempontrendszere szerint készült, kifejezetten szocialista megközelítéssel. Másképpen gondolkodó ember más kérdéseket vizsgálna egy ilyen lista összeállításakor.

Ön mit vizsgálna?

Hogy az adott országban lehet-e kockázatot vállalni, szabadon alkotni. Megkérdezném, hogy milyen alkotási eredmények vannak. Hogy néz ki a színház, a képzőművészet, az irodalom. Vannak-e érdekes művek? Mit csinálnak a filozófusok, a történészek? Ha ilyen kérdéseket tennénk föl, akkor azt látnánk, hogy az élet a skandináv országokban unalmas. A művészetek és a tudományok is unalmasak ott.