Organikus építészet: élhető házakat építeni

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Az organikus építészetet nehéz lenne stílusnak nevezni, inkább építészeti filozófiáról beszélhetünk. Az irányzat célja: az ember természetéhez illeszkedő, lakható, élhető házakat alkotni, ez azonban változatos formákban jelenik meg. Van, akinek az organikusság azt jelenti, hogy tisztán természetes, szerves alapanyagokkal építkezik, mások az archaikus építészet jegyeit szeretnék felújítani, míg vannak építészek, akik a természet formáit alapul véve tervezik épületeiket. Utóbbi áramlat egyik speciális fejezete a Rudolf Steinertől eredeztethető, a magyar organikusokra is a legnagyobb hatást gyakorló antropozófikus építészet, mely az emberi test formáit szeretné az építészet nyelvére fordítani.

Rudolf Steiner Goetheanuma (1928) Geothe agyára és szellemiségére utal


Egyesek számára az organikus architektúra egyfajta tiltakozást jelent az ipari technológia XX. századi diadalmenete ellen, ami a század fejlődésének irányát is kérdőre vonja. Ekler Dezső építész ezt a kérdést így fogalmazza meg: "Hiszek-e a fejlődésben, a haladásban, az ipari technológiai innovációban és így tovább. Hogyha hiszek, vagy egy kicsit hiszek, akkor elkezdek szofisztikáltabb, drágább anyagokat használni. Ha jobban utálom ezt az egész fejlődésőrületet, és pontosabban látom a válság tüneteit, akkor tudatosabban kezdek szervesebb anyagokat, szervesebb szerkezeteket használni." Ezt a vélekedést azonban nem mindenki osztja: számukra tényleg csupán az archaikus, természetközeli építészeti hagyományok folytatásáról van szó.

A spanyol organikus: Gaudi



Csete György halásztelki templomának belső tere (1976-82)


Az új hullám jelentős politikai töltettel bírt, hiszen nyíltan szembehelyezkedett az állam által elvárt építészeti jegyekkel, ezért nem meglepő, hogy a megrendelések eleinte elmaradtak. Később már kisebb munkákat megenged a hatalom, melynek sikerei utat nyitnak a nagyobbak felé. Ezután a magyar organikus építészek munkái külföldön sem maradnak hatás nélkül. Köszönhetően a már említett iskoláknak rengeteg fiatal építész választja magának ezt az utat az ugyancsak sok értéket produkáló, mégis inkább a globalizációt képviselő és tükröző, internacionális architektúra helyett, mely hazánkban szerencsére ugyancsak virágzik. A magyar organikus építészet külföldön is újra meg újra elismeréseket szerez: elég, ha csak Makovecz Imre 1992-es sevillai expóra készült pavilonját, vagy a Vadász György, Basa Péter és Fernezelyi Gergely által a hannoveri világkiállításra tervezett emlékezetes fa épületét említjük.

A 2000-es hannoveri pavilon (Vadász György, Basa Péter, Fernezelyi Gergely)