Az [origo] átvilágíttatja a parlamentet

Vágólapra másolva!
Közel négyszáz politikusról, valamint az egyházi vezetőkről kértünk adatokat az állambiztonsági levéltártól arról, hogy együttműködtek-e a pártállami tikosszolgálatokkal. Jelenleg ez az egyetlen törvényes út arra, hogy egy politikusról megtudjuk, valóban ügynök volt-e. A mostani parlamentben csak két képviselőről tudhatjuk bizonyosan, hogy együttműködött a III-as főcsopotfőnökséggel, noha korábban többeket is meggyanúsítottak ezzel.
Vágólapra másolva!

Jelenleg egyetlen törvényes eszköz van arra, hogy egy politikus egykori állambiztonsági múltjáról hiteles adatokat lehessen kapni. Az [origo] két munkatársa ezt a lehetőséget használta ki akkor, amikor kedden az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárhoz fordultak kérelmükkel, hogy a parlamenti pártok vezetői és valamennyi képviselő esetében a rendelkezésre álló adatok alapján a szaklevéltár foglaljon állást: a kért személyek együttműködtek-e (és ha igen, milyen minőségben) a pártállami titkosszolgálatokkal.

A képviselőket a törvénynek megfelelően korábban ugyan átvilágították, de ez csak a III/III-as múltra vonatkozott, a szocialista állambiztonság többi ügyosztályára nem. Így a képviselők átvilágítása nem volt teljes, és noha már többüket is meggyanúsították, hogy érintettek voltak, ez teljes bizonyossággal a jelenlegiek közül csak Medgyessy Péter exminiszterelnökről és Szalay Gábor volt államtitkárról derült ki (mindketten elismerték érintettségüket).

Célunk nem csak a képviselők múltjának makulátlanságáról való megbizonyosodás (amennyire lehet), hanem az is, hogy ne lehessen egyik politikust se zsarolni az ügynökkérdés kapcsán elfekvő iratokkal, gyanús listákkal. A választóknak is joguk van tudni, vajon képviselőik a pártállami diktatúra fenntartását szolgálták-e titokban, és ennek ismeretében szavazhassanak róluk. Adatkérésünkkel ugyanakkor arra is fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy az újabb és újabb nyilvánosságra kerülő, bizonytalan eredetű, megrostált ügynöklisták nem segítik ténylegesen az ügynökkérdés rendezését, mert tisztázás helyett gyakran csak vádaskodásra, gyanúsítgatásra adnak lehetőséget.

Ezért közel négyszáz politikusról kértünk adatokat a levéltártól (csak azokat hagytuk ki, akik 1972 után születtek, valamint azt a néhány képviselőt, akikről korábban már kértünk információkat).

Volt miniszterek nem engednek az ügynökaktákhoz/itthon/20040921kepviselok.html

Az eljárás hosszadalmas és nehézkes: a levéltárnak meg kell keresnie a politikusokat egytől-egyig, hogy elismerik-e közszereplői mivoltukat. Ha egy képviselő megtagadja ezt, akkor a törvény szerint nem adhat róla információkat a szaklevéltár. Ilyenkor egyetlen lehetősége van a kérelmezőnek, a bírósági út. Ilyen kellemetlen lépésre kényszerültünk ősszel, amikor három politikus zárta el az utat múltjának megismerése elől, nem ismervén el közszereplői minőségüket. Hogy mennyire hosszadalmas ez az eljárás, arra jó példa, hogy egyik munkatársunk tavaly februárban fordult adatokért a levéltárhoz, tizenegy, korábban 'hírbe hozott' politikus ügyében, és szeptemberre tudott adatokat szolgáltatni a szaklevéltár. A három tagadó exminiszter miatt bírósághoz fordultunk, de hiába telt el azóta már négy hónap, a közszereplőséget eldönteni hivatott tárgyalás még ki sincs tűzve.

A parlamenthez benyújtott törvénymódosítások kiküszöbölnék ezt a procedúrát: mind a fideszes, mind a szocialista javaslat elfogadása esetén nem lenne ilyen kibúvójuk a politikusoknak. A legteljesebb megoldást erre a problémára az SZDSZ átvilágítási javaslatának elfogadása jelentené, amely okafogyottá tehetné a kezdeményezésünket. Erre azonban jelen pillanatban kevés az esély, mivel a nemzetbiztonsági bizottságban nem tartották általános vitára alkalmasnak a javaslatot, és egyelőre az SZDSZ-en kívül más párt nem sorakozott fel az indítvány mögé.

A papok hallgatnak, a tévések magyarázkodnak/itthon/20050228juhasz.html

A politikusokon kívül a négy nagy történelmi egyház vezetőinek múltjáról is kértünk adatokat. Ezt két dolog is indokolta. Egyfelől az, hogy azon az ügynöklistán, amelyet állítólag Németh Miklós egykori kormányfő adott át utódjának, Antall Józsefnek, számos egyházi méltóság szerepelt, másfelől pedig az egyházak teljesen kimaradtak az átvilágításból (néhány magát önkéntesen átvilágító lelkész kivételével). Az, hogy az egyházi vezetők közszereplőknek számítanak-e, nem olyan egyértelmű, mint a politikusoknál. Értelmezés kérdése, hogy beleférnek-e ebbe a kategóriába, vagy sem. Reméljük, itt sem lesz akadálya a múlt megismerésének.

Kozák Dániel - Sáling Gergő