Évek óta várnak a költözésre a zsidónegyed lakói

Vágólapra másolva!
Régóta késik a zsidónegyed több házában élők helyzetének megoldása, miközben sok idős lakó azt hiszi: a hetedik kerület egyszerűen a halálukat várja, hogy ne kelljen fizetni az elköltözésért. Az önkormányzat szerint azért késnek, mert nincs pénz, ráadásul amíg a több mint százéves bérházak összes lakójával nem egyeznek meg a költözésről, nem indulhat el semmilyen munka.
Vágólapra másolva!

"Már 2001-ben a plafonig álltak a dobozok, becsomagoltam a hűtőt is, leszereltettem a parabolaantennát" - panaszolta Rajnai Pálné, a hetedik kerületi Síp utca bontásra váró házának lakója az [origo]-nak. A nyolcvanéves asszony négy éve azt hitte, hogy költözhet, ekkor dobozolta be minden bútorát, de azóta is a Síp utcában kell laknia. A régi pesti zsidónegyedben ugyanis több házat részlegesen vagy teljesen le kell bontani, mert menthetetlen állapotban vannak. Sok más épületet pedig fel kell újítani, hogy újra lakható legyen. Az átalakítások évek óta húzódnak. Az önkormányzat szerint nincs pénz, sok lakó már nem is reménykedik a helyzet javulásában.

A Belső-Erzsébetváros házai az 1800-as években épültek, azóta nem újították fel őket. A lepusztult, átvizesedett épületekben lakók a kiköltözésért cserébe új lakást, bérleményt vagy pénzt kapnak. Amíg azonban nincs megállapodás minden lakóval, nem kezdődhet meg a kiköltözés és a bontás.

A Síp utca 8.-ban lakó Rajnai Pálnéval eddig nem tudtak megegyezni. A néni szerint az önkormányzat és a befektető "azt várja, hogy az öregek meghaljanak". Rajnai Pálnénak az a terve, hogy diósdi telkére építtet egy kis házat, de szerinte olyan kevés pénzt adnának, hogy abból nem tudja megcsináltatni. A néninek ígértek egy bérleményt a közeli Dob utcában, de oda nem akar költözni. "Azt a házat még el sem kezdték lebontani vagy felújítani" - mondta. Szerinte az önkormányzat csak ígérget, és ebbe tönkremennek a hozzá hasonló nyugdíjasok.

Rajnai néni szerint a házban még négy-öt idős ember van hasonló helyzetben, ők azonban nem jöttek el a lakók ügyében szervezett sajtótájékoztatóra. "Nem is érdekli őket, azt mondják, úgyis nemsokára meghalnak" - mondta. A szomszéd - a homlokzatát kivéve szintén bontásra váró - épület egyik lakásában egy idős néni nyitott ajtót. Amikor az elköltözésről érdeklődtünk, egykedvűen mondta: "Ha adnak lakást, akkor persze hogy elmegyünk. De hát hány éve mondják már..." A házban a közös hirdetőtáblán kifüggesztett szöveg szerint két bérlővel még nem sikerült megegyeznie az épület hasznosítását bonyolító befektetőnek. Addig pedig nem történik változás a lepusztult épületben.

"Én már harmincöt éve lakom itt, ezt azóta is bontják" - mondta a Síp utca egy másik házában lakó idős férfi kérdésünkre. "Aztán majd adnak helyette egy másik rossz lakást, azt újra meg kell csinálnom" - tette hozzá nevetve.

Fotó: Fábián Évi
Fotó: Fábián Évi

Hunvald György (MSZP), a hetedik kerület polgármestere az [origo]-nak elmondta: a Síp utca két házának ügye, köztük az is, amelyben Rajnai néni lakik, holnap kerül az önkormányzat gazdasági bizottsága elé, és még az év végéig megoldást találnak a lakók problémáira, de az összes lakóval meg kell egyezni. "Rajnai néni nagyon sokat kér, többször járt már nálunk is az önkormányzatnál" - mondta. Szerinte ezért nem sikerült eddig megállapodnia az önkormányzat közvetítésével a befektetővel.

A polgármester úgy véli: a legnagyobb baj a pénzhiány. A főváros ígéreteiből nem lett semmi, a tavaly nyári városvédő akciók pedig elriasztották a befektetőket a Belső-Erzsébetvárosból. Máshonnan Hunvald szerint nem tud pénzt szerezni a kerület, hogy a felújításokat finanszírozni tudja. Pedig a megoldás már nem várhat sokáig: "a Klauzál utcában például minden gyerek asztmás, olyan vizesek a falak" - magyarázta Hunvald.

A hetedik kerületben a polgármester tájékoztatása szerint 50-60 épületet kell "szanálni" a műszaki állapota miatt, ami részleges vagy teljes bontást, illetve felújítást jelent.

A zsidónegyed sorsa egy tavalyi civil kezdeményezés után került a köztudatba. Az ÓVÁS! nevű civil városvédő szervezet az épületek megmentéséért állt ki, és elutasította az önkormányzat bontási terveit. Az örökségvédelmi hivatal félszáz házat műemlékvédelem alá helyezett, ezzel megakadályozva a rossz állapotú, nemritkán komfort nélküli épületek bontását. A hetedik kerületi polgármester tervei szerint az értékeket úgy tudnák megőrizni, ha a lakókat kiköltöztetnék, és a homlokzatokat megtartva új lakásokat építenének. Ehhez külső befektetőkre van szükség, mert Hunvald szerint az államtól a rehabilitációra nem tudnak pénzt szerezni. Az ott élők elköltöztetésének tervét a városvédők korábban egyszerűen "erőszakos lakosságcserének" nevezték.