Kétségei vannak Szabó leleplezőjének

2006.01.27. 13:58

Kétségei vannak Szabó István magyarázatával kapcsolatban Gervai Andrásnak, aki az Élet és Irodalomban közölt cikkében beszámolt róla, hogy a világhírű filmrendező fiatalon jelentéseket írt diáktársairól az állambiztonsági szerveknek. Szabó állítja, hogy egy forradalmár megmentése érdekében vállalta az ügynökmunkát. Kézdi-Kovács Zsolt egykori osztálytárs nem ítélkezik Szabóról, míg Rainer M. János történész szerint ebben a történetben minden hihető, és mindennek az ellenkezője is.

"Álmomban sem gondoltam, hogy Szabó István jelentéseire bukkantam" - mondta az [origo]-nak Gervai András, aki az Élet és Irodalom (ÉS) pénteki számában megjelent terjedelmes írásában bizonyítja: a világhírű magyar filmrendező fiatalon jelentéseket írt főiskolai diáktársairól és tanárairól a belső elhárításnak.

Szabó István a pénteki Népszabadságban azt mondta az ügyről: az állambiztonsági munkával megmentette egy forradalmár életét. "Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól" - fogalmazott a rendező a napilapnak.

Szabó István hozzátette, két évfolyamtársa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. "Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti '56-os híradófelvételeken" - nyilatkozta Szabó István. Hozzátette: örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; "gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról". A rendező ugyanakkor azt nem közölte, hogy ki volt az, akinek megmentette az életét, és ki volt az a két diáktárs, akik ösztönözték arra, hogy elvállalja a jelentések írását.

"Tényleg jó lenne, ha igaz lenne, amit Szabó István mond" - mondta a rendező nyilatkozatával kapcsolatban az [origo]-nak Gervai. "Ha igaz az, amit Szabó állít, akkor felmerül, miért nem jött elő a történettel" - reagált Gervai, hozzátéve, hogy 1990-ben még voltak olyan tanúk, akik viszont ma már nem élnek.

A cikkíró szerint ha igaz is, hogy megmentett ügynöki tevékenységével egy életet Szabó, a serpenyő másik felében az áll, hogy a jelentéseivel sokaknak árthatott. Gábor Pálról például azt írja, hogy lehazaárulózta Kádárt. Gervai azt mondja, hogy ez akkor rendkívül súlyos kijelentésnek számított, de több hasonlóan súlyos kijelentést tesz emberekre "Képesi" a jelentéseiben. Még abból is komoly ügy lehetett akkor - amiről Szabó is ír -, hogy a diákok plakátot szaggattak. A filmes állítja: ugyanabban az évben ugyanazért egy jogászlányt 6 évre ítéltek, aki belehalt a börtönben szerzett betegségébe.

Érdekes az is - folytatja Gervai -, hogy "a népi demokráciához lojális" minősítést kapta a III/III-as jogelődjének számító II/5-ös ügynökségtől Szabó, ami az ügynöki hierarchiában magas, pozitív minősítés. "Ezt valamivel ki kellett érdemelni" - mondja a szakíró.

Gervai szerint nem mérlegelhette, hogy jó ügynök vagy rossz ügynök volt a "Képesi Endre" fedőnéven 48 jelentést megíró Szabó, és azt sem tehette meg, hogy megrémül attól: egy nagy emberbe ütközik. Hozzátette: "Akkor én is olyan személlyé váltam volna, mint akik évek óta manipulálnak ezekkel a papírokkal."

Az [origo] azon felvetésére, hogy miért nem kérdezte meg az érintettet a történtekről a cikk megjelenése előtt, Gervai visszakérdezett: "Miért kellett volna megkérdeznem, meg egyébként is: mit kellett volna tőle kérdeznem? Bármit mond is, azt bizonyítania kell, márpedig én azt nem tudom ellenőrizni. Egyébként ez a sztori, amivel előállt, meg sem fordult a fejemben" - állítja.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen személyes viszonyban áll a rendezővel, azt felelte: semmilyen viszonyban nem vagyok Szabóval, sokszor írtam a filmjeiről, ennyi.

Az egykori osztálytárs nem ítélkezik

Megkérdeztük Szabó egyik volt osztálytársát, Kézdi-Kovács Zsoltot, akiről Szabó szintén jelentett, hogy mit gondol az ügyről: "Anélkül, hogy az egész történetet ismernénk, márpedig a két cikk (az Élet és Irodalom és a Népszabadság cikke - a szerk.) nem az egész, én nem akarok erről semmit mondani. Lassan ötven évvel az események után egyébként is nagyon nehéz mindezt megítélni, ráadásul nem láttam, hogy a mechanizmus működtetői közül bárkit is felelősségre vontak volna. Márpedig addig senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett."

Az ÉS írásának megjelenési időpontját "aggályosnak" nevezte, majd hozzátette: "Nem akarok arról beszélni, hogy a cikk szerzőjéről nekem mi a véleményem, az nem ide tartozik, de az, hogy pont a Filmszemle előtt jelent ez meg, az nem lehet egészen véletlen" - tette hozzá Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező.

Mindig lehetett nemet mondani

Rainer M. János történész, a korszak kutatója szerint alig van ebben a történetben olyan, ami ne lenne hihető, és olyan, aminek az ellenkezője ne lenne szintén elképzelhető. Az ÉS-ben közölt dokumentumok nagy része szerinte csupán "ún. hangulati elem", viszont vannak olyan - például egyes személyek politikai nézeteire vonatkozó - állítások is, amelyek akár súlyos következményekkel is járhattak.

Azt viszont nem feltétlenül sorolja ide, hogy valaki közvetlenül a forradalom után "lehazaárulózta Kádárt". A történész szerint "eléggé paradox", de 1957-ben még az ennél nagyobb súlyú ügyek, vagyis a forradalmi cselekmények felderítése kötötte le a rendszer embereit. Ilyeneket akkor sokan mondtak, egy hasonló kijelentésért jellemzően inkább később lehetett baja valakinek. Persze akkor is előfordulhatott, ezt nem lehet kizárni.

Az [origo] kérdésére, hogy lehetett-e nemet mondani a beszervezésre 1957-ben, azt felelte: "Mindig lehetett nemet mondani, ez kétségtelen. Az viszont, hogy ennek milyen következményei lehettek az adott személyre, már rendkívül sok mindentől függött. Elsősorban persze a személyektől, és attól, hogy egyáltalán mivel zsarolták az illetőt.  Érdeklődésünkre Rainer elmondta: Szabó István '56-os múltjáról csak annyit tud, hogy az elsőéves hallgató részt vett társaivail a tüntetéseken, és filmezte az eseményeket.

Arra vonatkozóan, hogy vajon miért nem állt elő Szabó a történettel eddig, azt mondta, hogy gyakorlatilag senki nem állt ki ezzel az elmúlt másfél évtizedben, pedig ügyek voltak bőven. A történész a nyilvánosságot tartja az egyik olyan tényezőnek, ami befolyásolhatja a döntéshozókat, abban, hogy végre teremtsenek tiszta helyzetet ezen a területen.

A cikk megjelenésének időzítését viszont nagyon furcsának találja a történész, hiszen kedden indul a filmszemle, éppen Szabó István vadonatúj alkotásával, a Rokonokkal. Rainer M. János szerint az ideérkező közel száz külföldi kritikus ezt követően nem elsősorban a filmekkel, hanem leginkább Szabó múltjával foglalkozik majd.

Lencsés Csaba

KAPCSOLÓDÓ CIKK