Fraktálelemzés a művészet szolgálatában

A fraktálelemzés matematikai módszereit veszik segítségül, hogy megállapítsák Jackson Pollock nemrég megtalált képeinek eredetiségét. A 32 kép, mely közül hatról már bebizonyosodott, hogy nem az amerikai absztrakt expresszionista festő munkája, a híres alkotó egykori barátainak házából került elő.

A 32 Jackson Pollock-kép előkerülését 2005 májusában jelentették be. A festményeket Alex Matter, a festőt egykor jól ismerő művész házaspár fia találta meg néhai szülei Long Island-i otthonában. A képeken jól látható apja, a híres fotográfus Herbert Matter írása, mely szerint a neves művész 1940-es évekből származó képeiről van szó, melyeket a festő ajándékba adott nekik.

A képeket Alex Matter megmutatta egy neves műkereskedőnek, aki azon nyomban megmutatta a felfedezést Ellen Landau elismert Pollock-szakértőnek. Landau el volt ragadtatva az új képektől, és rögtön bevonta őket a festő halálának 50 éves évfordulóján szervezett kiállítás (Pollock Matters 2006) anyagába. A tervek szerint az új képek kiemelt szerepet kapnak a kiállításon, ahol a szakértő fel szeretné vázolni a felfedezett képek szerepét a pollocki életműben.

Hans Namuth híres fotója Pollockról

Nem eredetiek az új képek?

Csakhogy vannak olyan művészettörténészek, akik eleve kételkednek abban, hogy a képek valóban Pollock keze munkáját dicsérik. Ő ugyanis a földön fekvő vászonra csöpögtette és csurgatta a festéket, és így hozta létre színektől kavargó, jellegzetes alkotásait. (Mely miatt lefordíthatatlan szójátékkal meg is kapta a "Jack the Dripper" elnevezést.) Csakhogy egyéni festési technikáját sokan utánozták, főleg azután, hogy a Life magazin 1949-ben többoldalas cikkben számolt be az expresszionista festő művészetéről. A szkeptikusok szerint a követők közé tartozhatott Herbert Matter felesége, a szintén festéssel foglalkozó Mercedes Matter. Erre utal ugyanis, hogy a 32 most megtalált képet pontosan olyan vászonra festették, amilyeneket Mercedes Matter használt. Ugyanígy lehet azonban az is, hogy Pollock kipróbálta azt a vásznat, melyet kedves ismerőse használt.

Általában az eredetiségvizsgálatoknál a szakértők a látvány alapján hoznak döntést, melyet sokszor anyagvizsgálattal egészítenek ki. Az ilyen vizsgálat a művészettörténészeknek is nagy segítség, hiszen nagyon nehéz csupán a látvány alapján meghozni a verdiktet.

Pollock képeinek esetében az anyagvizsgálat nehezen hozhatta volna meg a kívánt eredményt, köszönhetően a rengeteg követőnek. A vita eldöntésére a festő hagyatékát kezelő Pollock-Krasner Alapítvány éppen ezért úgy döntött, hogy igénybe veszi Richard Taylor, az Oregon Egyetem professzorának segítségét, aki a kilencvenes évek végétől kezdve fraktálelemzésnek nevezett matematikai módszerrel vizsgálja az 1956-ben 44 évesen elhunyt festő képeit.