Nagy kérdéseket kennek el a pártok

Miután három héttel a választások első fordulója előtt a Fidesz is nyilvánosságra hozta választási programját, hivatalosan is megismerhetővé vált a négy nagy párt elképzelése arról, hogy mit tenne kormányra kerülése esetén. Az [origo] összeállításából kiderül, hogy milyen alapvető hasonlóságok és különbségek vannak a tervek között, és hogy az egyébként terjedelmes dokumentumokból hiányzik több, sokak által fontosnak nevezett téma.

"A család az élet és az egészség forrása." "Azt valljuk, hogy a tudás kapocs egyén és közösség között." Ha valaki kézbe veszi a négy parlamenti párt programját, ehhez hasonló bölcsességek - az első egyébként a Fidesz, a második az MSZP dokumentumából származik - egész sorával találkozhat. Nem csak a fennkölt mondatokban hasonlítanak ugyanakkor a szövegek.

Bár az utóbbi hónapokban szinte nem telt el nap, amikor ne állt volna elő valamilyen magyar vagy külföldi gazdasági elemző azzal, hogy sürgősen tenni kell valamit a komoly hiánnyal küszködő költségvetés helyrebillentésére, a programokat olvasva úgy tűnik, hogy a pártok - köztük is főként a Fidesz és az MSZP - vagy nem hisznek a szakembereknek, vagy nem tartják fontosnak, amit mondanak. Vagy - és talán ez a legkézenfekvőbb magyarázat - nem akarják az embereket olyan intézkedésekkel traktálni, amelyek akár csak a megszorítások látszatát is kelthetik.

Pedig januárban, az akkor Magyarországon tartózkodó uniós pénzügyi biztos, Joaquín Almunia is azt mondta, jó lenne, ha minden vezető politikai erő "elmagyarázná a polgároknak, hogy korrekcióra van szükség, tekintet nélkül arra, ki nyeri meg a választásokat". Ezt az intelmet azonban épp a győzelemre esélyes két nagy párt hajlamos leginkább figyelmen kívül hagyni, az egyensúly-teremtéssel ugyanis legfeljebb érintőlegesen foglalkoznak programjukban. (Miközben számos, komoly költséggel járó ígéretet fogalmaznak meg, addig a kiadások csökkentését rendszerint elintézik azzal, hogy hatékonyabbá teszik az államot.) Ez főként annak ismeretében szembetűnő, hogy mindketten kiállnak az euró 2010-es bevezetése mellett, miközben épp ennek a célnak az eléréséhez lenne szükség a költségvetési hiány mérséklésére.

Az MDF és az SZDSZ ebben némileg különbözik a két nagy párttól. Előbbi kifejezetten fontosnak tartja ugyan az egyensúlyteremtést, de az, hogy ezt miként képzelné el, nem derül ki a programból. Sőt, oldalakon keresztül azt sorolja, hogy milyen adóterhektől szabadítaná meg az embereket, de hogy a kieső bevételt mivel pótolná, arról már kevesebb szó esik. Az SZDSZ már konkrét tervekkel is előáll arra, hogy miként javítana a helyzeten, más kérdés, hogy ennek is hangsúlyos eleme az az egészségügyi reformelképzelés, amelyet minden más párt elutasít.

Joaquín Almunia januári látogatásakor felhívta a figyelmet az európai országok elöregedésével kapcsolatos problémára is, a jelek szerint azonban ez a gondolata is süket fülekre talált. Az Európai Unióban és más fejlett országokban is az egyik legnagyobb hosszú távú kihívást az jelenti, hogy miközben egyre tovább élnek az emberek, a születések száma stagnál vagy csökken, így folyamatosan esik a munkavégzésre alkalmasak száma, vagyis azoké, akik eltarthatnák az időseket.

Az ezzel kapcsolatos számadatokat - például, hogy 20 éven belül az EU lakossága mintegy 30 százalékának életkora meghaladja majd a 60 évet - rendszeresen idézik a világsajtóban, a pártok mégsem vetik fel ezt a problémát programjukban. Közvetetten ugyan foglalkoznak vele, hiszen mindegyik politikai erő egyik fő célkitűzése, hogy minél több munkahelyet teremtsenek, de programjukból nem derül ki, hogy erre az összetett kérdésre van-e valamilyen válaszuk, és ha igen, akkor az miben áll.

A hasonló ügyek sora nem ér véget ezzel. Januárban egész Európa az orosz-ukrán gázárvitától volt hangos, amely érintette a magyar ellátást is, miután napokon keresztül a megrendeltnél kevesebb gáz érkezett hozzánk. Akkor a különböző politikai erők részéről egyaránt felvetették, hogy az orosz gáztól való túlzott függőség komoly stratégiai problémát jelent, amelyre mindenképp megoldást kell találni. (Ez az egyik eleme az uniós energiaprogram stratégia-tervezetének is, amelyet a napokban ismertettek Brüsszelben.) Bár a gázellátás végső soron szinte minden egyes embert érint, a pártok úgy döntöttek, hogy erre vonatkozó elképzeléseikkel - legalábbis programjukban - nem untatják a választókat. Legmesszebb még talán az MDF merészkedett, egy kétmondatos programpontban ugyanis jelezte, hogy szerinte Új Nemzeti Energiapolitikára van szükség.