A Körhinta sikere Cannes-ban

 

(Szabad Nép)

Nyugati lapok sajtószemléje

A Szabad Nép hasábjain már hírt adtunk arról, hogy a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon a Körhinta nagy sikert aratott. A filmszakma is, a közönség is nagyon melegen fogadta a filmet, s igen kedvező a Körhinta bemutatójának sajtóvisszhangja is. Nemcsak a haladó és a népi demokratikus országokkal rokonszenvedő sajtóban, hanem a burzsoá, sőt reakciós lapokban is lelkes, elismerő írások jelentek meg a Körhintáról. A Rómában megjelenő Il Messaggero április 26-i számában a cannes-i filmfesztiválról szóló beszámolójának a következő négyhasábos címet adta:

Egy magyar szerelmi történet a legszebb valamennyi tegnapig bemutatott film közül

S a szövegben, más filmek ismertetése után a következőket írja: "A film, mely eddig méltán a legnagyobb sikert aratta, a délután bemutatott Körhinta. Az egyszerű szerelmi történetet a szociális vita néhány gondolata ugyan kissé elnehezíti, de ennek ellenére friss, könnyed, gyöngéd, finom érzésű...Fábry Zoltán, a rendező valóban tavaszi bájú mesterművet alkotott olyan szövegkönyvből, amelyben tulajdonképpen semmi meglepő fordulat nincs. Parasztok, kisbirtokosok közt játszódik le egy magyar faluban." Ezután ismerteti a lap a film meséjét, majd így folytatja: "Ennyi az egész. De hogy milyen szeretettel rajzolta meg a film rendezője a főszereplő kedves alakját, azt nem könnyű szavakban érzékeltetni." Az ugyancsak olasz Avanti! című szocialista lap ezt az öthasábos címet adta cannes-i beszámolójának:

Szerelmi történet magyar földön

Az alcím pedig így szól: "Fábry Zoltán Körhintája sokszor ragadta tapsra a közönséget, mely értékelni tudta ennek a filmnek könnyed és kedves, bájos realizmusát". Ez a lap is ismerteti a film meséjét, természetesen sokkal hosszasabban, mint az előbb idézett burzsoá lap, s feljegyzi, hogy "nyílt színen" többször tapsra ragadta a film a közönséget. Fábry Zoltán legnagyobb érdemének azt tekinti, hogy a régi és az új nemzedék közötti összeütközést nagyszerűen tudta érzékeltetni, hogy a film megközelíti a dráma tragikus levegőjét, emellett kedves maradt, de végig izgalmas és érdekes. "Különösen szépek egyes jelenetek: a falusi vásár, a két fiatal tánca Mária barátnőjének lakodalmán stb. De a rendező nem alkothatott volna ily szép filmet, ha nem találja meg Törőcsik Mariban az eszményi tolmácsot, egy olyan színésznőt, akinek előadóképessége és átérzése oly gazdag, mint amilyen sokatígérő a fiatalsága" - írja a lap. Nem kevésbé kedvező a francia sajtó kritikája. A l'Humanité Törőcsik Mari fényképét közli beszámolója fölött és így ír: "Csodálatos magyar film. Mint a friss víz. Szerelmi történet, szerelmi dráma ... Úgy gondolok erre a filmre, mint olyan ajándékra, amilyen ritkán kap az ember." De nemcsak a l'Humanité, hanem a párizsi Combat című burzsoá lap is a magyar filmet emeli ki a fesztiválról szóló beszámolója címében. A lap tudósítója Cannes-ba érkezésének történetét meséli el: az első néző, akit megkérdeztem, ezzel fogadott: "Egy kivételesen szép magyar film, egy költemény, egyszerű, de költői magaslaton előadott realizmus."

"A legmagasabb művészet, amit filmen alkottak."

A Le Monde párizsi burzsoá lap így ír a Körhintáról: "Megindító és művészien igaz ez a szerelmi történet, a győzedelmeskedő szerelem egyszerű, tiszta története. A cselekmény falusi légkörben játszódik és érzelmeinek művészi tisztaságával meglepett minket, annyi kolhoz-dráma után. A film rendezése egyébként kitűnő. És a falusi bálról szóló rész úgy marad emlékezetünkben, mint a legmagasabb művészet, amit filmen alkottak. Fogadunk, hogy zsűri szóba fogja hozni a Körhintát."

Fábry Zoltán rendezésében még árnyalata sincs az üres képmutatásnak

A nagy angol burzsoá lap, a Times, május 4-i számában a többi között ezt írja: "Az emberi megfigyelés módja a magyar Körhinta című filmben rendkívül nagy érzékenységre vall. Ez a kissé könnyű fajsúlyú cím nem készíti elő az embert a fiatal parasztfiú és parasztlány egyszerű szerelmi történetének mély líraiságára. Fábry Zoltán rendezésében még árnyalata sincs az üres képmutatásnak: a mese falusi környezetétől szándékosan távoltart mindent, ami pittoreszk, a tájak szürkék, sőt melankolikusak: a parasztok realisztikusak és szenvedélyesek. Az arcok egészen kivételes elmélyültséget és mély érzelmeket fejeznek ki. Még egy kimagasló magyar filmet mutattak be, egy fiatal magyar rendező filmjét, a Szakadékot (a film nem vesz részt a versenyben). Ez a film megerősíti azt a Körhinta alapján nyert benyomást, hogy Magyarországon új nemzeti filmművészet van keletkezőben, s ettől még nagy alkotások várhatók."

A fordulat évei jelentősen átrendezték a hazai filmes mezőnyt is, hiszen a magyar filmgyártás meghatározó személyiségei közül volt, aki emigrációba kényszerült (Radványi Géza), mások pedig, miután nem alkalmazkodtak kellő mértékben az ideológiai elvárásokhoz, hosszabb-rövidebb időre háttérbe szorultak. Ám annak a művészeti megújulásnak a lehetősége, amit többek között Szőts István filmjei, a Radványi Géza által 1947-ben készített "Valahol Európában", illetve a Bán Frigyes rendezésében 1948-ban forgatott "Talpalatnyi föld" képviseltek, hosszú időre elveszett. Az ötvenes évek első felének termelési filmjei között szinte alig lehet említésre méltó alkotást találni. Ellenben ez volt a patetikus-romantikus történelmi filmek ("Rákóczi hadnagya", "Föltámadott a tenger") és a szórakoztató filmek dömpingjének időszaka ("Civil a pályán, Mágnás Miska, Állami Áruház"). A sematikus, de a klasszikus vígjátéki fordulatokat többnyire követő történetek közönségsikeréhez olyan népszerű színészek és rendezők járultak hozzá, mint Latabár Kálmán és Gózon Gyula, Gertler Viktor és Keleti Márton. A szocreál sematizmusától való eltérésre az ötvenes évek közepétől lehet jellemző példákat találni. Ezek közé tartoztak Fábri Zoltán ekkor készített filmjei ("Körhinta", 1955; "Hannibál tanár úr", 1956).