A nagy reformokat csak később indítja az egészségügyi miniszter, de első intézkedései is látványosak. Átlagosan legalább öt percet kell fordítani egy betegre, szigorúbban ellenőrzik a kórházakat, és megszüntetnék a pótágyas ellátást. Vannak azonban kérdőjelek - derült ki az [origo] által felkeresett háziorvosi rendelésen és az általunk megkérdezett szakértők szavaiból.

"Miért tartanám fel a többi beteget, ha nekem csak egy táppénzes papírt kell aláíratnom?" - értetlenkedett egy háziorvosi rendelőből kilépő páciens, akit az [origo] szembesített azzal a ténnyel, hogy vele öt percnél kevesebbet foglalkoztak. Pedig az egészségügyi tárca egyik megvalósítandó célkitűzése szerint a jövőben az egy esetre jutó ellátási idő nem lehet kevesebb öt percnél, igaz, átlagosan számítva.

Az [origo] által felkeresett XVII. kerületi rendelőben huszonöt éve dr. Kertai Aurél - aki egyben a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke - fogadja a betegeket. A váróteremben már a hétfőn négy órakor kezdődő rendelés előtt szép számmal gyűlnek a betegek, akad is, aki csalódott, mert azt hitte, "ilyen kánikulában csak kevesen lesznek". Körkérdésünkre kiderült, a tucatnyi várakozó fele nem vizsgálatra vagy valamilyen panasszal jött, hanem receptért, illetve más orvosi adminisztrációt intézni.

Ezért is tartja a háziorvos egyszerűen "vad dolognak", felesleges többletszabálynak a tárca elképzeléseit a betegenként előírt átlagos minimum-figyelemről. Szerinte például egy folyamatosan gyógyszert szedő páciens rendszeres adagjának felírásához nem kell az öt perc. "Szívesen elbeszélgetek én az ilyen beteggel is. De ha ezzel elmegy a rendelési idő, és a statisztika alapján kitelt a rendelési időm, ami azt jelenti, hogy nem fogadhatok több beteget, mert akkor nem stimmel az átlag, akkor mi legyen azokkal, akikre nem kerül sor?" - tette fel a kérdést. "Adok majd egy telefonszámot, ahol panaszt tehet, vagy küldjem egyből a minisztériumba?" - jegyezte meg.

Példaként hozta fel a múlt hét hétfői napot, amikor váratlanul a szokásos betegszámnál jóval többen jelentek meg a rendelésén: "81 beteget regisztráltunk aznap és 45 telefont, tehát sehogy sem jött volna ki a minimum idő figyelembevételével a hivatalos rendelési idő. Persze, jóval tovább tartott, mire mindenkit elláttunk, de ilyen szabályok szerint az ingyenes túlmunka lett volna." Ezért is adódik Kertai Aurél szerint a visszaélés lehetősége: egy kevésbé lelkiismeretes orvos egyszerűen megteheti, hogy azzal foglalkozik, hogy a napi betegforgalmat úgy vigye be a gépbe, hogy megfeleljen a normáknak.

"Akkor majd nézzük egymást a doktor úrral?"

Az általunk megkérdezett páciensek véleménye egyezett. Mindenki annak örülne, ha éppen annyit foglalkoznának vele, amennyit az állapota indokol, mindenféle statisztikai átlagtól függetlenül. Azok, akik - nemritkán listával a kezükben - a megszokott gyógyszereikért jöttek, egyértelműen azt válaszolták: nagyon nem örülnének neki, ha az előírások miatt ez több idejükbe kerülne. "Nem szórakozásból járunk ide" - mondta egy középkorú férfi, míg egy idős hölgy nem is nagyon érti a számára bonyolult miniszteri elképzeléseket. "Ha kevesebb idő alatt megvagyok, mit csináljunk a doktor úrral, talán nézzük egymást?" - tette fel a kérdést.

Szakmai szempontok alapján a GKI Egészségügy-kutató Intézetének vezetője is azt gondolja, nincs sok értelme az 5 perces átlagos minimum szabálynak. Skultéty László ugyanis az [origo] kérésére elvégzett egy átlagszámokra épülő, durva számítást, ami meglepő eredménnyel zárult. Skultéty László abból indult ki, hogy ha a háziorvosokat nézzük, akkor évente 60 millió orvos-beteg találkozásról beszélünk 6000 orvosnál. Ez évi 250 munkanappal számolva azt jelenti, hogy 40 beteg jut egy napra. A szakember szerint így - még ha azt vesszük, hogy a pácienseknek 10 százalékát otthonában kezeli a háziorvos, míg a 90 százalékát a rendelőben látja el - átlagosan 9 percet, vagyis csaknem a kitűzött idő kétszeresét szánja egy betegre.

"Vagyis a miniszter által meghirdetett korlát egyáltalán nem jelentene problémát, ugyanakkor kérdés, hogyan lehetne ezt ellenőrizni. Igazságos úgy volna, ha regisztrálnák, mikor jött és mikor távozott a beteg, azonban ez plusz adminisztrációt jelent az orvosnak, az átlag szintjén kezelni viszont nincs sok értelme" - magyarázta Skultéty László.