A gyaloglást választja sok Budapesten járó turista a metrópótló buszok helyett, mert az ideiglenes járatok rendszerén nem tudnak eligazodni. A bizonytalankodó külföldiek ilyenkor jegypénztárosokhoz, rendőrökhöz vagy egyszerűen a járókelőköz fordulnak - az [origo] annak nézett utána, hogy mekkora sikerrel. Egy angol fiatalemberrel próbáltunk eligazodni a felújítás alatt álló metró vonalán, és megkérdeztünk térképet bogarászó turistákat is.

"Jobban tesszük, ha gyalog megyünk" - mondta angolul az évek óta Budapesten élő brit fiatalember, akivel negyed órán át kerestük eredménytelenül a metrópótló busz indulási helyét a Deák téren. Alan Salisbury szerint a budapesti buszjáratok rendszere egyébként is túl bonyolult, szívesebben ül metróra vagy villamosra, a buszokat kerüli.

Tapasztalata szerint a buszvezetőktől szinte reménytelen segítséget kérni, mert nem beszélnek angolul. Gyaloglást tanácsolt a metró egyik biztonsági őre is: rövid szakaszra nem érdemes felszállni a pótlóbuszokra, a különböző jelzésekkel ellátott buszok útvonala szerinte is nehezen követhető. "Túl sok az M meg a B betű" - utalt a biztonsági őr a metrópótlók M2B és M2K elnevezésére.

Más külföldiek is nehezen igazodtak el a metrófelújítás miatt lezárt Deák téri állomáson kifüggesztett térképen, pedig angol nyelvű tájékoztatót is mellékeltek hozzá. "Túl kis területet mutat a térkép, nem tudom elhelyezni magam rajta, elő kell venni a saját térképemet" - mondta egy amerikai lány, aki néhány napot tölt Budapesten. Szerinte az angol nyelvű tájékoztató se segít: "Azt írják, hogy az egyik busz útvonalát megváltoztatták, de hát azt se tudom, hogy mi volt az eredeti útvonala" - tette hozzá értetlenül.

A turistáknak kapóra jönnek az utcán álldogáló, városnéző utakat kínáló belvárosi ügynökök, akik két-három nyelven is el tudják igazítani őket. "A külföldiek térképen nagyjából kiismerik magukat, de a pótlóbuszok megállóit nem találják" - erősítette meg személyes tapasztalatunkat a városnéző utakat szervező iroda munkatársa. A BKV sajtó osztályán ezzel kapcsolatban annyit mondtak az [origo]-nak, hogy több módon - szórólapokkal, információs pultokkal - igyekeznek tájékoztatni a külföldieket is, és nem tudnak róla, hogy a pótlóbuszok megtalálása különösebb gondot okozna a turistáknak.

Némi gyaloglást és metrózást követően a Keleti pályaudvarnál tettük próbára - angol segítőnkkel - a MÁV pénztárosát és az aluljáróban álldogáló rendőröket. A jegypénztár munkatársa gond nélkül sorolta fel angolul a Szolnok felé tartó vonatok indulási időpontját, sőt részletes tájékoztatást adott arról is, hogy melyik vonat ér célba leggyorsabban. A vonatok nevét angolul is lebetűzte, nehogy véletlenül félreértsen valamit a külföldi utazó.

A Keleti aluljárójában álldogáló rendőrök viszont a fejüket rázták, amikor meghallották, hogy angolul kellene útbaigazítást adniuk. Kis gondolkodást követően kézzel-lábbal magyarázva és a "Deák placc, finish, busz" kifejezések ismételgetésével nyújtottak némi segítséget. A rendőröknek máshol sem ment jól az angol: a Roosevelt téren taxiállomást kereső turistáknak mindössze a kezükkel tudtak irányt mutatni, utána gyorsan visszafordultak egymás felé.
 
Találkoztunk viszont olyan külföldiekkel is, akiknek egyáltalán nem okozott gondot a budapesti közlekedés. Egy fiatal svájci nő például azt mondta az [origo]-nak, hogy térképpel a kezében eddig mindent megtalált, ha pedig segítségre volt szüksége, sikeresen kapott útbaigazítást angolul. Egy kisebb lengyel csoport tagjai pedig annyira felkészültek voltak, hogy már a Keletibe érkezve sorolták, hogy melyik metrómegálló van lezárva.

Tiefenthaler Eszter