Az emberek aluljárókba, bármilyen fedett helyiségekbe, szállodákba, mélygarázsokba próbáltak menekülni, de mindenütt óriási tömeg szorongott a viszonylag védett helyeken. Többen írtak arról, hogy bokáig, térdig kellett gázolni a vízben, az aluljárókba lépcsőkön ömlött le a víz - számolnak be olvasóink.

Van, aki az előkelő szállodákra és éttermekre panaszkodik, ugyanakkor dicséri a rendőrség kitartását: "A rendőrök nagyon készségesek voltak, segítettek mindenkinek, kisgyermekeket takartak el a ruhájukkal, és tették be a rendőrautókba, taxikba... Kinyitották egy építkezés belső udvarát, így az emberek bemehettek az el nem készült irodaházba az Akadémia mellett. Viszont egy dolog bántó, hogy az igényesebb éttermek és a Gresham szálloda tulajdonosai megtiltották a bemenetelt, és biztonsági őröket állítottak az ajtóba" - írja Ilja Volkov.

A szálloda cáfol

A Gresham-palota vezérigazgatója, Julien Carralero viszont a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben azt írta: "sok viharban rekedt ember jött be a szálloda halljába és többen a bejáratnál gyülekeztek, hogy a szálloda főkapujának fedele alatt leljenek menedékre. A szálloda több részlegének dolgozója törölközőkkel látta el a hallban várakozókat".

Kellemetlen szállodai élményekről számolt be egy budai olvasónk, aki egy nem nevesített hotel halljában vészelte át a vihart. "A recepciós és egy másik alkalmazott arról beszélgetett, hogy valami fa rádőlt az emberekre, és legalább azok ne jönnek be a hallba. Hogy esetleg száraz takarókat vagy forró teát adjanak az elázott embereknek (többek között gyerekeknek), mint a hollywoodi produkciókban, az eszükbe sem jutott. Én már komolyan azt vártam, hogy fogyasztásra köteleznek minket."

Az autósokra is panaszkodtak olvasóink: "Az autósok, motorosok nem tűrtek el senkit, aki át szerett volna menni az úton, vadul dudáltak, berregtették a motorokat" - írja egy olvasónk.

Birinyi Zsolt viszont arról számolt be, hogy a Duna Intercontinental Hotel személyzete beengedte. "A betódult embereket tiszta, száraz törölközőkkel, takarókkal látták el. Végül még meleg étel és ital is előkerült"- írta. Egy másik olvasónk pedig azt írta, ők sokakkal együtt a Gerbeaud cukrászádban találtak menedéket.

Beszámoló egy dunai hajóról

Font Árpád egy dunai hajón élte át a vihart. "Hirtelen minden elsötétült, és mint egy fátyol ült rá mindenkinek a szemére. A mi kapitányunk se látott semmit, mindenki a hangosbemondókba ordibált, hogy körülbelül betájolhassák egymást a hajók. A víz közben nagyon vert és ide-oda taszigálta a hajónkat. A mellettünk levő hajó olyan közel volt, hogy hallottuk, ahogy hangosan, elcsukló hanggal imádkoznak az emberek. Olyan volt az egész, mint egy szeptember 11-i hangfelvétel" - írja, hozzátéve: "a Margit hídról lezúduló víz elvonulása után többen feküdtek a földön kisebb sérülésekkel. Valószínűleg éppen mentőre vártak."

"A látvány elszomorító volt - írja Kásai Jánosné -, mindenhol szanaszét sodort árus maradványok, üvegek, perecek. Belegondolni is rossz, hogy milyen anyagi kár érhette ezeket az embereket. A mentők jöttek mentek, ahogy tudtak a tömegben. Szomorúan gondoltam a sérültekre, akiket valamilyen baj ért ebben a viharban, meg azokra, akik rengeteget dolgoztak, hogy ez a csodálatos nemzeti ünnep minél szebben záródjon."