Kinevették, és megizzasztották az aranybányászokat

Kilenc óra vita után sem tudta meggyőzni a romániai Verespatakon aranybánya nyitását tervező Rosia Montana a hazai környezetvédő- ket arról, hogy hiába alkalmaznak ciános technikát, a 2000-es tiszai katasztrófa nem ismétlődik meg. Egyes környezetvédők korlátoznák a világban az ékszerviseletet, a bányaépítők szerint a románokat jobban érinti a tervezett bánya, mégis a magyarok kérdezik a "legnagyobb hülyeségeket". Az [origo] tudósítója végigülte a verespataki bányanyitásról szóló, derültségtől sem mentes budapesti közmeghallgatást.

Egy a százmillióhoz a valószínűsége annak, hogy Verespatakon megismétlődjön a több ezer tonna hal pusztulását okozó 2000-es tiszai ciánkatasztrófa - közölte a kilenc órásra nyúló budapesti közmeghallgatáson a romániai Verespatakra aranybányát tervező kanadai Rosia Montana Gold Corporation (RMGC). A komolyabb indulatoktól mentes közmeghallgatáson - bár némi izgalmat hozott, amikor az angol tolmácsnak a fatelepítés és az űrkutatás kifejezések fordítása gondot okozott - közel százfős közönség faggatta a beruházó cég szakértőgárdáját.

A fórum során az aranykitermelő vállalat többször is a tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai és a verespataki bánya közötti különbségeket hangsúlyozta. A Rosia Montana a tapasztalatokból okulva a ciános vegyületet felfogó tározót az uniós előírásokat betartva nem agyag, hanem kőfallal venné körül, ami kibír egy 8-as erősségű földrengést is. Ráadásul felhúzna egy második védőgátat a túlfolyások és az esőzések kivédésére. A pesszimistákat pedig azzal próbálta meggyőzni a cég, hogy mivel Verespatak jóval délebbre fekszik, mint Nagybánya, így egy esetleges szennyeződés mindössze 50 kilométeres szakaszon veszélyezteti a Tiszát.

A beruházó cég azért tartott nyilvános fórumot hétfőn Szegeden, kedden pedig Budapesten, mert egy ENSZ-egyezmény lehetővé teszi, hogy a szomszédos országokat is bevonják az engedélyezési eljárásba, abban az esetben, ha a tervezett beruházás hatásai átnyúlnak a határon. Az egyezmény értelmében így a magyar hatóságok és a lakosság is kifejtheti véleményét, amit a román hatóságoknak figyelembe kell venniük a környezetvédelmi engedély kiadásakor.

A Gyulafehérvártól 50 kilométerre észak-nyugatra tervezett bányát a magyar környezetvédő civil szervezetek mellett ellenzi a Környezetvédelmi és Vízügyi minisztérium is. A magyar tiltakozás oka, hogy a Rosia Montana Európa legnagyobb aranykészletét ugyanazzal a ciános technikával akarja felszínre hozni, mint a tiszai ciánszennyezésért felelős nagybányai Aurul. Azzal a különbséggel, hogy - környezetvédők állítása szerint - Verespatakon évente tízszer több ciánt használnának.

A főként környezetvédő civil szervezetek aktivistáiból verbuválódott közönség többek között azt kifogásolta, hogy a cég nem rendelkezik váratlan balesetekre reagáló akciótervvel, valamint nem határozta meg azt a garanciaösszeget sem, amelyből a szennyezések okozta károkat lehetne fizetni. A felszólalók nehezményezték a bányaépítéssel járó tájrombolásokat, valamint a kitelepítéseket.

Azt a cég képviselői is elismerték, hogy a kitelepítések során az elmúlt években túlzott nyomást gyakoroltak a helyi lakosságra, amiért a Rosia Montana 20 vezető beosztású dolgozóját el is bocsátották. Hozzátették azonban, hogy a bányanyitáshoz szükséges telkek megvásárlását a tulajdonosok sokszor ingatlanspekulációra használják fel. A kanadaiak a garanciaösszeg és az akcióterv hiányát azzal indokolták, hogy ezekre a környezetvédelmi engedély kiadásához nincs szükség, így azokat ráérnek később elkészíteni.

A kétkedőket a vállalat szakértői azzal próbálták többször megnyugtatni, hogy a tervezett aranybánya nem okozza, hanem éppen helyreállítja a korábbi bányászatok során keletkezett környezeti károkat. Jelenleg ugyanis a település vizei nehézfémekkel, savval szennyezettek a korszerűtlen bányászati eljárások miatt, a cég ígéretei szerint a szennyezett folyókat megtisztítják. A közmeghallgatáson ennek emlegetése azonban inkább derültséget okozott, többen felnevettek.

Az álláspontok közel kilenc óra után sem közeledtek egymáshoz: a zöldek például azt vetették fel, hogy nincs szükség aranyra, és társadalmilag korlátozni kéne az ékszerviseletet. Az RMGC képviselői pedig válaszukban elmondták: a románokat sokkal jobban érinti a beruházás, mégis itt kérdezik "a legnagyobb hülyeségeket".

Haraszthy László, a környezetvédelmi tárca szakállamtitkára, aki ugyancsak jelen volt a vitán, az [origo]-nak elmondta: a magyarországi közmeghallgatások kulturáltan zajlottak, az álláspontok azonban egyáltalán nem közeledtek. Az államtitkár a cég érvelésével kapcsolatban kifogásolta, hogy a beruházó csak számokat közöl, de hogy ezt mi alapján teszi, az továbbra sem világos. Haraszthy hozzátette: Magyarországtól nem lehet elvárni, hogy szeresse ezt a beruházást, nekünk ugyanis csak kárunk lehet belőle, hasznunk nem.

Szabó András