Bokrosék átszabnák a teljes felsőoktatást

Magas tandíjak bevezetését, az állami finanszírozású képzés megszüntetését, a rosszul teljesítő intézmények bezárását javasolják az ország legnagyobb egyetemei egy vitairatban, melyet Bokros Lajos közgazdász szerkesztett. A tabudöntögető elképzelés teljesen felforgatná a felsőoktatást. A vitairat haszontalannak tartja a tandíj mostani formáját, hiányolja az esélyegyenlőséget, és bírálja az ezerszám osztott haszontalan diplomákat. A minisztérium nem ért egyet.

A Bokros Lajos által szerkesztett vitaanyag - amelyet a Figyelő és az Élet és Irodalom tett közzé - különlegessége, hogy az ország legnagyobb egyetemei gazdasági tanácsainak álláspontját foglalja össze: köztük van a Budapesti Műszaki Egyetem, a Corvinus Egyetem, az ELTE, a debreceni, a szegedi, a pécsi egyetemek és a Semmelweis Egyetem is. (Bokros Lajos az ELTE gazdasági tanácsának elnöke.)

A felsőoktatás átformálására a vitairat szerint azért van szükség, mert a rendszer szerkezeti válságban van. Ez abból látszik, hogy a firssdiplomások körében kétszer olyan magas a munkanélküliség, mint a hazai átlag, az intézmények tömegével osztják a használhatatlan diplomákat, miközben az ország egyetlen egyeteme sem szerepel a világ első kétszáz intézménye között - olvasható a szövegben.

A rendszer, mivel jelentős részben állami pénzből fizetett képzést biztosít, különösen pazarló, ráadásul csak növeli a hallgatók létszámát, ami még tovább rontja a minőséget. "Ördögi kör jön létre" - így összegez a Bokros által jegyzett vitairat. A tanulmány a problémák gyökerét többek között a tandíj hiányának rója fel. (A nemrégiben bevezetett tandíj a szöveg szerint "nem volt reform, hanem csak tartalmatlan intézkedés".)

Nem jár mindenkinek a diploma

Az ingyenesség a vitairat szerint nem segíti az esélyegyenlőséget, hiszen leginkább a jómódú családok gyerekei szereznek diplomát a jelenlegi rendszerben - az egész ország pénzén. Tudatosítani kellene, hogy "a felsőoktatás egyáltalán nem állampolgári jogon járó és mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatás", hanem "hatalmas mértékű családi tehervállalással járó, életre szóló nagybefektetés" - olvasható a szövegben.

Bokrosék azt javasolják, hogy "mindenekelőtt meg kell szüntetni mindenfajta normatíva alapú finanszírozást és egyúttal bármiféle különbségtételt az államilag támogatott és az önköltséges (tandíjas) felsőoktatás között". E szerint minden hallgatónak tandíjat kellene fizetnie, kivéve azt a 15-20 százalékot, akit rászorulónak minősítenek. Arról, hogy ki tartozik ebbe a körbe, a hallgatói önkormányzatok döntenének.

Az elképzelés szerint az állam csak az egyetemek infrastruktúráját (tantermek, laborok, könyvtárak, diákszállók) fizetné, a kutatási tevékenységet pályázatokból lehetne fedezni, a tanárok bérét pedig a diákok tandíjából maguk az egyetemek fizetnék. Utóbbi azt is jelentené, hogy a diákok véleményezhessék a tanárok teljesítményét, és ez befolyásolja azok fizetését, de akár elbocsátásukhoz is vezethessen. "Ez persze csak akkor lehetséges, ha az oktató személyzet közalkalmazotti jogállását megszüntetjük" - hangzik a következő radikális változtatás, melyet a tanulmány javasol.

Kőkemény döntések

A kormánynak mihamarabb kőkemény döntéseket kell hoznia - olvasható a vitaanyagban, amely szerint "hamar be kell zárni mindazokat a felsőoktatási intézményeket, amelyeknek sem fizikai, sem pedig a humán infrastruktúrája nem éri el a minimálisan kívánatos szintet".

Az egyházi egyetemek is megéreznék a javasolt átalakításokat, mert a vitairat szerint nagy probléma, hogy az egyházi tulajdonú egyetemek fenntartása is jelentős részben az államot terheli. "Amikor az egész felsőoktatás válságban van és alapvető szerkezetátalakításra szorul, akkor nem lehetnek szent tehenek" - áll a szövegben. Ha a minőségi követelményeknek nem felel meg egy egyházi egyetem, két megoldás lehetséges a tanulmány szerint: vagy bezárják a kart, vagy az egyházak veszik át a fenntartási költségeket.

Bokrosék ösztönöznék az egyetemek közötti versenyt és a kutatói tevékenységet is, minden információt nyilvánossá tennének az egyetemek képzéseinek jó vagy rossz minőségéről, emellett megváltoztatnák az eddigi egyetemi önállóság rendszerét is. Utóbbiban az angolszász mintát tartják példamutatónak, ahol az egyetemek minden tanítással kapcsolatos kérdésben továbbra is önállóan dönthetnének, viszont a pénzügyi jellegű döntéseket egy "fenntartói tanács" hozná meg. Ennek tagjai lennének a tulajdonosok képviselői - vagyis így a gazdasági döntésekbe a tulajdonos állam, egyház vagy alapítvány beleszólhatna. Ezzel Bokrosék szerint nem csorbul az egyetemi autonómia.

Az oktatási tárca máshogy gondolja

Az állam nem kíván kivonulni a hallgatók után járó normatív finanszírozásból - szögezte le Arató Gergely, az oktatási tárca államtitkára a Bokros-féle vitaanyagra reagálva. Vagyis az írás "nem tükrözi az oktatási tárca és a felsőoktatás döntő többségének álláspontját" - jelentette ki. A tárca és a kormány Arató Gergely szerint ahhoz a reformtervhez tartja magát, amelyről a Felsőoktatási Kerekasztal ülésein a felek megegyeztek és amelyet a rektorok, a tanárok, a szakszervezet és a hallgatók is támogatnak.

Az államtitkár azért felsorolt olyan intézkedéseket, amelyek összhangban vannak a vitaanyag néhány gondolatával. A tervek szerint például nyilvánosságra hozzák az egyetemek rangsorát, hogy felvételi előtt világos legyen: hova érdemes jelentkezni. A piachoz is próbálják igazítani a képzéseket - erről is beszélt az államtitkár. Csökkent például az államilag finanszírozott keretszám, kevesebb lesz a bölcsész és a jogász - mondta.

A reformterv kapcsán a Fidesz is megszólalt: Szijjártó Péter, a párt szóvivője elfogadhatatlannak nevezte a tandíjat, és arra szólította fel a kormányt, hogy tandíjemelési terveit - ha vannak - "sürgősen felejtse el". Szijjártó szerint már a jelenlegi 105-150 ezer forintos tandíj-kötelezettség is szinte elviselhetetlen terhet jelent a családoknak. 1998-ban az Orbán-kormány megszüntetett minden tandíjfizetési kötelezettséget a felsőoktatásban - emlékeztetett a szóvivő.