Sokat legombolnak az Angliába vágyakozókról

Hogyan kerülhet akár hetvenezer forintba is az, ami elvileg ingyenes? Bár a hazai jogszabályok tiltják, hogy külföldi munkaközvetítésért pénzt kérjen bárki is, az [origo] több olyan céget is talált, amely különböző jogcímeken pénzt kér az Angliában munkát keresőktől. Teszteltük is a cégeket, de ellentmondásos válaszokat kaptunk arra, miért számolnak fel tízezres összegeket.

"A magán-munkaközvetítő a tevékenységéért a munkát keresővel szemben díjat, költséget nem számolhat fel" - mondja ki 2003 óta a vonatkozó kormányrendelet, összhangban az uniós előírásokkal. Az [origo] tapasztalatai szerint ezt a szabályt az irodák egy része be is tartja, de több olyan közvetítőre is bukkantunk, amelyek különböző jogcímeken, általában a külföldi ügyintézés költségeire hivatkozva pénzt kérnek a reménybeli munkavállalóktól.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium migrációs osztályán az [origo] érdeklődésére azt mondták, bármilyen jogcímen tilos az álláskeresőről pénzt kérni, ez alól a tárca jogértelmezése szerint csak az "adminisztrációs díj" jelenthet kivételt. Ez például a közvetítő postaköltségeit fedezi, és a minisztérium jogásza szerint legfeljebb ezer forint lehet.

Az [origo] munkatársa azonban több céget is megkeresett álláskeresőként bemutatkozva, és tapasztalatai szerint azok az irodák, amelyek pénzt kérnek a munkavállalóktól, ennél magasabb összegre tartanak igényt.

Az O.P.S. nevű szegedi irodában - ahol mezőgazdasági idénymunkára jelentkeztünk - azt mondták, hogy a 90 fontos buszköltség és a szintén 90 fontos szállás-kaució mellett 300 fontot (108 ezer forint) kérnek "a kinti ügyintézés" költségeire. A brit Home Office-ban azonban a munkavállalóknak csak 90 fontot (körülbelül 32 ezer forintot) kell leróniuk a munkaügyi regisztrációért, míg a társadalombiztosítási ügyintézés ingyenes. Miután később hivatalosan rákérdeztünk, mire szolgál a 300 fontos díj, a cég vezetője azt mondta, az "személyi menedzselési díj és fordítási költség". Hogy ez pontosan mit takar, nem derült ki, mert a közvetítő azt mondta, csak személyesen adhat további információt.

Egy másik közvetítő, a Foremostservices szállodai takarítói munkát kínált, 200 font (72 ezer forint) "szervezési díjat" kért, és ez nem tartalmazta a munkaügyi regisztráció 90 fontos díját. A cég magyar kapcsolattartója érdeklődésünkre, hogy milyen szolgáltatást kapunk ezért az összegért, azt mondta, a munkavállalót "várják a reptéren". Miután nem munkavállalóként, hanem újságíróként mutatkoztunk be, a férfi azt mondta, a 200 fontot nem közvetítői díjként, hanem tolmácsolásért és kísérésért kérik. Ha azonban valaki erre nem tart igényt, nem kell fizetnie, csak "kap egy címet és mehet".

Hiába a minisztérium által is hangsúlyozott szabály, ezek a cégek nem követnek el olyan bűncselekményt vagy szabálysértést, amelyet a rendőrség vagy más hatóság vizsgálna. Egy szankció várhat az esetleg szabályt sértő cégekre: a közvetítőknek regisztráltatniuk kell magukat az illetékes munkaügyi központban, és ha panasz érkezik rájuk, elméletileg törölhetik őket a nyilvántartásból. Azt azonban, hogy történt-e már ilyen, az általunk megkeresett Közép-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központnál nem tudták megmondani.

Súlyos összegek

Az [origo] olvasóinak sincsenek jó tapasztalatai a munkaerő-közvetítőkkel kapcsolatban. Korábbi cikkünkre reagálva többen is azt írták, őket vagy közeli ismerőseiket átverték olyanok, akik pénzért kínáltak munkát. Legrosszabbul azok a Németországba készülő hentesek jártak, akiktől fejenként száz eurót kért egy csaló. Mire elérkezett volna a kiutazás időpontja - mesélték a pórul járt munkások - a közvetítő eltűnt, azóta pedig még a telefonszáma is megszűnt. Egy németországi magyar szakács pedig arról írt, hogy az interneten toborzó, szintén magyar főnöke egyszerűen "elfelejtett fizetni" a munkáért, és már háromezer euróval tartozik neki.

A levélírók közül a legnagyobb összeget, 1250 dollárt azoktól kérte el egy közvetítő, akik az Egyesült Államokban próbáltak szerencsét néhány éve. Igaz, ők azt írták, kaptak is munkát. Egy másik olvasónk Angliában egy magyar közvetítőnek 250 fontot fizetett a reménybeli munkáért, és még 50-et, hogy kocsival elvigye a célállomásra. Olvasónk szerint munkát ugyan nem kapott, de néhány nap múlva ismét jelentkezett a közvetítő, hogy még 250 fontot kér.

"Súlyos összeget" fizetett szállásközvetítés címén két fiatal egy angliai magyar ügynöknek, aki azt ígérte, hogy a munkahelyhez közeli szállást biztosít. Levélíróink elmondása szerint hiába, mert az üzemtől 60 kilométerre laknak. Fejenként 80 ezer forintot fizettek egy munkaközvetítőnek azok az olvasóink, akik azt mesélték, megérkezésük után öt órát vártak Nottinghamben a vasútállomáson, mert a kinti partnereknek a hazai cég elfelejtett szólni, hogy érkeznek.

Sikersztorik is vannak

Több olyan angliai, írországi magyar is írt azonban, akinek pozitív tapasztalatai vannak a kinti munkavállalásról. Volt, aki olyan közvetítőcégen keresztül talált munkát, amely tőle nem kért egyetlen fillért sem, de a legtöbben azt írták, szerintük ügynökségek nélkül érdemes nekivágni az útnak, így meg lehet spórolni a közvetítői díjat.

Ennek azonban alapfeltétele - írják a Brit-szigeteket megjárt olvasóink -, hogy legalább alapfokon beszélni kell az angol nyelvet, és az sem árt, ha valamilyen szakképesítéssel rendelkezik, mert "nincs kolbászból a kerítés" és a megélhetés is sokkal drágább az itthoninál. "Én a problémát abban latom, hogy sokan szakma és nyelvtudás nélkül jönnek ki. Ha komoly munkát akar valaki, akkor magának kell utánajárni" - írta egyik olvasónk, aki két éve él családjával együtt az Egyesült Királyságban.

Kovács Áron