Elkészült egy 64 oldalas irat, amely a kulcsa lehet annak, hogy negyven év múlva az ön gyerekei vagy unokái ne egy szemétdombon ülve szidják apjukat és anyjukat. A fenntartható fejlődés már régóta téma világszerte, a magyar kormányokat mégse érdekelte. Miért épp most készül a stratégia és mi lesz, ha egy asztalfiókban végzi? Kérdések és válaszok a stratégiáról, rövidlátó politukosokról és kapzsi vállalkozókról.

Milyen lenne az ideális Magyarország? - lényegében erre a nagy kérdésre próbál választ adni a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia tervezete, amelyet április végén fogadott el, és társadalmi vitára bocsátott a kormány. "Úgy kell felfogni a dolgot, hogy minden országnak jó, ha van elképzelése, milyen feltételek közt szeretne élni" - magyarázta az [origo]-nak Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium stratégiai főosztályvezetője, a vitairat egyik készítője.

Figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a stratégia tervezete a fejlődésről és nem a fejlesztésről szól, vagyis néhány kivételtől eltekintve inkább általános elveket, mint konkrét cselekvési programokat vázol fel. Az alábbiakban kérdések köré csoportosítva összefoglaljuk a tervezet fontosabb elemeit.

Mi az a fenntartható fejlődés?

A fenntartható fejlődés fogalma alatt azokat a folyamatokat és módszereket kell érteni, amelyek a nélkül biztosítják a jelenben a gyarapodást, hogy ezzel megnehezítenék, vagy teljesen lehetetlenné tennék a jövő nemzedékeinek boldogulását. Például fenntartható az a fejlődés, amely során nem használunk el minden hozzáférhető nyersanyagot, vagy nem szennyezzük be visszafordíthatatlanul a levegőt, a vizeket.

Fotó: Hajdú D. András
Mi lesz a természetes környezettel?

A társadalom és a gazdaság fejlődése is lehet fenntartható, ha érvényesül a szociális igazságosság, és mindenki hozzáférhet a lehetőségekhez, ellenkező esetben ugyanis a növekvő társadalmi feszültségek - gazdagok és a szegények közti különbségek - súlyos konfliktusokat okoznak. A fenntartható fejlődés célja tehát az, hogy az egymást követő nemzedékeknek egyforma lehetősége legyen a jó életminőséghez.

Miért készült a fenntartható fejlődési stratégia?

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia haszna abban rejlik, hogy nem ciklusokhoz (mint a választások vagy költségvetési időszakok) kötődik, hanem képes évtizedekre előre célokat kitűzni. Például a magyar fejlesztéspolitika jelenleg az uniós költségvetési ciklus végéig, 2013-ig, illetve a kifutási idővel együtt, 2015-ig lát. Hogy mi lesz utána, arról viszont jóval kevesebb szó esik.

Forrás: [origo]
Unokáink is fogják látni

A mostani vitairatban vannak célok, de hogy ezek meg is valósulhassanak, a tervezet "elvi és módszertani útmutatást" nyújt más tervek és programok készítőinek. A stratégia egyfajta mérceként is szolgál, amelynek segítségével mindig meg lehet állapítani, hogy a felvázolt ideális állapotokhoz képest hol tart az ország.

A magyar társadalom fejlődése például demográfiai okokból sem fenntartható, hiszen az 1980-as évek óta fogy a népesség. A probléma megoldására többféle intézkedés együttes hatására lenne szükség a munkaterv szerint: igazságosabb közteherviselésre, erősebb szociális hálóra, jobb oktatási és nevelési intézményekre vagy esetleg bevándorlásra. Amikor tehát a döntéshozók ezekben az ügyekben döntenek, a munkaanyag szerint szem előtt kell tartaniuk a hosszú távú demográfiai szempontokat is.

Mi történne, ha nem lenne stratégia?

A hétköznapi életben valószínűleg kevesen vennék észre egy ilyen stratégia hiányát, de hosszú távon nagyon megnehezítené, hogy az ország fenntartható pályára álljon. Ha nem lenne ugyanis világos jövőkép, a mainál is sokkal nehezebb lenne rávenni a különböző döntéshozókat (a parlamenttől egy kft. ügyvezetőjéig) arra, hogy a napi érdekeken túl, a talán még meg sem született generációk érdekeit is vegyék figyelembe.

Miért csak most?

A fenntartható fejlődés fogalma nem túl régi, először az ENSZ egyik bizottsága fogalmazta meg 1987-ben. Ennek nyomán tartották 1992-ben Riói Föld Csúcstalálkozót, amelyen elfogadták a fenntartható fejlődés alapelveit és átfogó nemzetközi programját, Feladatok a 21. századra címmel. A tapasztalatokat a 2002-ben Johannesburgban rendezett Fenntartható Fejlődési Világtalálkozó foglalta egységes keretbe, megerősítve a politikai akaratot a fenntartható fejlődés elérésére.

Magyarországon már 1992 óta foglalkoznak a kérdéssel, de nem siették el a munkát. 2003-ban váltottak magasabb fokozatba, amikor az első Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán kezdték el a most vitára bocsátott tervezet kidolgozását. Az alapelveket az Európai Tanács 2005 júniusában elfogadott nyilatkozata rögzítette, mely szerint az EU elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett, amely minden politikáját és cselekedetét meghatározza. Az ET 2006. június 16-án elfogadta az EU megújított Fenntartható Fejlődési Stratégiáját, és ehhez kapcsolódik a magyar vitairat is.

Mik a legnagyobb kihívások?

Társadalmi szempontból a legnagyobb problémát a demográfiai helyzet jelenti a munkaterv szerint. Ehhez azonban szorosan kapcsolódik a népesség egészségi állapota, tehát például az egészségügyi rendszer is. A másik fontos kérdés az úgynevezett társadalmi kohézió. Csökkenteni akarják a társadalmi különbségeket, hiszen ma nyilván más esélyekkel vág neki az életnek az a fiatal, aki egy rózsadombi értelmiségi családba születik, mint az, aki falusi segédmunkások sarja. Ehhez elsősorban az oktatáson kellene változtatni, de a munkaerőpiacra is ráfér némi átalakítás.

Fotó: MTI
Az egészségügy az egyik fő csapásirány

Mi lesz a rétekkel, erdőkkel, vagy ha tágabban nézzük: az egész természetes környezettel? A munkaterv szerint ebből a szempontból a legnagyobb kihívást az éghajlatváltozás jelenti. Ennek kezeléséhez azonban szintén a teljes rendszerben kell gondolkodni. Sok múlik azon, milyen energia-stratégia mellett dönt az ország - vagyis milyen energiahordozóval biztosítjuk a szükségleteinket. Ugyancsak fontos kérdés, hogy milyen lesz néhány évtized múlva közlekedési rendszer. Leegyszerűsítve: vonatokon fogunk zötyögni - esetleg suhanni - vagy autóban utazunk majd?

Talán a legnagyobb kihívást épp a gazdaság fenntartható pályára állítása jelenti. Hiszen úgy kell eredményeket elérni, hogy a lehető legkisebb mértékben terhelje meg a környezetet, és megfelelő életszínvonalat biztosítson az embereknek. Ehhez meg kell változniuk a fogyasztási szokásoknak, az pedig elképzelhetetlen az oktatási rendszer hatékony segítsége nélkül - tartalmazza a tervezet.

Mik a buktatók?

A fenntartható fejlődés legnagyobb buktatói a rövidtávú érdekek, a ciklusokban gondolkozó döntéshozók. Hiába tudjuk például, hogy nem a XIX. századi Manchester, hanem a Szilícium-völgy a gazdasági példaképe Magyarországnak, ha a rövid távú haszon reményében - pénzügyi nyereség vagy munkahelyek - mégis környezetszennyező üzemek jönnek létre.

Fotó: Marton Bálint
Vajon meddig látnak el?

A rövid távú és a hosszú távú érdekek különbözőségét jól mutatja, hogy a vitairat szerzői többször is hangsúlyozták, néhány éven belül a költségvetési stabilitás és a konvergenciaprogram végrehajtása az elsődleges. Az ehhez hasonló ellentétekkel kapcsolatos kérdéseinkre Faragó Tibor azt mondta, kevés kivételtől eltekintve igyekeztek általános célkitűzéseket megfogalmazni, hogy azokkal minden politikai erő képes legyen azonosulni. Minél konkrétabban fogalmaznak ugyanis - mondta - annál inkább beleütköznek a mindennapi érdekekbe.

A fenntartható fejlődéshez még egy dologra van nagy szükség: a társadalmi egyetértésre. Mivel nem lehet csak egyes szektorokat fenntartható pályára állítani, az egész rendszert kell megváltoztatni, ehhez pedig minden szereplő, vagyis minden ember akarata szükséges - mondja a munkaanyag, és valószínűleg ezzel a célkitűzéssel adja fel a legnagyobb leckét.

Kovács Áron