Újra elhalasztották a tiszai ciánpert

Harminc napja van a tiszai ciánszennyezést okozó román cég jogutódjának, hogy vitassa a magyar állam több mint 28 milliárd forintos kártérítési igényét. Ellenkező esetben a bíróság úgy tekinti, hogy az alperes érdemben nem védekezett, tehát a követelés jogos. A per már hat éve húzódik, miközben a román bíróságon felszámolási eljárás folyik a cég ellen.

Újabb halasztásról döntött a nagybányai aranybányát működtető Transgold SA ellen a Magyar Állam által indított, hat éve húzódó ciánperben a Fővárosi Bíróság (FB), a tárgyalást 2007. október 15-re halasztották. A hétfői tárgyaláson az alperes jogi képviselői nem jelentek meg.

A bíróság kötelezte az alperes bányavállalatot, hogy 30 napon belül részletesen nyilatkozzon a felperes magyar állam által készíttetett, 28,596 milliárd forintot kitevő kártérítésre vonatkozó szakértői véleményről, annak mely pontjait vitatja és melyekkel ért egyet. Ha az alperes ezt nem teljesítené, akkor a bíróság úgy értékeli, hogy a Transgold nem kíván részletes ellenkérelmet benyújtani.

A bíróság felkérte a felperest, hogy a kártérítés összegére vonatkozóan terjesszen be részletes nyilatkozatot, a tiszai halászati vállalkozások veszteségeiről, a környező települések helyi adó bevétel kieséséről, a turizmusból elmaradt haszonról, valamint a haltelepítés, a kutatás és a Tisza állapotvizsgálatának költségeiről.

Az FB 2006. május 8-án már kimondta, hogy a nagybányai aranybányát működtető Transgold SA-t terheli a felelősség a tiszai ciánkatasztrófáért. A részítélet szerint a jelenleg felszámolási eljárás alatt álló cég biztonsági intézkedéseket köteles végrehajtani az üzemnél. Ian Hudrea, a Transgold SA korábbi elnöke az MTI-nek akkor elmondta, hogy a közbenső ítélet ellen fellebbeznek, a biztonsági intézkedéseket pedig azok műszaki alkalmazhatatlansága miatt nem hajtják végre.

A felperes ügyvédje akkor sérelmezte azt, hogy a román fél szerinte továbbra is húzza időt, és akadályozza az eljárás menetét. Utalt arra, hogy a Transgold SA 2006. május 7-én megszüntette magyarországi ügyvédje megbízását, ezzel lassítva az ügymenetet. A román fordítás és egyéb adminisztrációk miatt nem a belföldön szokásos 3 nap, hanem hónapok alatt veheti majd át a cég az ítéletet. A bíró felhívta a felperes figyelmét, hogy azért kell hosszabb eljárási határidőket kiszabni, mert a magyar nyelvű periratokat, le kell fordítani román nyelvre is, amiket csak így tudnak az alperesnek továbbítani.

A magyar ügyvéd aggályosnak tartotta a kilátásokat a kártérítés kikényszeríthetőségét illetően, amennyiben a Transgold SA jogerős végítéletet megelőzően jogutód nélkül megszűnik. A korábban fizetésképtelensége miatt Romániában felszámolási eljárást kezdeményező cég 52 százalékban a már megszűnt kanadai Esmeralda tulajdona, 48 százalékban pedig közvetetten a román államé.

A román fél szerint a 2000-ben a zagytározóban bekövetkezett gátszakadásért, illetve környezetszennyezésért a szélsőséges időjárás a felelős. A korábbi tárgyaláson a román fél felvetette azt is, hogy az FB függessze fel a pert a cég ellen, a két ország között érvényes jogsegély-egyezmény alapján. A bíró nem adott helyt akkor a román fél kérelmének, mondván, hogy vagyonjogi kérdésekre nem vonatkozik az egyezmény.