"Ugyanannyira fáj mint akkor"

Faggatózó rendőrök, kiszolgáltatottság a nőgyógyász székében, ismétlődő kihallgatások, fenyegetőző vádlott - ebben lehet része a megerőszakolt nőknek éveken át, ha megtörik a hallgatást, és feljelentést tesznek támadójuk ellen. Az erőszak titokban tartása sem megoldás: akár tizenkét év is kevés lehet a felejtéshez és a megnyugváshoz. "Ugyanannyira fáj, mint akkor, de mostanra megtanultam bedobozolni" - állítja az [origo]-nak írt levelében egy áldozat, aki azt mondja, ma talán már másképp döntene.

"Rázott a hideg, a félelem, a megaláztatás. Nem tudtam, mit tegyek. Ő persze a rendőrségre vitt volna - én lebeszéltem. Nem mertem. Féltem" - Kata egyike azoknak a megerőszakolt lányoknak, akik sohasem tettek feljelentést. Magyarországon sokkal többen döntenek így, mint más európai országokban - állítja az Amnesty International (AI) Meg nem hallott segélykiáltások című, májusban kiadott jelentése. Ha az áldozat hallgat, az erőszaktevőnek a haja szála sem görbülhet. Még nyomozás sem indul ellene, mivel a nemi erőszak például a súlyos testi sértéssel ellentétben nem hivatalból üldözendő. A megerőszakolt nők csak akkor érhetik el, hogy megbűnhődjön támadójuk, ha vállalják az évekig húzódó, sokszor megalázó büntetőeljárás.

A folyamat azzal kezdődik, hogy az áldozatnak bejelentést kell tennie a rendőrségen, lehetőleg a támadás után minél hamarabb, hogy az erőszak nyomai még láthatóak legyenek. Gyakran már ez az első lépcső is túl riasztó az áldozatok számára. "Engem attól is kivert a víz, hogy bejelentést kell tennem, elmondani, miközben ott állnak körülötted, vizslatnak, kétségbe vonnak. Nem akartam megítéltetni, mert most úgy látom magam, lelkileg túl sok lett volna. Akkor azt hiszem, csak féltem mindenfajta ki nem mondott dologtól" - idézte fel esetét Kata.

"Szerencse kérdése"

Ma már a nemi erőszak áldozatait elsősorban női vizsgálók hallgatják meg - mondta az Országos-Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési osztályának áldozatvédelmi referense, Farkas lldikó. Ez azonban egyelőre inkább törekvés mint szabály. "Nyilvánvaló, hogy éjszaka az ügyeleten ez szerencse kérdése" - jegyezte meg az áldozatvédelmi referens. Farkas szerint viszont azt az előírást szigorúan betartják, hogy az áldozat meghallgatásakor nem lehet a helyiségben harmadik személy.

Az áldozatot ezután nőgyógyászhoz viszik. "Megint ugyanabba a helyzetbe kerül, mint az erőszak során: a rendőrök viszik valahová, a nőgyógyász turkál" - írta le a helyzetet Sándor Bea, az Amnesty International kutatója, a jelentés szerzője. Szerinte fontos lenne, hogy a nőgyógyász mintegy engedélyt kérjen, mondja el, hogy mit fog csinálni, minden mozdulatról beszéljen előre. Magyarországon azonban a nőgyógyászokat nem képezik ki arra, hogyan érdemes viselkedni, ha traumatizált áldozattal találkoznak, így kicsi az esély a körültekintő bánásmódra. Az Egyesült Királyságban ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy létrehoztak központokat a szexuális támadást elszenvedett nők számára: itt pszichológus, jogász, szociológus és nőgyógyász segít.

A bejelentés és a vizsgálat még kevés ahhoz, hogy a nyomozás meginduljon; ehhez magánindítványra van szükség. A bejelentéstől számított 72 órán belül kell eldöntenie az áldozatnak, tesz-e ilyet. Ha az eddigi eljárás nem tántorítotja el a megerőszakolt nőt, a rendőrségi nyomozás során újabb és újabb kihallgatások várnak rá, ahol a legapróbb részletekig fel kell idéznie, hogy mi történt vele.

A nyomozók ilyenkor - közölte a rendőrség - minden "releváns adatot, információt megpróbálnak megtudni a sértettől a lelkiállapotától, kihallgathatóságától függően". Általában minimum két esetben hallgatják ki a feljelentő nőket, ezután pedig akkor, ha azt "az eljárás során felmerülő, tisztázatlan körülmények indokolják". Pedig a traumatikus esemény ismétlődő felidézése kiváltható egy kamera segítségével. Néhány rendőrőrsön már megoldható, hogy a vallomást videóra vegyék - mondta az áldozatvédelmi referens.

"Az ügy megy a feje felett"

Ha a rendőrség elegendő bizonyítékot gyűjt össze, fölterjesztik az esetet az ügyészségre, a nyomozás ott folytatódik. Az áldozatnak legalább egyszer szembesítésen is át kell esnie, ahol találkozni kényszerül támadójával. Sándor Bea kutató szerint az ügyészségi szakasszal újabb hónapok telnek el, mielőtt kiderül, hogy egyáltalán bíróság elé kerül-e az ügy. "Ha igen, a bíróságon egymást követik a tárgyalások, a vádat már az ügyész képviseli, a sértettet tanúnak nevezik, az ügy megy a feje felett, miközben újra meg újra el kell mondania a vele történeteket" - magyarázta az Amnesty International munkatársa.

Sándor szerint általában négy-hat tárgyalás zajlik le, ezeket hónapok választják el egymástól. Legtöbbször az sem jelent megnyugvást, ha megszületik az első fokú ítélet. Ha büntetést rónak ki a vádlottra, védője fellebbez, ha felmentik, azt az ügyész nem hagyja annyiban. Az első fok minimum egy bő év vagy kettő és a másodfok is ugyanennyi - mondta Sándor. Így az áldozatnak éveken át folyamatosan fel kell idéznie az erőszakot, és találkoznia kell az elkövetővel.

Az Amnesty International jelentése ismertet egy esetet, amelyben az áldozat utólag azt vallotta a bíróságon egy ilyen találkozás után: ""A múlt tárgyaláson, amikor a szünetek voltak, többször történt, amikor a [vádlott] is jött kifelé, mi meg az ajtó előtt álltunk, akkor megfenyegetett, és azt mondta, hogy ha kijön, akkor ő bennünket megöl....". A jogvédő szervezet szerint ahhoz, hogy az ilyen esetek elkerülhetőek legyenek, a büntetőeljárási törvényt kellene módosítani. A jogszabály megváltoztatása azonban még mindig kevés lenne - állítja az AI. Sándor Bea kutató számos javaslatot fogalmazott meg a jelentésében: biztosítsanak megfelelő igazságszolgáltatást és jogorvoslatot, képezzenek szakembereket, nyújtsanak megfelelő támogatást és szolgáltatásokat az erőszak túlélői számára, informálják a nyilvánosságot és biztosítsák az érintettek megfelelő képzését.