Vágólapra másolva!
A repigolyóstolltól az ingyengyógyszerig, a csinos marketingesek szép szemétől a térítésmentes konferencia-üdülésekig mindent bevetnek a magyar gyógyszerforgalmazók, hogy magukhoz édesgessék a gyógyszereket megrendelő háziorvosokat, és ezzel a gyógyszerkassza minél nagyobb szeletét kaparintsák meg. A törvények a meggyőzés, lekenyerezés engedélyezett formáit csak az ésszerűség vázlatos kategóriájával korlátozzák, és bár minden gyógyszerforgalmazó etikusnak és törvényesnek tartja saját gyakorlatát, mindenki ismer olyan versenytársakat, akik a másik utat választják.
Vágólapra másolva!

Orvoslátogató: így nevezik azokat az egészségügyi diplomával rendelkező ügynököket, akik gyógyítás helyett házalásra adták a fejüket a gyógyszerforgalmazók megbízásából. Ők a háziorvosok és kórházak folyton visszatérő vendégei, akik nem állnak sorba és nem fizetnek vizitdíjat sem. Látogatásuk során nem gyógyulást várnak az orvostól, hanem ők mondanak diagnózist, méghozzá tökéletest: a gyógyszerről, amelyet az orvosnak akarnak eladni.

2007 első negyedévében a magyarországi gyógyszerpiac forgalma 120 milliárd forint volt, amiből 81,5 milliárdot finanszírozott a társadalombiztosítás: hogy ebből a hatalmas tortából ki mekkora szeletet kap, az jelentős részben az orvoslátogatók leleményességén áll. Bár a gazdaságos gyógyszerellátás érdekében az utóbbi évben több jogszabály is született, a gyógyszerügynökök pozíciója nem rendült meg. Hiába köteles ugyanis az orvos az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül legolcsóbbat javasolni, ha a beteg hajlandó drágább szert vásárolni, csak az orvos tájékozottságán múlik a gyógyszerválasztás. Emellett a gyógyszergyártók új hatóanyagokkal is versenybe szállnak, ezek eladásához pedig szintén szükség van az orvosok megnyerésére, elcsábítására.

Jól mutatja a gyógyszerügynökök - a forgalmazó leghatékonyabb harcosainak - fontosságát, hogy milliókat is megérnek évente a nagyobb cégeknek. Július 1-je óta ugyanis ilyen munkát csak engedéllyel rendelkező orvoslátogatók végezhetnek, akik után a forgalmazó cégnek évente 5 millió forintot kell kifizetnie az Egészségbiztosítási Felügyelethez. Ezzel a büntetéssel 2007-ben mintegy duplájára nőtt az orvoslátogatás költsége, ami hatalmas érvágás a gyártóknak - mondta az [origo]-nak Bidló Judit, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója. Ennek ellenére a sanofi-aventis például megtartotta közel 250 orvoslátogatóját, mint ahogy a Richter sem bocsátott el senkit 150 ilyen munkát végző alkalmazottja közül. Utóbbi cég az új jogszabályok után 10 milliárddal csökkentette beruházásait, de gárdáját nem kurtította meg.

Hivatalosan persze csökkent az orvoslátogatók száma, 2006 októberében még 2800-ról tudtak, most 1840 regisztrált szakembert tartanak számon. Az [origo] ugyanakkor beszélt olyan orvoslátogatóval, akinek a cége rendkívül egyszerűen kijátszotta a díjfizetést és a regisztrációt: látogatói kereskedelmi képviselővé avanzsáltak orvoslátogatói, és gond nélkül végzik tovább eredeti munkájukat. Igaz, ilyen státusban elvileg csak a termékek áráról tájékoztathatnák az orvosokat, de a rendelőben elhangzottakat senki nem ellenőrzi.

Tájékoztatás vagy kereskedelem?

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója szerint az orvoslátogatók nem egyszerűen ügynökök, hanem olyan egészségügyi szakemberek, akiken keresztül az orvosok rengeteg fontos szakmai információhoz jutnak. Míg azonban a forgalmazók az orvos és a beteg érdekére hivatkozva a tájékoztatás fontosságát hangsúlyozzák, az orvosok inkább csak a reklámhadjáratok bérenceit látják az orvoslátogatókban. "Ez kereskedelem, el kell adni a gyógyszert és kész" - ismerte el az [origo] kérdésére egy orvoslátogató.

A háziorvosok nem is nagyon rajonganak a marketing világát választó pályatársaikért, akik több forrásunk szerint a közalkalmazotti fizetés 2-3-szorosáért, autóért és telefonért gyógyítás helyett gyakorlatilag kereskedőnek csaptak fel. "Huszonéves fiatalok, akik most hagyták ott az egyetemet, idejönnek nekem magyarázni a gyógyszerekről, pedig hát tőlem ők sem okosabbak" - mondta egy józsefvárosi háziorvos.

A zaklatás hatékonysága

"Nem értjük, hogy mi a fenének kell kéthetente idejönniük ugyanazzal a gyógyszerrel, amikor úgyse tudnak újat mondani" - panaszkodtak a háziorvosi asszisztensek egy pesterzsébeti rendelőben. Az orvoslátogatók ugyanis - állítják - valósággal elárasztják a praxisokat: az érintettek szerint heti 2-3 látogató mindig megjelenik, de Pesterzsébeten olyan napra is emlékeztek, amikor 8 orvoslátogató adta egymásnak a kilincset.

"Ez az orvosokat rettenetesen megterheli" - mondták, hiszen a gyógyszerügynökök rendelési időben jönnek. Bár a törvény előírja, hogy kizárólag olyan, előzetesen egyeztetett időpontban kereshetik fel az orvosokat, amikor azok gyógyítást nem végeznek, ezt szinte senki nem tartja be. "Nekünk az a jó, ha nem jelentkezünk be, mert napi 10 orvost és 2 patikát járunk végig, és nem tudjuk mindig kiszámolni, hogy mikor érünk a következő városba" - magyarázta az [origo]-nak Sarolta, egy kisebb gyógyszerforgalmazó cég orvoslátogatója.

Az általunk megkérdezett háziorvosok és asszisztensek mind azt ismételgették, hogy nekik tulajdonképpen egyáltalán nincs szükségük az orvoslátogatókra. Fogadni pusztán udvariasságból fogadják őket, mivel - ahogy Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának vezetője fogalmazott - nem akarják megsérteni a látogatókat. Mondanivalójukra ugyanakkor nem kíváncsiak, hiszen az információkat maguktól is beszerezhetik kiadványokból és az internetről.

Több háziorvos határozottan állította, hogy orvoslátogató még sosem győzte meg semmiről, hiszen nem a gyógyszergyártó, hanem a betegség, a beteg és a beteg pénztárcája alapján választanak kezelést. "Az egész orvoslátogatásban az ér a legtöbbet, hogy nagyon szép, helyes huszonéves kislányok jönnek, akikre jó ránézni" - mondta egy budapesti doktor.

Persze ha a meggyőzési statisztikák valóban ilyen rosszak lennének, valószínűleg nem költenének a forgalmazók milliókat alkalmazottaikra. "A valóságban, ha jól végzem a munkámat, minden tizedik orvost meg tudom győzni" - mondta az [origo]-nak Sarolta, ami azt mutatja, hogy a doktorok nem sebezhetetlenek. Ezt a hipotézist erősíti az is, hogy bár minden általunk megkérdezett medikus a tisztesség és szakmaiság mintaképének vallotta magát, többségük tudott olyan kollégáról, aki már könnyebben beadja a derekát az orvoslátogatók hangzatos érveinek.