Indul a vadászat az olajfoltok után

2007.09.03. 13:57

Hét évvel ezelőtt egy parlamenti bizottság tíz hónapon keresztül próbált utánajárni, milyen kapcsolat lehetett a '90-es években működő olajmaffia, illetve rendőrség, vámőrség és a politika közt. Számtalan meghallgatás és több ezer oldalnyi dokumentum beszerzése után a testület feloszlott, a vizsgálat politikai bohózattá züllött. A 80 évre titkosított iratok egy részét most nyilvánosságra hozzák, ezekből talán kiderül, kik szőkítették az olajat, és kik hunytak szemet afölött, hogy a költségvetést százmilliárdokkal rövidítsék meg.

Hétfő délután dönt a Szilvásy György titokminiszter által összehívott bizottság arról, milyen, korábban titkosnak minősített iratokat lehet nyilvánosságra hozni a 2000-ben működő olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság dokumentumai közül. A testület létrehozásáról 1999. december 7-én döntött az Országgyűlés Pallag László kisgazda képviselő indítványa alapján. Feladata lett volna a szervezett ásványolaj-bűnözés okainak a felderítése, különösen az igazságszolgáltatás, a rendvédelmi szervek és a politika szerepének tisztázása.

A bizottság 2000. február 4-től november 30-ig működött, ez alatt 28 ülést tartott. A testület végül határozat és jelentés elfogadása nélkül fejezte be tevékenységét. Működését végig botrányok kísérték, főként azért, mert a koronatanúnak kikiáltott Nógrádi Zsolt - a '90-es évek elején maga is olajszőkítő - több vezető politikust is megvádolt, hogy összejátszottak az olajmaffiával. A zárt ülésen elhangzott vádakat Pallag kiadta a sajtónak, amiért többen is beperelték: a későbbi jogerős ítélet szerint 1 millió 250 ezer forint kártésítést kellett fizetnie Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitánynak, akkori belügyminiszternek, és félmilliót Szabó Iván volt pénzügyminiszternek.

A Pallag-bizottság által bekért dokumentumokat és a zárt ülések jegyzőkönyveit eredetileg 80 évre titkosították, pedig igazán nagy horderejű bizonyítékok nem kerültek a testület elé: nem derült fény például arra, hogy valóban voltak-e az olajmaffiával együttműködő, magas rangú rendőrök, vámosok és politikusok. Nógrádi Zsolt állításai miatt ugyan az ügyészség megindított egy nyomozást, de nem sokkal később meg is szűntették, és maga a koronatanú került bíróság elé, hamis tanúzás miatt.

Az [origo] belenézett a nyilvános jegyzőkönyvekbe és az olajszőkítés körüli botrányokról szóló hírekbe, hogy megtudjuk, mit várhatunk a titkosítás feloldásától.

Szőkítés és csempészet

Az olajozás hőskora 1990 és 1995 közé esik: ebben az időszakban jelentősen nőtt az árkülönbség a motorokban használt gázolaj és az államilag támogatott háztartási tüzelőolaj (HTO) közt. 1992. április 1-én például - amikor Szabó Iván pénzügyminiszter elrendelte a fűtőolaj pirosra színezését - a dízelolaj 38, a HTO 18 forintba került literenként. A kettős árrendszert már 1993-ban meg akarták szűntetni, de részben szociálpolitikai megfontolásból, részben a minisztériumok közti egyet nem értés miatt csak 1995. május 1-től számolták fel a dízelolaj és a HTO közti árkülönbség.

A literenkénti 20-30 forintos (1994-ben már 38 forintos) árkülönbözet életre hívta az olajszőkítésnek nevezett, legnagyobb tételben Bács-Kiskun megye elhagyott tanyáin űzött illegális mesterséget. A piros színezéket - egy ferrocénnek nevezett vastartalmú vegyületet - kénsav hozzáadásával fakították ki. Az üzemanyag így elvesztette kenőképességét, ami az érzékenyebb motoroknak ártott ugyan, de a kamionok, buszok és traktorok gond nélkül működtek a szőkített olajjal is.

Fotó: MTI
Munkában a vámosok

Miután megszűnt az árkülönbség, a korábban százmillió literes nagyságrendben fogyó HTO iránti kereslet szinte nullára csökkent. A szőkítésből meggazdagodott bűnözői csoportok azonban továbbléptek, és kőolajszármazékok importjával kezdtek foglalkozni: gázolaj helyett más, alacsonyabb vámtételű termékeket tűntettek fel a szállítóleveleken, vagy olyan anyagot (extra könnyű fűtőolaj) importáltak, amiből házilag barkácsolt finomítókban elő lehetett állítani dízelolajhoz hasonló üzemanyagot.
 
A csalókat segítette az úgynevezett halasztott vámfizetés, ami lehetővé tette, hogy csak 15 nappal az áru beérkezése után fizessék meg a közterhet. Két hét múlva azonban a vámosok már hűlt helyét találták a cégeknek, amelyek hátterét a zavaros cégbírósági nyilvántartások miatt nem lehetett felfedni, pedig gyakran teljes vasúti szerelvények tűntek el. A VPOP 1994-ben a jövedéki termékek esetében megszűntette ezt a lehetőséget, de néhány hét múlva a Horn-kormány ipari és kereskedelmi államtitkára, Dunai Imre utasította a vámosokat, hogy állítsák vissza a korábbi állapotokat.

Dunai a bizottság előtt 2000-ben azt mondta: "sem engem, sem Arnold urat (Arnold Mihály volt VPOP-parancsnok - a szerk.), sem az akkori rendőrfőkapitányt nem érdekelte az egész olajügy", mert mindenki a paprikahamisítási botránnyal volt elfoglalva. Az államtitkár szerint a halasztott vámfizetést a nemzetközi felháborodás miatt kellett visszaállítani. A lehetőséget - szigorítva ugyan - az 1995-ben elfogadott vámtörvény is fenntartotta. Az olajos bűncselekmények végül a '90-es évek végére szűntek meg szinte teljesen, amikor a szigorodó jogszabályok és a javuló ellenőrzés miatt már nem érte meg ezzel foglalkozni.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK