Kódolva volt a rendszerbe a Zuschlag-botrány

2007.11.05. 7:55

A nyomuló "elvtársak" fantázianéven küldözgettek e-maileket, a képviselők ügyintézőket hívogattak, a minisztériumi tisztviselő közben kacsintgatott. Az [origo] alulnézetből vizsgálta a Zuschlag-ügyet, hogy feltárja, milyen hibák és hiányosságok tették lehetővé, hogy éveken át zavartalanul folyhatott az adófizetők pénze politikusok állítólagos fantomszervezeteihez.

Topolánszky Ákos hiába várt arra, hogy követői legyenek. Amikor szeptember végén a Zuschlag-ügy kapcsán arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy az ifjúsági minisztériumban szerinte hogyan érvényesültek a politikai szempontok pályázati pénzek elosztásánál, az érintettek azonnal tagadtak mindent. Az egyik szocialista politikus még azt is kijelentette, hogy az egykori kábítószerügyi helyettes államtitkár "szavait a Fidesz boszorkánykonyháján írták".

Senki nem állt elő, hogy megerősítse Topolánszky állításait, pedig nem csak neki voltak olyan tapasztalatai, amelyeket az interjúban említett. Az [origo] beszélt több egykori, neve elhallgatását kérő minisztériumi dolgozóval, akik szerint az ex-államtitkár helyesen írta le a viszonyokat, még ha forrásaink nem is értettek egyet vele mindenben, és több állítását sem tudták megerősíteni. "Ákos szeret kemény szentenciákban beszélni, de nagyjából azért igaza volt" - jegyezte meg például a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium egyik korábbi tisztviselője.

A minisztérium egykori vezetői - köztük Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök - eközben még a közvetett felelősséget is elhárítják a Zuschlag-ügyben. Gyurcsány pár hete a Blikknek nyilatkozva egyenesen azt mondta, "a vizsgálatok bizonyítják, hogy a pályázati ellenőrzés teljes rendszere működött, ebben az ügyben a tárca maga is áldozat volt, a vétkes könnyelműség vádja pedig fel sem merült".

"Megjelenik a politikai klientúra"

Az [origo] annak próbált utánajárni, hogy ez valóban így volt-e, és tényleg csak néhány gátlástalan figura felel azért, hogy az elvileg nemes célokra fordítandó pályázati pénzek tisztességtelen kezekbe kerültek, vagy pedig ennél többről van szó. Az elmúlt hetekben több mint húsz olyan emberrel - egykori minisztériumi tisztviselőkkel, politikusokkal, civil szervezetek képviselőivel - beszéltünk, akik ismerték a pályázati mechanizmust és a GYISM  belső életét. Néhány kivételtől eltekintve mindenki csak azzal a feltétellel volt hajlandó megszólalni, ha nem közöljük a nevét.

A forrásainkkal folytatott beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy a pénzosztási rendszer elvileg mintaszerűen is működhetett volna, mert számos olyan eleme volt, amely a tisztességes döntéshozatalt és az átláthatóságot szolgálta. Voltak azonban gyenge pontok, és ezekkel többen vissza is éltek. Forrásaink szerint nagyrészt a politika felelőssége, hogy ez megtörténhetett. "Nem arról van szó, hogy gonosz emberek politikai parancsokat osztogatnak, hanem arról, hogy van egy eleve átláthatatlan rendszer, amiben megjelenik a politikai klientúra" - fogalmazott egy korábbi minisztériumi tisztviselő.

Bár ez a cikk a 2002-es kormányváltás után eltelt két évvel foglalkozik, több jel utal arra, hogy előtte is hasonló viszonyok jellemezték az ifjúsági területet. A politika jelenlétét bizonyítja, hogy fideszes politikusok - Szijjártó Péter és Halász János - vezetői lehettek a támogatások elosztásában komoly szerepet játszó Regionális Ifjúsági Tanácsoknak. "Deutsch és Jánosi alatt is érvényesültek olyan politikai szempontok a pályázatoknál, amelyeket az egyszerű szakértő nem tudott elfogadni" - mondta Nagy Ádám, aki 2000 és 2003 között egy baloldaliként elkönyvelt ernyőszervezet, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács képviselőjeként vett részt a pályázati pénzek elosztásában.

A visszavágás ideje

A Fidesz-éra alatt a szocialisták úgy érezték, hogy kiszorítják őket az ifjúsági területről - mondta több minisztériumi forrásunk -, így a 2002-es választási győzelem után azt gondolhatták, eljött a visszavágás ideje. A kormányváltás után az MSZP ifjúsági és sport munkacsoportjának tagjai - közülük a legismertebbek: Arató Gergely, Ujhelyi István, Zuschlag János - gyakori vendégek voltak a minisztérium Hold utcai épületében. Forrásaink szerint emellett a tárca vezetői gyakran kaptak telefonhívásokat politikusoktól, önkormányzatoktól és civilektől egyaránt, akik támogatásért lobbiztak. "Mindenki azt hívta, akit éppen megtalált, az államtitkárt vagy éppen a kabinetfőnököt" - mondta egy volt GYISM-dolgozó, érzékeltetve, hogy a lobbitevékenység elég kaotikusan zajlott.

Több forrásunk is hangsúlyozta azonban, hogy önmagában az MSZP-sek jelenlétében és a telefonhívásokban sincs semmi kivetnivaló. Elvégre normális, hogy a kormánypárt szakpolitikusai részt vesznek az adott minisztérium munkájában, és a lobbizás célja is sokszor az volt, hogy valóban fontos és hasznos programokra jusson pénz. A Zuschlag-ügy persze rávilágított arra, hogy nem feltétlenül mindig nemes szándékok motiválták a lobbistákat. Ahhoz, hogy az ő módszereiket bemutathassuk, előbb át kell tekinteni a pályázati mechanizmus működését.

Forrás: MTI
A GYISM első vezetése - Jánosi (középen) államtitkáraival

"Feleslegességügyi minisztérium" - egy korábbi dolgozó így jellemezte a tárcát, amelyet még a Fidesz-kormány hozott létre, és amelyet a szocialisták is megtartottak, annyi változtatással, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium elé odabiggyesztették a gyermek szót (így lett belőle GYISM). Bár nyilván nem mindenki tartotta feleslegesnek a minisztériumot, tény: az egyik legfontosabb feladata kimerült abban, hogy a költségvetésben rábízott pénzt tovább osztotta civil szervezeteknek. A támogatás nagy részét sportcélokra fordították, de milliárdok jutottak - például 2004-ben 3,2 milliárd - az ifjúsági programokra is.

A döntéshozatali lánc végén a miniszter

Utóbbi területen négy különböző rendszeren keresztül osztottak pénzt, ezek közül kettőt érdemes kiemelni. Az egyik tisztán a minisztériumon belül működött és ezen keresztül rendszerint fesztiválokra, játszóterek és ifjúsági szállások fejlesztésére adtak támogatást. A másik rendszer az úgynevezett Gyermek és Ifjúsági Alap (GYIA) volt, így támogattak ifjúsági szervezeteket és különböző programokat, például táboroztatásokat. Az alapban lévő pénz (2004-ben több mint 500 millió) nagyjából harminc százalékáról az úgynevezett GYIA-tanács határozott, a többiről pedig helyben hoztak döntéseket a Regionális Ifjúsági Tanácsok (RIT). Mindkettőben egyaránt jelen voltak politikai és civil delegáltak.

Cikkünkben a GYIA-tanács tevékenységére koncentrálunk. Fizikailag és szervezetileg is ez állt közelebb a minisztériumhoz, és több olyan pályázatról is döntött, amelynek kedvezményezettjei voltak olyan egyesületek, amelyeket az ügyészség vizsgál a Zuschlag-ügyben.

Mielőtt rátérnénk arra, milyen lehetőségek adódtak a mutyizásokra, röviden bemutatjuk azt, mi volt a hivatalos menete a nyertes pályázók kiválasztásának. A GYIA-tanács év elején kiírta, milyen célokra - például újságok kiadására, fénymásoló vagy számítógép vásárlására - osztanak pénzt. Innentől a Mobilitás nevű háttérintézményé lett a főszerep, ez felelt ugyanis a pályázatok lebonyolításáért. A civil szervezetek beküldték pályázati anyagaikat, amelyek szakértők kezébe kerültek. Ők pontozták a dokumentumokat, ami alapján összeállt egy lista a támogatásra javasolt szervezetekről. A GYIA-tanácsnak joga volt ahhoz, hogy változtasson ezen a rangsoron, a döntéshozatali lánc végén pedig ott állt még a miniszter, aki aláírta a listákat.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK