Ránézésre tehát minden rendelkezésre állt a korrekt pénzosztáshoz, azonban a visszaélésekre több lehetőség is adódott. Első körben ott voltak a szakértők, akiket korábban minisztériumi, illetve civil javaslatra kért fel a Mobilitás, majd később bevezették a nyílt pályázaton alapuló kiválasztást. Elvileg önmagában egy szakértőnek nem volt döntő szava abban, hogy melyik szervezet kap támogatást. A pályázatok többségét ugyanis egyszerre két bírálónak is odaadták értékelésre, akik a pontokat nem osztogathatták kényükre-kedvükre. Volt egy előírás, amely megszabta, hogy mennyi pont jár bizonyos elemekért - például ha az adott programot hátrányos helyzetű gyerekek számára szervezik - és ettől nem térhettek el.

Mégis előfordult, hogy egyes szakértők kaptak olyan jelzést, "ennek vagy annak a pályázatnak nyernie kellene" - mondták egymástól függetlenül GYISM-es és mobilitásos forrásaink. Konkrét eseteket nem említettek, és arról sem közöltek részleteket, hogy pontosan kitől érkeztek ilyen jelzések, csak annyit árultak el: "a minisztériumból". Az [origo] beszélt egy neve elhallgatását kérő szakértővel, aki 2003 és 2005 között vett részt regionális pályázatok értékelésében, és 2004-ben dolgozott egy országos projekten is, amely a GYIA-tanácshoz tartozott. A munkát MSZP-tagként vállalta el, de ezzel nem volt egyedül, máskor is előfordult, hogy politikai háttérrel rendelkező embereket kértek fel pályázatok elbírálására.

"Négyből kettő szar volt, azokat kidobtam"

Forrásunk azt mondta, miután megbízták, hogy vegyen részt az egyik országos ifjúsági pályázat értékelésében, "egy elvtársa", vagyis egy másik MSZP-tag szólt neki, hogy négy szervezetet nyerő helyzetbe kell hoznia, ő azonban állítása szerint nem tett eleget a kérésnek. "Négyből kettő szar volt, azokat kidobtam. Többször nem is hívtak országos pályázathoz bírálónak" - mondta forrásunk, aki az őt instruáló párttársáról csak annyit árult el, ifjúsági területen volt meghatározó vezető a szóban forgó időszakban.

Forrásunk elmondta, a regionális pályázatok értékelésénél is kapott hasonló, szintén pártvonalról érkező útmutatásokat. Egy fantázianéven létrehozott e-mail címről küldték el neki minden pályázati fordulóban azt a csatolt dokumentumot, amely tartalmazta azoknak a szervezeteknek a nevét, amelyeknek nyerniük kellene. Forrásunk szerint csak az értékelés szubjektív elemeinél tudott néhány plusz pontot adni ezeknek a pályázóknak, és állítja, hogy ezért semmilyen ellenszolgáltatást nem kapott cserébe. Hozzátette - és ezt mások is megerősítették -, hogy a bírálati munkáért viszonylag csekély díjazás, nagyjából ezer forintos órabér járt.

Forrásunk szerint nem ő volt az egyetlen, akihez eljutottak politikai igények, de azt sem lehet  kijelenteni, hogy általános lett volna a nyomásgyakorlás a szakértőkre. Az [origo] több olyan bírálóval is beszélt, aki azt mondta, nem próbálta senki befolyásolni a munkáját, legfeljebb hallott arról, hogy mással történt ilyen.

"Bocsánat uraim, de azt hiszem, itt csalnak..."

Egy eset kapott nyilvánosságot. A Magyar Nemzet 2004 júliusában írt arról, hogy kilépett egy tag a GYISM egyik pályázatbíráló szaktestületéből, mert veszélyeztetve látta annak függetlenségét. A minisztérium akkor rendkívüli sajtótájékoztatón tagadta, hogy bármelyik tisztviselőjük befolyásolni próbálta volna a szakértők munkáját, a Zuschlag-ügy kapcsán azonban a Népszabadság a közelmúltban közölt egy körlevelet, amelyet a szaktestületből kilépett tag írt kollégáinak. "Bocsánat uraim, de azt hiszem, itt csalnak..." - ezzel a Rejtő Jenőtől származó idézettel kezdődik a levél, amelynek írója beszámol arról, hogy "a szakértői bizottság ülése folyamán a minisztérium munkatársa telefonon tájékoztatta a bizottságot arról, hogy mely pályázatokat tart célszerűnek, és milyen összegben támogatásra javasolni".

Az [origo] beszélt a levélíróval, aki neve közléséhez nem járult hozzá, de elmondta, hogy a nyári fesztiválokkal kapcsolatos pályázatoknál találkozott a nyomásgyakorlással. Korábbi szakértői munkáinál nem tapasztalt hasonlót, és elmondta azt is, hogy a bírálóbizottság ülésén sem személyesen ő kapta telefonon az útmutatást. A bizottság elnöke a saját bevallása szerint ifjúságpolitikával foglalkozó Heves megyei MSZP-s politikus, Hudák Tamás volt, aki érdeklődésünket azzal hárította el, hogy a szakértők minden esetben titoktartási kötelezettséget vállalnak tíz évre. Emiatt azt sem lehet tudni, hogy kik vettek még részt a bizottság munkájában.

Minisztériumi javaslat civil köntösben

A politikai vagy egyéb hátszéllel rendelkező szervezetek pályázatainak bebiztosítására alkalom nyílt a GYIA-tanácsban is. A 14 tagú testületben fele-fele arányban szerepeltek kormányzati és civil delegáltak. Utóbbiak körét még a Fidesz-kormány határozta meg, így kerültek bele az ifjúsági ernyőszervezetek, a történelmi egyházak, a nagycsaládosok és az önkormányzatok képviselői. A tanácsnak joga volt arra, hogy a szakértői vélemények alapján összeállított listán módosítson, tehát egy szervezet még akkor is reménykedhetett támogatásban, ha kevés pontot kapott a bírálóktól.

Forrás: [origo]
Fesztiválokra külön támogatási keret volt

Minisztériumi forrásaink szerint a szakértői rangsort gyakran megváltoztatta a tanács, és ezt sokszor indokoltan tette. A "jusson annak is, aki eddig nem kapott" alapon például odafigyeltek földrajzi szempontokra, másrészt a szakértők időnként olyan listát állítottak össze, amelyre egyszerűen nem volt elég pénz, és olyankor faragni kellett rajta. Minisztériumi és civil oldalról is megerősítették azonban az [origo]-nak, hogy ezeken túl politikai szempontból is előre rangsoroltak bizonyos szervezeteket.

Még a tanácsülés előtt levajazták, hogy ezek a pályázatok biztosan bekerüljenek a nyertesek közé. A testület elnöke a 2002-es kormányváltástól a tárca 2004-es megszűnéséig Ocsovai Tamás, a GYISM ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkára volt, aki egy korábbi beosztottja szerint a pályázatokról döntő ülések előtt megkeresett néhány civil tanácstagot, és megegyezett velük arról, hogy mely szervezetek kerüljenek befutó helyre. Forrásunk azt mondta, így lehetett megoldani, hogy ezek az egyesületek, alapítványok ne úgy kerüljenek szóba a nyilvános üléseken, mint amelyek támogatását a minisztérium erőlteti.

"Lehetett sejteni, kihez kapcsolódnak ezek a szervezetek"

Az előzetes egyeztetések tényét megerősítette az [origo]-nak az egyik civil résztvevő. Azt mondta, a minisztérium kérte, hogy a civil oldal támogatási javaslatában legyen benne néhány szervezet. Forrásunk szerint ezek között olyan egyesületek is megjelentek, amelyekről később kiderült, hogy az ügyészség szerint érintettek a Zuschlag-ügyben. "Nem olyan sok ember dolgozik ezen a területen, így lehetett sejteni, kihez kapcsolódnak ezek a szervezetek" - utalt a tanácstag arra, hogy már akkor nyilvánvaló volt a szóban forgó egyesületek politikai kötődése. Azt is elmondta, az ilyen minisztériumi kéréseket személyesen vagy telefonon közölték, így nem maradt írásos nyoma.

Egy korábbi GYISM-tisztviselő szerint ez a fajta előzetes egyeztetés jól példázza, hogy a tanácsban helyet foglaló civilek cinkos módon összekacsintva együttműködtek vitatható ügyekben. Civil forrásunk viszont azt mondta, "úgy is lehet ezt értelmezni, hogy kicsi kompromisszumot kötünk azért, hogy kilencven százalékban jó szakmai döntés szülessen", vagyis jusson pénz az általuk hasznosnak tartott programokra. A minisztérium és a civilek közti cinkos együttműködés képét tovább árnyalja, hogy több olyan civil tanácstaggal is beszéltünk, aki állította, ha voltak is háttéralkuk, ők nem hallottak róluk. Másrészt forrásaink beszámoltak arról is, hogy a civil tagok sok esetben kemény vitákat folytattak a kormányzati oldallal, és nem engedték, hogy mindent lenyomjanak a torkukon.