Legyintenek az agyhalottakra

Vágólapra másolva!
"Azt mondta a kórbonctan professzorom: azt a betegséget tudod felismerni, amire gondolsz" - magyarázta Tamási Péter, a Péterfy Sándor utcai Kórház központi intenzív osztályának vezetője, miért nem jut eszébe sok orvosnak, hogy az előttük fekvő agyhalott szerveit felajánlhatnák transzplantációra. Sokan panaszkodnak a rengeteg macerára, ami a donorjelentéssel jár, mások a rokonoktól félnek, van, aki pedig csalódott, mert csak egy szervet vettek ki egy pácienséből. A Szevkoordinációs Iroda munkatársa nemzetközi adatok alapján úgy véli: Magyarországon kétszer annyi donor van, mint amennyit jelentenek.
Vágólapra másolva!


"Az orvos megállapítja, hogy a páciense agyhalott, és ezzel tovább már nem gondolkodik. Eszébe se jut: ha jelentené, több emberen is segíthetne" - mondta az [origo]-nak Gál János, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának vezetője.

2007-ben, akárcsak korábban, a keleti régióból érkezett a legtöbb donorriasztás. Miskolc végzett az első helyen, 26 esetet jelentettek, a második pedig Nyíregyháza lett, 21 jelentéssel. Somogy és Békés megye végeztek az utolsó helyen: három-három esetről értesítették a Szervkoordinációs Irodát. Az egyik legmeglepőbb adat, hogy a Semmelweis Egyetem összesen három donort ajánlott fel, ebből kettő gyerek volt, egy pedig neurológiai eset. Végül egyiket sem használták fel.

"Nálunk nincs autópálya. Nyíregyházánál ott az M3-as" - védte intézményét az összesen 2 donort jelentő békéscsabai kórház intenzív osztályának vezetője. Sokan csatlakoznak ehhez az érveléshez, a sok donorhoz autópálya kell, mert onnan kerülnek ki olyan traumás személyek, akiknek nagy valószínűséggel fel lehet használni a szerveit. "Minél több a jobb autó, minél többen használnak biztonsági övet, annál kevesebb lesz szerencsére az izolált koponyasérült" - tette hozzá Tamási Péter, a Péterfy Sándor utcai kórház orvosa.

A 2007-ben egy donort jelentő gyulai kórház orvosigazgatója szintén az utakra mutat: nincs autópálya, nincs annyi ilyen sérült, de ha lenne is, "mire idezötykölődnek vele, már nincs olyan állapotban". Ez a magyarázat több ponton hibádzik: a felhasznált donoroknak csak egyharmadát adják a traumás esetek, a nagyobbik rész az agyvérzéses betegek közül kerül ki. Ráadásul sok olyan hely van, ahol van autópálya, még sincs jelentés, ilyen például Siófok.

12 óra egy agyhalottal

Passzív és aktív kórházak egyaránt panaszkodnak az emberhiányra. "Ha egy ügyeletes orvosra 10-15 beteg jut, nem várható el, hogy egy agyhalottat figyeljen 12 órán keresztül, ami a feltétele annak, hogy a szervkivétel megtörténhessen" - mondták. "Hogy vegyen a nyakába ennyi macerát egy orvos? 12 órás őrzés, a szerológiai vizsgálatokat el kell szállítani, az igazoló faxok!" - mondta Varga Csaba, a kaposvári kórház sürgősségi betegellátás osztályának vezetője.

Gál János hét évig foglalkozott transzplantációval Nagy-Britanniában, véleménye szerint donor-managereket kell képezni, alkalmazni a kórházakban, teljesen felesleges az orvosok energiáját erre pazarolni. A donor-managerek lehetnek nővérek is, ha jól kiképzik őket, az ő feladatuk az ezzel járó összes adminisztrációs feladat ellátása, de orvosi felügyelet mellett rájuk lehet bízni az agyhalott kötelező 12 órás "működtetését" is.

Steven Segal is felkelt

"A laikusok úgy képzelik el a halottat, hogy megáll a szíve, aztán a légzése. Az agyhalál kritériumai idegenek számukra. Intenzív osztályon fekszik, ver a szíve, gép lélegezteti, ettől emelkedik a mellkasa, meleg a bőre. Nem egy halottat lát a köznapi értelemben, hanem egy súlyos beteget. Meg aztán Steven Seagal is felkelt a kómából a filmben" - magyarázta Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda munkatársa. Vagyis kevés az agyhalálról szóló hiteles információ, illetve sok a hiedelem. Ilyen környezetben kell az orvosnak egy menthetetlen páciens rokonai elé állni, tájékoztatni az agyhalálról, illetve a szervkivételről.

A törvény szerint, ha a felnőtt beteg életében nem tiltakozott, akkor ki lehet venni a szerveit, nem kell a hozzátartozók beleegyezése. Azt azonban senki nem teszi meg, hogy szó nélkül kivegye egy halott szerveit. A különbség talán annyi, hogy van, aki kifejezetten félelmetesnek tartja a rokonokkal való egyezkedést, van, aki szerint kellő empátiával célt lehet érni. Egy felmérés szerint azoknak a rokonoknak, akikkel beszéltek, mindössze 4-6 százaléka utasította vissza, hogy kivegyék elhunyt hozzátartozója szerveit. A kaposvári kórházban kifejezetten tartanak a rokonokkal való konfliktusoktól: Varga Csaba szerint halálos fenyegetést is kaptak már, így ezért nem áll könnyen az orvos a hozzátartozó elé. "Volt, hogy egy eltörött fogsor miatt bepereltek" - mondta. Varga szerint az is jelentősen elvette a kedvüket, hogy sikerült egyezségre jutniuk a családdal, túlestek az adminisztráción, és végül csak egy szervet vettek ki a páciensből.

Minél szétszórtabb egy intézmény, annál kisebb az esély a donációra: ha nincsenek egységes szempontok, ha nincs egy hajtóember, sok, donornak alkalmas agyhalott vész el. A sokat kárhoztatott csúcskórházak javíthatnak a donációs statisztikákon az intenzív osztályok vezetői szerint. "Sok európai országban kevesebb a kórház, de azok nagyobbak, így sokszor nem helikopterrel viszik a szervet, hanem lifttel" - utalt Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda munkatársa arra, hogy külföldön egy helyre szervezik az őrzést és a szevkivételt.

"Lehet, hogy mi itt az intenzíven felismerjük, hogy kit kell jelenteni, de más osztályokon hagyják meghalni" - mondta Ökrös Ilona, a miskolci kórház orvosa. Abban a legtöbb szakember egyetértett, a magyar orvosok nagy részének nincs meg a kellő tudása, hogy észrevegye a lehetőséget. "Eszükbe se jut, hogy egy ilyen súlyos sérülttel küzdjenek! A traumatológus már csak legyint" - ismerte el az egyik budapesti traumatológiai intézmény orvosa.