Bár a 80 ezer oldalnyi olajügyi anyagnak alig töredékét hozták nyilvánosságra, befejezte munkáját az akták titkosítását felülvizsgáló munkacsoport, amelyet Szilvásy György hozott létre. A titokminiszter azt állítja, a jelenlegi titoktörvény miatt nem lehetett több irat titkosítását is feloldani, ezért ha változna a jogszabály, akár előről is kezdenék.

Befejezte munkáját az olajügyi anyagok titkosítását felülvizsgáló munkacsoport, újabb dokumentumokat már nem hoznak nyilvánosságra az érintett fegyveres testületek, hivatalok - tudta meg az MTI szerdán. Szilvásy György titokminiszter a hírügynökség kérdésére úgy fogalmazott: a testület munkája csak félsikernek tekinthető, mert a mintegy 80 ezer oldalnyi anyagnak csak a töredéke került nyilvánosságra, de a jelenlegi szabályozás ennél többet nem tesz lehetővé.

Szilvásy szerint többek közt éppen ezért van szükség az új titoktörvény elfogadására, a jogszabály teljesen átalakítaná az iratok minősítésének rendszerét, és ez alapján újra felülvizsgálnák az összes titkos dokumentumot. A politikai szándéknál erősebbek voltak a szakmai érvek, amelyek alapján az olajügyi papírok nagy részének továbbra is indokolt a titkosítása - tette hozzá.

Az MTI összegzése szerint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága mintegy 60, az Országos Rendőr-főkapitányság 73, a Nemzetbiztonsági Hivatal 22, a Nemzetbiztonsági Iroda 29 oldalnyi anyagot hozott nyilvánosságra anonimizálva, vagyis a személyes adatok nélkül.

Szilvásy György júniusban azért hozott létre egy munkacsoportot, hogy megvizsgálja a mintegy 80 ezer oldalnyi olajügyekkel foglalkozó anyagot, és ahol az indokolt, felülvizsgálja az iratok titkosítását. A kormányszóvivő akkor azt hangsúlyozta: a kormány határozott szándéka, hogy az olajügyekben minden olyan információt nyilvánosságra hozzon, amit csak lehet.

Az olajszőkítés és az ezzel foglalkozó olajbizottság anyagainak ügye azzal összefüggésben került reflektorfénybe, hogy az olajügyekkel foglalkozó Kármán Irén újságírót tavaly júniusban Budapesten megverték. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális tevékenysége volt, a kilencvenes években óvatos becslések szerint is több százmilliárd forintos kárt okozva a költségvetésnek.