Továbbra is a beteg tulajdona - mi lesz az emberi maradványokkal

2008.02.14. 16:12

Hiába morbid végiggondolni, a kórházaknak nem csupán a használt injekciós tűkről és a véres kötszerekről kell gondoskodniuk, de az emberi maradványokról is. A forgalmasabb kórházakban évente több tíz kilóra tehető az orvosok által csak "műtéti anyagként" emlegetett maradványok súlya. A szervekre égetés vagy temetés vár, utóbbi esetben akár saját síremléket kaphatnak. Vigyázat, rázós olvasmány!

"Nyugodtan bejöhetnek" - biztatta az [origo] elbizonytalanodó munkatársait a boncterem ajtajában a Szent Imre Kórház patológus orvosa. A szövettani vizsgálatokat végző és a betegségek pontos diagnózisát felállító patológia teljesen elkülönül a kórháztól: a kazánház mellett egy apróbb épületben székel. A laborszerűen berendezett szobákon keresztül vezet az út a boncteremig, ahova kizárólag védőöltözékben lehet belépni.

A boncterem, középpontjában a három márványból emelt hatalmas asztallal, meglepően tiszta. "Itt nem érződik hullaszag" - mondja büszkén az orvos. A csempével borított, komor hangulatú helyiségben valóban csak a fertőtlenítő szagát lehet érezni. A sarokban műszerek, a szekrényekben edények sorakoznak. A falon tábla, rajta piros betűkkel szív, tüdő, lép, vese, máj, agy szavak sorakoznak.

A teremben található egy fekete, speciálisan kialakított hordó is. Az orvosok által szervládának nevezett tartályba kerülnek azok a betegekből eltávolított sérült szervek, amputált testrészek, amelyeket már semmilyen célra nem lehet felhasználni. Ezek is hulladéknak számítanak, kegyeleti okok miatt azonban szigorú szabályok vonatkoznak a tárolásukra és a megsemmisítésükre.

"Az eltávolított rész továbbra is beteg tulajdona marad, de a kórház kezeli" - mondta az [origo]-nak Karátsonyi Annamária, a Szent Imre kórház gazdasági igazgatója. A patológus - aki a közhiedelemmel ellentétben nem a boncolást végzi, hanem a betegséget deríti fel - dönti el, mi kerül bele a fekete tartályba. Minden kisebb-nagyobb műtéttel eltávolított szövet- és szervrészlet ugyanis a patológiára kerül. Ott döntik el, hogy mi számít egyből hulladéknak és mit kell megvizsgálni.

A 20-30 literes láda - amelyet ha egyszer lezárnak, nem lehet roncsolás nélkül kinyitni - egy-két nap alatt megtelik a Szent Imre Kórházban. A gazdasági igazgató szerint ennek oka a sok szülés - az eltávolított placentának a ládában a helye -, a hétvégén például közel 30 csecsemő jött a világra a kórházban.

"Tudom, hogy bizarr a kérdés...", "ugyan, nekünk ez a munkánk" - hárította el bizonytalanságunkat egy másik fővárosi kórház patológusa, aki szerint sebészetekről, nőgyógyászatokról, urológiákról, fül-orr-gégészetekről érkeznek anyagok a patológiai osztályokra. Az amputáció nem túl gyakori, de viszonylag sok az eltávolított daganat vagy daganatos megbetegedés miatt eltávolított szerv. 


A szervláda

Mivel a kórházak nem rendelkeznek saját égetővel, külsős céget bíznak meg az ártalmatlanítással. A megsemmisítés gyakorlata változó. Egyes kórházból csak a felismerhetetlen szövetdarabkákat bízzák olyan kórházi veszélyhulladék égetésére specializálódott cégekre, mint a Septox Kft. A vállalat XII. kerületi Pihenő utcai telephelyén található égetőjében hatástalanítja a maradványokat. Néhány kórház a felesleges anyagot temetkezési vállalatoknak adja át. A Szent Imre Kórházból származó összes szervláda viszont a tartalmától függetlenül a Septox égetőjében végzi.

A műtét során eltávolított szervekről külön rendelkezik a temetkezési törvény is, a jogszabály szerint a felismerhető emberi maradványokat külön sírhelyen kell elhantolni. A több budapesti kórházzal is szerződésben álló Fővárosi Temetkezési Vállalatnál az [origo]-nak azt mondták: a szervládákat jelöletlen sírba temetik, elhamvasztják. Az urnát egy oszlop tetejére helyezik, miközben a hamvakat vízsugár szórja szét - mondta a vállalat munkatársa, aki szerint a látvány felemelő és megható.

KAPCSOLÓDÓ CIKK