A jogalkotás folyamatát elsősorban egy 1987-ből származó törvény szabályozza, amely ma már mindenki szerint elavult, még akkor is, ha a maga korában haladónak számított. Meghatározott például egy sor témakört, amelyekről kimondta, csak törvénnyel lehet szabályozni. Ez akkor azt jelentette, hogy szűkítették az Elnöki Tanács hatáskörét, hogy ne lehessen törvényerejű rendeletekkel kormányozni.

A rendszerváltás óta minden kormány elhatározta, hogy megújítja ezt a kétharmados törvényt, de egyik sem járt sikerrel. Legutóbb 2006. májusában került napirendre a kérdés, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kilenc törvényjavaslatot ajánlott egyeztetésre az ellenzéknek, köztük az új jogalkotási törvényt (a szöveg máig elérhető a miniszterelnök honlapján). Az Országgyűlés elé azonban csak nyolc tervezet jutott el: a jogalkotási törvény kimaradt (igaz, a többi is elvérzett a parlamentben).

Nyoma veszett

Az [origo] hiába kutatta az elveszett tervezet nyomát, még az akkori igazságügy-miniszter Petrétei József sem tudta megmondani, hogy miért került le a napirendről a javaslat. Azt mondta, az ő tárcája készítette el a szöveget (a korábbi, 2003-as változatra támaszkodva), de a benyújtásról a kormány döntött, vagyis a miniszterelnökön múlt, mi kerül a parlament elé. Tordai Csaba, a MeH államtitkára (korábban osztályvezető az igazságügynél) csak annyit mondott: a kormány szélesebb körű társadalmi vitát látott szükségesnek.

Ugyanakkor több, neve elhallgatását kérő, kormánypárti forrásunk is utalt arra, hogy a reformokra készülő kormánynak nem állhatott érdekében a törvény elfogadása, mivel az megkötötte volna a kezét. A tervezetben a mainál hangsúlyosabban szerepelt az egyeztetési kötelezettség, és előírta volna azt is, hogy minden jogszabályhoz hatástanulmányokat kell készíteni, amelyek részletesen elemzik a várható pénzügyi és társadalmi következményeket. "Nagy reformok előtt nem, vagy csak a háttérben szoktak egyeztetni" - mondta egyik forrásunk.

Másként emlékszik Répássy Róbert, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság fideszes alelnöke. Szerinte ők szóltak a kormányoldalnak, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket valójában nem is akarnak elfogadni, ne terjesszék be. Répássy azt mondta, a kormányzati struktúra kialakításhoz feltétlenül szükséges alkotmánymódosítást megszavazták, de a jogalkotási törvényről már úgy gondolták, csak az ellenzékre akarják kenni, hogy ismét nem sikerül elfogadni.

Vitáztak róla

A jogalkotási törvény tervezete egyszer már a részletes vitáig is eljutott a parlamentben az előző ciklusban, de a pártok nem tudtak megegyezni, így levették a napirendről. Wiener György, az igazságügyi bizottság MSZP-s tagja szerint az ellenzék kifogásai miatt nem tudtak megegyezni, mert a jobboldal ragaszkodott ahhoz, hogy sorolják fel tételesen azokat a tárgyköröket, amelyeket csak törvénnyel lehet szabályozni, illetve ragaszkodtak ahhoz, hogy megmaradjanak a papír alapú minisztériumi közlönyök.

Ezzel szemben Répássy azt mondta, a kormánypártok nem mentek bele, hogy a jelenlegi szabályozást módosítsák azokon a pontokon, amelyekben meg tudtak egyezni, hanem ragaszkodtak a teljesen új törvény megalkotásához. Szerinte a kormányoldal arra vár, hogy az alkotmánybíróság megsemmisítse a törvényt (van a testület előtt ezt kérő beadvány), és kényszerhelyzet álljon elő. Répássy azt mondta, a jogalkotási törvénynél fontosabb lenne, hogy a parlamenti eljárások szabályait pontosítsák, hogy ne lehessen sürgősséggel, éjszakai tárgyalásban keresztülverni egy-egy javaslatot.

A sikertelen egyeztetések miatt megfeneklett törvényjavaslatból végül kiemelték a jogszabálytervezetek véleményeztetéséről szóló részt, és beillesztették azt az elektronikus információszabadságról szóló, egyszerű többséggel elfogadható törvénybe. Így jött létre a ma is érvényes szabályozás, ami azonban nem jelenti azt, hogy a tárcáknak meg is kell fogadniuk a tanácsokat. Így eshet meg, hogy egyes szabályokat szinte hetente módosítanak. Földes szerint az elrettentő példa a szabálysértésekről szóló rendelet, amelyben előbb megtiltották a sisakok és golyóálló mellények közterületi viselését, majd nem sokkal később visszavonták azt.