Nagy ára lehet Gyurcsány fordulatának

2008.04.10. 8:08

Kit igazol majd az idő: a bársonyos reformokat ígérő Gyurcsány Ferencet vagy a vészharangot kongató elemzőket? A miniszterelnök is elismeri, hogy fájdalmas intézkedések kellenének a gazdaság fellendüléséhez, de nem hajlandó ilyenekbe belevágni. Közgazdászok, ismert elemzők szerint azonban az ország jövője a tét. A kormányfő fogadalmát vetettük össze Bokrostól, Demjántól, Simortól és más elemzőktől származó szemelvényekkel.

"Ami gazdaságilag szükséges, azt társadalmilag most lehetetlen meglépni" - jelentette ki különösebb köntörfalazás nélkül Gyurcsány Ferenc egy keddi konferencián. Ezzel egyértelművé tette, hogy kormánya nem kezd hozzá olyan átalakításokhoz, amelyekre sok közgazdász szerint szükség lenne az ország versenyképességének javításához, a gazdasági növekedés biztosításához. Ezek fájdalmas lépések lennének, amelyek még tovább rombolhatnák a szocialisták egyébként is mélyponton lévő támogatottságát, így politikai szempontból érthető a halogatás.

Már a 2006-os megszorítások bejelentése után figyelmeztettek elemzők, hogy a nadrágszíj egyszeri meghúzásánál többre van szükség: hozzá kell nyúlni a szociális ellátáshoz, a nyugdíjhoz, a segélyekhez. Erre emlékeztetett március végén a Népszabadságban megjelent cikkében Simor András jegybankelnök is, aki szerint évente 2000-2500 milliárd forinttal kellene mérsékelni a kiadásokat. Hangsúlyozta, hogy "országunk egy olyan jóléti rendszert működtet, amit a gazdaság nem képes eltartani", és "két kiadási célra fordítunk sokkalta, de sokkalta többet, mint versenytársaink. Szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokra, valamint a felhalmozott államadósság kamataira".

Lekörözve

A miniszterelnök bejelentése nemcsak Simort, hanem egy sor más közgazdászt és elemzőt is kiábrándíthat. Az utóbbi hónapokban - tehát már a kormányválság előtt is - többen megkongatták a vészharangot, mondván, ha nem kezd hozzá újabb reformokhoz a kormány, akkor nagy bajok lesznek.

"Állítom, hogy az elkövetkező tíz-tizenöt évben hazánk az Európai Unió legszegényebb országa lesz" - nyilatkozta a Figyelőnek még februárban Demján Sándor, az egyik leggazdagabb magyar vállalkozó, aki a "nagy reformokat", köztük az adó- és nyugdíjrendszer átalakítását hiányolta. Demján nyilatkozata előtt is sokan aggódtak már amiatt, hogy a térség többi országa leköröz minket, és Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője is úgy kommentálta az [origo]-nak Gyurcsány keddi bejelentését, hogy a reformok halogatása azzal járhat, a régióban Magyarország teljesen lemarad. Ha nem változik semmi, egy-két évtized alatt még a nálunk szegényebb románok is gazdagabbak lesznek, mint mi - mondta Török, hozzátéve, hogy ennek már jelenleg is mutatkoznak a jelei: míg több régióbeli ország 6 százalékos GDP-növekedést produkált, addig Magyarország 2007-ben 1,3 százalékot.

Ha a miniszterelnök tartja magát a kedden megszabott irányhoz, akkor várhatóan nem lesz érdemi adócsökkentés, márpedig sok szakértő szerint a közterhek nagyságára vezethető vissza leginkább Magyarország hátrányba kerülése a térségben. Demján szerint a magas adókat nemcsak a szükségletek indokolják, hanem szemléletbeli problémák is. A Figyelőnek adott interjújában Ronald Reagan példáját hozta fel, aki "ha egyetlen dollárral is több volt a költségvetés bevétele, azt rögtön adócsökkentésre fordította", míg nálunk - folytatta a vállalkozó - "ha több a bevétel, akkor minden politikus rögtön azon kezd gondolkodni, hogyan lehetne ezzel néhány szavazatot, valami kis népszerűséget vásárolni".

"Kilátástalanabbnak találják a helyzetüket"

Nemcsak a régióban való verseny a tét, az elmaradt átalakítások következményeit ugyanis - mondják elemzők - meg fogják érezni az átlagemberek is. Azt fogják tapasztalni, hogy nem emelkednek a béreik, a fiatalok a magas adók miatt úgy érzik majd, hogy ők fizetnek mindenért, és egyre kilátástalanabbnak találják helyzetüket - magyarázta Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője. A gazdaság lelassulása és a versenyképesség csökkenése pedig ritkán jár együtt virágzó álláspiaccal, így számolni kell azzal is, hogy egyre kevesebb aktív dolgozó, vagyis adófizető lesz.

A jóléti ellátások, kedvezmények talán megmaradnak, de ezek akár még közvetlenül a haszonélvezőket is károsíthatják. Simor András a már idézett cikkében azt írta, a nők foglalkoztatási arányait az rontja le, hogy - a jegybank elemzései szerint - hazánk működteti Európa leggálánsabb családtámogatási rendszerét. "Nem anyagilag kellene ösztönözni a nőket a szülésre, nem egy olyan rendszert kellene működtetni, ami szülés után három évig távol tartja őket a munkaerőpiacról" - javasolja Simor, aki szerint a családbarát anyagi intézkedéseknek ráadásul a születésszámot tekintve nincs is pozitív hatása, ez a szám ugyanis továbbra is nálunk az egyik legalacsonyabb Európában.

Fájdalom és jutalom

A fájdalmas lépésektől sem visszariadó reformok egyik legelkötelezettebb híve Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter, aki nemrég arról beszélt, hogy ha nem keményít be a kormány, akkor Magyarország a potyautasok és a feketegazdaságból élők országa marad. "A társadalom hihetetlen nagy hányada legálisan, más része pedig nem legálisan potyautas, vagyis akkor is jogosult szolgáltatások igénybevételére, ha nem fizet" - mondta Bokros egy vállalkozói fórumon. A korábbi pénzügyminiszter szerint ezen úgy lehetne változtatni, ha azoktól, akik bizonyíthatóan nem fizetnek semmit a közszolgáltatásokért, megtagadnák azokat. A különböző díjakról szóló, a kormány számára komoly vereséggel záruló népszavazás után nem valószínű, hogy a hamarosan egyedül kormányzó MSZP megpróbálkozna hasonló elképzelésekkel.

Persze az is lehet, hogy Gyurcsány Ferenc mégis arra kényszerül, hogy elforduljon a most meghirdetett iránytól. Az eladósodás Demján Sándor szerint ugyanis oda vezetett, hogy "az ország a történtek után ki van szolgáltatva 7-8 nagy kötvénytulajdonosnak. Ilyen körülmények között hamis illúzió az, hogy az állampolgár szavazatán vagy bármely politikai párton múlik, mi lesz Magyarország jövője." A Citibank elemzője, Gárgyán Eszter is megjegyezte az [origo]-nak, Magyarország rá van kényszerülve a külföldi hitelekre, és a nemzetközi piac előbb-utóbb kikényszeríti majd a változásokat. Ha ez így van, akkor már csak az a kérdés, mikor fogja ezt elfogadni a magyar lakosság, amely egy másik ismert közgazdász, Jaksity György szerint képtelen szembenézni a változtatás szükségességével. Mint egy interjúban nemrég megjegyezte: "Fájdalom nélkül nincs jutalom. Mi húsz éve megpróbálunk fájdalom nélkül jutalmat kapni."

KAPCSOLÓDÓ CIKK