Meglepő indokkal utasított el egy sokmilliárdos kormányzati oktatási programot a Fidesz alelnöke, Pokorni Zoltán. Szerinte az elképzelés újabb bizonyíték a gazdaságot veszélyeztető osztogatásra. Ritkán támadja hasonló módon a drága terveket a legnagyobb ellenzéki párt. Az [origo] megvizsgálta a Fidesz és az osztogatás viszonyát 2002-től mostanáig.

"A Gyurcsány-kormány egy harmadik osztogató politikát kíván kezdeni. Ennek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása megjósolható. Miközben hajszálon függ a magyar államháztartás finanszírozhatósága, egy félezer milliárdos pluszprogram bejelentése legalábbis vakmerő vállalkozás" - fogalmazott meglehetősen keményen Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, miután kedden tárgyalt Hiller István oktatási miniszterrel. Pokorni az "Új Tudás - Műveltséget Mindenkinek" nevű programmal kapcsolatban fejezte ki nemtetszését.

A magyar gazdaság és államháztartás sanyarú helyzetét ismerve nem is lenne semmi meglepő a fideszes politikus nyilatkozatában. Gazdasági elemzők már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a kormány költekezése komoly bajba sodorta az országot. Pokorni kijelentései mégis figyelemre méltóak, az utóbbi hat évben ugyanis alig volt példa arra, hogy a legnagyobb ellenzéki párt osztogatásra hivatkozva utasított volna el olyan kormányzati programot, amely több pénzt ígér különböző társadalmi csoportoknak. (Hiller kezdeményezése részben erről szól, a kezdő tanároknak adna pótlékot.)

Szidta, majd megszavazta

Az [origo] az Országgyűlés és az MTI archívumában utánanézett, hányszor hangzott el a 2002-es kormányváltás óta fideszes politikus szájából az osztogatás szó. Nem sokszor és különösen ritkán a pártvezetők részéről. A Fidesz 2002 júniusi kongresszusán Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke ugyan arról beszélt, hogy "az új kormány száznapos programja alapján most (...) felelőtlen osztogatás folyik", de aztán alig több mint egy hónappal később társaival együtt ő maga is megszavazta a Medgyessy-kormány által beígért jóléti intézkedéseket tartalmazó költségvetési törvénymódosítást.

Igaz, utóbb már több fideszes képviselő is osztogatásnak minősítette a száznapos programot, de ezek a megjegyzések is jellemzően szakpolitikusok részéről hangzottak el. Abban nincs vita a közgazdászok között, hogy a 2002 és 2006 közötti ciklusbeli költekezéssel romlott el a gazdaságpolitika (ehhez többen hozzáveszik az Orbán-kormány utolsó időszakát is, amit persze a fideszesek visszautasítanak), ehhez képest azonban a legnagyobb ellenzéki párt képviselői mindössze 16 alkalommal ejtették ki az osztogatás szót ez idő alatt a parlamentben.

Rossz hírek közlése

A Fidesz vezetői egyáltalán nem is vették szájukra ezt a kifejezést a parlamenti felszólalásaikban, igaz, Orbán Viktor gyakorlatilag csak a ciklus végén, a kampány kezdetén aktivizálta magát az Országházban. 2006 júniusában aztán a kormányprogram vitájában mindjárt négyszer is elhangzott a szájából az osztogatás szó, miközben visszautalt a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány költekezésére. A szakpolitikusokban és Orbán Viktorban közös, hogy utólag minősítették pazarlásnak azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány a választókat próbálta magához édesítgetni.

Azt még korai eldönteni, hogy Pokorni Zoltán nyilatkozata egy újfajta fideszes hozzáállás első jele vagy pedig csak magánakcióról volt szó. Gazdasági elemzők azonban figyelmeztetnek arra, bárki van is kormányon, meglehetősen szűk a mozgástere, és be kell vezetnie fájdalmas intézkedéseket. A Fidesz viszont alaposan elszokott attól, hogy neki kelljen rossz híreket közölnie az emberekkel. Ezt jól példázza, hogy ugyan Orbán Viktor már 2006 őszén is elismerte, szükség van megszorításokra, de amikor nem sokkal később az [origo] egy interjúban rákérdezett, milyen kiigazításokat vezetne be, akkor kiadáscsökkentés helyett arról kezdett beszélni, mire költene még többet, mint a Gyurcsány-kormány.