Kóka: "Nem mutattuk meg a liberális alternatívát"

Vágólapra másolva!
Az SZDSZ is felelős azért, mert a kormány több rossz kompromisszumot kötött az elmúlt két évben - ismerte el az [origo]-nak Kóka János, az SZDSZ elnöke, aki mégis inkább a szocialistákat hibáztatja. A szabad demokrata elnökválasztás kapcsán felmerült csalások gyanúját már lényegtelen kérdésnek tartja, de nagyon izgul az ország sorsáért. Interjú Kóka Jánossal.
Vágólapra másolva!

Kóka Jánosnak kapóra jött a koalíciós válság, mert ezzel elterelődött a figyelem az SZDSZ 2007-es tisztújításán elkövetett csalásokról, illetve nagyobb lett a politikai mozgástere, felléphet a liberális értékek megmentőjeként, ami segítheti megerősödését. Egyet ért ezzel az állítással?

Az én párton belüli helyzetem a koalíció szempontjából teljesen lényegtelen. A döntést a párt vezető testületei egyhangúlag hozták meg. Politikusaink elsöprő többsége látta úgy, hogy Gyurcsány Ferenc lényegében felmondta a koalíció közös programját. Hogyha nem tudjuk megvalósítani a programunkat, akkor csak a hatalom miatt nem fogunk a koalícióban maradni. Ilyen döntést 1990 óta még egyetlen párt sem hozott. Az SZDSZ példás egységet mutatott.

A koalíció felmondása alatt azt érti, hogy az MSZP visszatáncolt a kétszer is megszavazott egészségbiztosítási törvénytől?

Felmondták a közös programot azzal, hogy a reformokat szimbolizáló egészségbiztosítási törvényt visszavonják. Felmondták a koalíciót azzal is, hogy a kormány legelszántabb, egyben legkompromisszumkészebb miniszterét - hiszen Horváth Ágnes nem a liberális programot, hanem a koalíció kompromisszumait hajtotta végre - egyoldalú döntéssel és egyeztetés nélkül Gyurcsány Ferenc egy politikai showműsor keretében elbocsátotta. Ezzel annak a közös politikai kultúrának fordított hátat, ami eddig a koalíciót ideológiai alapon összetartotta. Ez pedig a verseny, a felelősség, a piacgazdaság normáinak elismerése. Ilyen helyzetben - amikor az ellenzék a magántőkét kiáltja ki fő bűnösnek - kiállni azzal és büszkének lenni rá, hogy a magántőkének nincs helye az egészségügyben, úgy gondolom, hogy messzire vezet. Döntésünk szempontjából fontos mondat volt az is, hogy a miniszterelnök szerint a koalíciós szerződés nem szentírás.

Melyik fontosabb eleme az SZDSZ programjának: az egészségbiztosítási reform vagy az adóreform?

A legfontosabb, hogy az elveinket, a programunkat és a liberális szavazókat képviseljük. Erre kaptunk felhatalmazást. Most a legfontosabbnak az ország szempontjából mégis talán a gazdaságpolitikai fordulat szükségességét tartom. Magyarország a reformok nélkül, a közteherviselés átalakítása nélkül, az állam szerepének újragondolása nélkül tartós lemaradásra van ítélve a régióban. A miniszterelnök viszont azt mondta, hogy lassítsunk le. Ehhez joga van, ahogyan közjogi értelemben nem kérhető rajta számon az sem, ha egy miniszterét elbocsátja. De ilyen helyzetben nekünk nincsen miért a koalícióban maradnunk.

Novemberben az MSZP leszavazta az SZDSZ adójavaslatait és a költségvetési módosító javaslatait is visszadobták. Ha ennyire fontosak az elveik és a gazdaságpolitikai fordulat, akkor miért nem léptek ki már tavaly a koalícióból?

Mint ahogyan a villamosenergia-liberalizációval kapcsolatos megállapodást sem tartották be, a vasúti reform fontos és szükséges lépéseit is megakasztották, a közös Nabucco-támogató szándékainkkal szemben a Déli áramlat gázvezeték megépítéséről írtak alá szerződést meglepetésszerű gyorsasággal. Sajnos sok ilyen példát tudnék még mondani. Mégis, sokáig úgy gondoltuk, hogy érdemes megkötni ezeket a kompromisszumokat, érdemes vállalni ezeket a kudarcokat, mert néhány lényegi dologban, elsősorban az egészségügy és a közteherviselés átalakításában együtt fogunk tudni menetelni. Ennek az esélye porladt szét abban a több mint egyórás kormányfői beszédben. Most mindenképpen új szakasz kezdődik. Ez talán új esélyt adhat Magyarországnak. A magyar és a külföldi közgazdászok elemzései, a sorozatos leminősítések, a vállalati vezetők és a jegybankelnök egybehangzó határozottsága és az SZDSZ koalícióból való kilépése együttesen talán felrázhatják a politikát.

Ön többször elmondta az elmúlt napokban, nem feltétlenül öröm az SZDSZ-nek, hogy ki kell lépnie a koalícióból, próbálnak majd konstruktív ellenzékként működni, de azért jobb lenne kormányon maradni. Feltételezem azért, mert kormányon jobban meg tudják valósítani elképzeléseiket, mint ellenzékben. Abban bízik az SZDSZ, hogy a kisebbségben kormányzó MSZP zsarolható lesz?

Egyáltalán nem örülök annak, ami történt. Mi nagyon szerettük volna végrehajtani a programunkat, hiszen a liberális választók ezért szavaztak ránk. Erre sajnos nem volt lehetőségünk.

Miért lesz erre több lehetőség ellenzékben?

Nem biztos, hogy lesz. Az SZDSZ kormányzati lehetőségei április 30-án megszűnnek. Ha a szocialisták azt a következtetést vonják le ebből, hogy lehet reformok nélkül is elkormányozgatni 2010-ig, akkor szerintem nagyon rossz úton járnak. A szocialisták ma új programokon dolgoznak. Ezekben a programokban én nagyon kevéssé tudok hinni, mert volt már itt 12 pontos, meg 48 pontos program, meg 100 lépés program, 83 pontos koalíciós megállapodás és nagyon kevés teljesült belőlük.

(Kóka János jános április 15-én bírálta a szocialisták elképzeléseit. Az MTI szerint azt mondta, hogy a felvázolt programpontok szinte mindegyike valódi problémákra világít rá, amelyek döntő részben támogathatóak, de jellemző rájuk, ami már a száz lépés programra is jellemző volt: messze elkerülték a problémák gyökerét; az interjú április 7-én készült.)

Az SZDSZ is kormányon volt, az önök felelőssége is, ha ezekből a programokból kevés teljesült. Ehhez képest ön több helyen elmondta, hogy az SZDSZ nem felelőse, hanem elszenvedője a helyzetnek.

Megvan a magunk felelőssége.

Mi az?

A legnagyobb hibának azt tartom, talán túl sokáig bíztunk abban, hogy a kis kudarcokat majd komoly eredmények feledtetik. Abban bíztunk, hogy ezeket az apróbb-nagyobb kompromisszumokat meg kell kötnünk, hogy az igazán nagy dolgokban az egészségügy, a szociális rendszer, a nyugdíjrendszer, a közteherviselés átalakításában képviselni tudjuk a közös programot és Magyarország érdekeit. Ez volt az egyik hiba, amit elkövettünk. A másik, hogy a kompromisszumkeresés érdekében gyakran nem mutattuk be a választóknak a valódi liberális alternatívát. Ezért a nyilvánosság előtt arra kényszerültünk, hogy jobban vagy rosszabbul sikerült kompromisszumokat védelmezzünk. Ilyen volt az egészségpénztári reform is. De amikor tavaly nyáron a miniszterelnök a kamerák előtt aláírta a koalíciós megállapodást, akkor én komolyan vettem a szavát. Ez a stratégiánk sikertelennek bizonyult.