Békesi: Egy kormányfő nem mondhat ilyet

2008.04.21. 8:15

- Sokan mondják azonban, hogy ezeket a nagy reformokat az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben csak úgy lehet véghezvinni - még ha a lakosság nem is fogadja azokat örömmel  -, ha olyan politikai erő csinálja, amelynek van hitelessége...
- ... ez a feltétel Magyarországon hiányzik. De hogyan is lehetne hiteles az a politikai erő, amely hibát hibára halmoz? Ezt nem kell magyarázni.

- Persze, épp arra lennék kíváncsi, hogy ön szerint hogyan lehet leküzdeni ezt az akadályt?
- Igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy ilyen nagy átalakításokhoz olyan politikai vezetés kell, amely hiteles és érti a dolgát. A jelenlegi kormány egyik tulajdonsággal sem rendelkezik. Rossz az összetétele, nem megfelelő a szakértelme, egy szétvert, kontraszelektált államigazgatást működtet. A baj az, hogy a magyar politikai kínálatban nincs hiteles politikai erő. Az ellenzék sem az. A ma ismert programjukban egy sem szerepel azon reformok közül, amelyek szükségesek a gazdaság rendbetételéhez.

- És ön szerint a baloldal visszaszerezheti a hitelességét személycserékkel?
- Természetesen elő lehet bányászni el nem égetett arcokat, olyanokat, akik nem feltétlenül felelősek az elmúlt hat évben elkövetett gazdasági és politikai hibasorozatért. Most azonban ezzel a lehetőséggel szerintem nem érdemes számolni. Két forgatókönyv szokott ilyenkor működni. Az egyik, hogy a politikai erők belátják, a végletekig kiélezett harc aláássa az ország jövőjét, ezért a háttérben kiegyeznek, és nagykoalíciót kötnek. Erre példa most Németország és Ausztria is, de ez a megoldás nálunk nehezen elképzelhető. A másik alternatíva a szakértői kormány. Ebben az esetben a politikusok kivonulnak a kormányból, átadják a helyüket szakembereknek, akiknek szabad kezet adnak a reformokhoz, a párt pedig gondoskodik róla, hogy ehhez meglegyen a parlamenti többség. Néhány országban ez is működik, de nálunk szerintem ennek sincs esélye. Így a legvalószínűbb, hogy 2010-ig eldagonyázgatunk, ami gazdasági csőddel nem fenyeget, csak azzal, hogy lemaradunk.

- A miniszterelnök nyilatkozataiból, sőt, az elhíresült őszödi beszédéből is tudni, hogy ő a 2006-os választások előtt tanácskozott ismert közgazdászokkal, köztük önnel is. Hogyan emlékszik ezekre a beszélgetésekre?
- Gyurcsány Ferencnek megvan, illetve megvolt az a jó tulajdonsága, hogy borzasztó nyitott volt és tanulni akart. Miután átvette a kormányt, gyakran és széles körben konzultált szakértőkkel, köztük közgazdászokkal is. Ez alkalomszerű volt, ha valami adódott, akkor kikérte a véleményüket, néha csoportosan, néha egyedül. Az ilyen konzultációk arra szolgáltak, hogy ő töltekezhessen. Kérdéseket tett fel, felvezette a problémát, és ehhez várt megoldási javaslatokat, amelyek persze sokszor egymásnak ellentmondtak. Ami a tanácsok felhasználását illeti, az én tapasztalatom az, hogy a kormány és a mögötte álló politikai erő számára elfogadható elemeket kimazsolázzák, de az egymással összefüggő, konzisztens lépések soha nem valósulnak meg.

- Ezek a beszélgetések mennyire voltak bizalmasak? Például szó volt-e arról, hogy a kormány adóemelésre készül a választások után? Persze nem tudom, hogy belementek-e ilyen részletekbe.
- Nem, de az adóreform szükségessége régóta napirenden van. Már 2001-ben kidolgoztuk az első programot, amelyet a választási győzelem után, 2003 elején be kellett volna vezetni, de úgy söpörték le az asztalról, mintha nem is létezett volna. Ettől függetlenül közgazdászok folyamatosan hangoztatták ennek szükségességét, de a kormány végül a választás előtt a legostobább lépést tette meg: a normatív áfát 25-ről 20-ra csökkentette, az alsó kulcsot viszont nem emelte fel 15-ről 20-ra. A miniszterelnök másokkal együtt erre azt mondta, hogy ha nem ezt tennék, akkor elveszítenék a választást. Ez azonban abszurdum, ilyet nem lehet csinálni.

- Ezt önökkel is megbeszélte?
- Nem beszélte meg, hanem mi mondtuk neki, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mire ő azt válaszolta, hogy azt viszont politikailag nem lehet megtenni, amit mi akarunk.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
"Egyáltalán nem mondtam szépeket"

- Még szintén a választások előtt, 2005 májusában volt egy Mozgó Világ által szervezett beszélgetés, ahol Gyurcsány Ferenccel együtt vett részt. Ön ezen arról beszélt, hogy az emberek többsége reformpárti lesz, mert rájön, hogy "ez a mozdulatlanság már elviselhetetlen". Nem volt egy kicsit naiv, amikor ezt mondta?
- De igen. Viszont ha megnézi, ott a miniszterelnök is hasonlókat mondott, sőt, kijelentette, hogy kész van egy modern adóprogram, egy egészségügyi program. Az ember erre akkor azt mondta, jaj de jó, épp ezt akarjuk.

- Én úgy értelmeztem azt, amit azon a beszélgetésen mondott, hogy úgy érezte, van egy tömegbázis a reformokhoz.
- De hát úgy is volt! Akkoriban úgy tűnt, hogy a közbeszédet és a politikai szereplők meghatározó részét is átjárta egyfajta reformlendület. Ahogy Feri mondta annak idején, essünk túl ezen a rohadt választáson, és aztán megcsináljuk. Nem csináltak azonban semmit, azon kívül, hogy visszarángatták a csőd széléről az országot. Van egy alapvető vita köztem és Gyurcsány között, ami arról szól, hogy lehetett volna-e választást nyerni úgy, ha reális programot hirdet. Én azt mondom, hogy igen, ő viszont azt, hogy ez nem így van, márpedig ha nem nyerünk mi, akkor az ellenzék kerül kormányra, és ők nem fognak reformokat csinálni. Azt szoktam erre válaszolni, hogy én egyáltalán nem mondtam szépeket ennek az országnak az 1994-es választások előtt, mégis nyertünk. Persze igaz, ott volt Horn Gyula, aki csak szépeket mondott, de még ebben is van valami ráció. Van egy pasi, a pártelnök, aki szépeket mond, és van egy kincstárnok, aki rosszakat.

- Ezt már 1995-ben is említette több interjúban: volt a bölcs király, Horn Gyula és volt ön, a gonosz kincstárnok.
- Igen, és ez egy jó szereposztás.

- Most viszont nincs ilyen.
- Itt van a baj. Most mindenki szépeket mond. A gonosz kincstárnok ugyan borzasztó dolgokat ígért, mégis megnyertük a választást 1994-ben. Akkor azt mondták az emberek, hogy rendben van, értenek hozzá, úgyhogy csinálják. Olyan ez, mint amikor a sebész közli a beteggel, hogy bele fog halni, ha nem vágja ki a kóros szövetet. A beteg erre azt mondja: vágjon már! Feri szerint nem lehet azt mondani, hogy vágjunk, még ha később ezt is tesszük. Látjuk azonban, hogy ez hova vezetett. Az őszödi beszéd ugyan más téma, de ha azt nyilvánosan mondja el a választások előtt, és legfeljebb néhány kifejezést kihagy belőle, akkor győzött volna, és simán meg tudja csinálni azt, amire szükség van. Persze ennek a gondolatmenetnek sincs értelme, mert már túl vagyunk rajta, és nem így történt.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK