Drogokkal koncentrálnak nagy koponyák

2008.04.27. 9:00

A Nature című brit tudományos hetilap kérdésére válaszoló kutatók 20 százaléka vallotta be: a koncentráció növelése érdekében használnak teljesítményfokozó szereket. Magyarországon hasonló felmérés nem született, egy addiktológus szerint elképzelhető, hogy a hazai kutatók egy része is doppingol. A 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusának tartott Erdős Pál maga vallotta be: amfetaminon pörgött.

Akár a kutatók 20 százaléka is szedhet a szellemi teljesítményét növelő szert - derül ki a Nature című brit tudományos hetilap egyik áprilisi számában közölt cikkből. A lap még januárban 60 országból 1400 kutatót keresett meg e-mailben, amelyben arra kérdezett rá, nem orvosi célból szednek-e bármilyen gyógyszert. Minden ötödik válaszoló ismerte el: szellemi teljesítményén gyógyszerek szedesével szokott lendíteni.

Az igennel válaszolók többsége azt mondta: a koncentráció növelése miatt van szüksége teljesítményfokozókra. Az indokok között szerepelt egy-egy konkrét probléma megoldása, valamint az is, hogy kipróbálták, valóban hatásosok-e a drogok. Az igennel válaszolók között a fiatalabb és az idősebb korosztály tagjai is megtalálhatók. Az önbevallásos alapon készült, tehát nem reprezentatív felmérés szerint a leggyakrabban ahhoz a készítményhez nyúlnak a tudósok, amelyet az orvosok figyelemzavaros gyerekeknek írnak fel.

A többek között hiperaktív gyereknél használt, metilfenidát tartalmú gyógyszerek abban segítenek, hogy a megfelelő helyre tudják fókuszálni az energiát. A felpörgető hatás ahhoz hasonló, mintha egy kerékpárosnak abban segítenek, hogy gyorsabban tekerje a pedált, nagyobb sebességnél ugyanis könnyebb kormányozni, mint lassan kerekezve.

Ha 20 százalék vallott, még többen lehetnek

Topolánszky Ákos, a Magyar ENSZ Társaság kábítószer-ellenes munkacsoportjának vezetője szerint a felmérésben nincsen semmi meglepő, sőt szerinte, ha 20 százalék bevallotta, akkor valószínűleg még magasabb lehet a gyógyszereket használó kutatók aránya. Topolánszky szerint különösen azok szokhatnak rá, akik a teljesítménykényszerrel nem tudnak mit kezdeni, ráadásul a stressz depressziót is okoz náluk.

Az ENSZ Társaság vezetője szerint valószínűleg azok a kutatók is gyógyszerhez nyúlhatnak, akik komoly pénzekről döntenek, mint például a tudományos intézetek vezetői. Számos tudós szenved olyan függőségben, hogy minden munkájával kapcsolatos szakirodalmat megpróbál átrágni, ez viszont csak az alvás rovására oldható meg - mondott egy példát. De kiváltó ok lehet a nárcizmus is: a kutató olvasni szeretné a nevét a tudományos folyóiratokban, ennek érdekében pedig bevet mindent.

Topolánszky, valamint az ELTE Addigtológiai Tanszéki Szakcsoportot vezető Demetrovics Zsolt is azt állította az [origo]-nak, hogy Magyarországon hasonló felmérés nem készült, a Nature-ben közölt kutatás még nemzetközi viszonylatban is úttörőnek számít. A szakemberek szerint a magyar kutatók körében is elfordulhat a doppingolás, bár ennek mértékéről semmilyen adat nem áll rendelkezésre.

Nincs rá pénzük, mégis előfordult

Egy az USA-ban tanult, név nélkül nyilatkozó magyar matematikus viszont az [origo]-nak azt mondta: a Magyarországon dolgozó kutatóknak nincs pénzük drogokra, ráadásul jóval normakövetőbbek, mint nyugati kollégáik, így kevésbé mernek gyógyszerekhez nyúlni.

Pedig  nem idegen tőlük a teljesítménynövelő szerek használata - erre utal, hogy a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusának tartott, 1996-ben elhunyt Erdős Pál is élt ezzel a módszerrel. A Nobel-díjhoz hasonló presztizsű Wolf-díjat elnyerő matematikus nagyságát bizonyítja, hogy mai napig számon tartják az úgynevezett Erdős-számokat, ami azt fejezi ki, hogy a publikálás során ki mennyire került közel a hozzá. (Erdős Pál Erdős-száma 0, ha valakinek az Erdős-száma 1, akkor írt Erdőssel közös cikket, ha az Erdős-szám 2, akkor ugyan nem publikált Erdőssel közösen, de írt cikket olyannal, akinek 1-es az Erdős-száma.)

Erdős 1987-ben egy amerikai folyóiratnak ismerte el, hogy évekig használt amfetaminszármazékokat. A matematikus állította: nem azért fanyalodott a szerekre, mert depresszió gyötörte, hanem azok serkentő hatása miatt. "Csak azért nem reklámoztam, nehogy a matematikuspalánták azt képzeljék, a droghasználat a tudomány része" - nyilatkozta Erdős, amelyet a HVG idézett tavaly novemberben a kábítószer kultúrtörténetéről szóló cikkében.

Abban azonban az [origo] által megkérdezettek kivétel nélkül egyetértettek, hogy egy Nobel-díjhoz önmagában nem elég a gyógyszer. A drog legfeljebb a fókuszálásban, a kitartásban, a többletmunkában segít, vagyis azt az időt tudja lerövidíteni, amíg megszületik az ötlet. "Aki hülye, szedhet bármit, attól még nem kap Nobel-díjat" - mondta egy név nélkül nyilatkozó matematikus, aki szerint a pörgetőszer abban viszont segíthet, hogy egy sikeres kutató hosszabb ideig az élbolyban maradjon. Demetrovics viszont arra figyelmeztetett, hogy a teljesítménynövelő szerek használata hosszú távon kimerültséghez, a teljesítmény csükkenéséhez, vagy akár depresszióhoz - vagyis a kívánttal szemben pont ellentétes hatáshoz - vezethet.

KAPCSOLÓDÓ CIKK