Milliárdos satuba szorult az ügynökség

Hogyan fordulhat elő, hogy egy cég 3,5 milliárd értékben nyer állami megbízásokat verseny nélkül? Ha kifog egy lassú, bizonytalankodó, külső nyomás alatt lévő intézményt, amely nagyszabású informatikai fejlesztésre készül, akkor egész könnyen. Az uniós pénzeket elosztó hivatalról van szó, ahol a bebetonozódást eredményező döntés idején a beruházás a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára alá tartozott. Az [origo] utánajárt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tanulságos megbízássorozatának.

Kimerítő tárgyalások folytak 2007 első heteiben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Duna-parthoz közeli, Pozsonyi utcai épületében. Az ügynökség munkatársai a Welt 2000 Kft. képviselőivel egyeztettek az európai uniós támogatásokat segítő informatikai rendszer továbbfejlesztéséről. A jegyzőkönyvek szerint ugyan a tárgyalások napközben zajlottak, de az eljárás menetét ismerő, névtelenséget kérő forrásaink szerint többször is előfordult, hogy éjszakába nyúltak a megbeszélések. Két szempontból is nagy volt ugyanis a tét. Egyrészt ahhoz, hogy a több ezermilliárdos fejlesztésekkel kecsegtető uniós pályáztatás zökkenőmentesen folyhasson, garantálni kellett a megfelelő informatikai hátteret. Másrészt komoly összeg forgott kockán: az NFÜ történetének legnagyobb értékű megbízásáról tárgyalt.

Végül az ügynökség egy 2008 végéig szóló, nettó 2,1 milliárd forintos összegű megállapodást kötött a Welt 2000 Kft-vel az Egységes Monitoring Információs Rendszer (EMIR) továbbfejlesztésére. Az [origo] egy korábbi cikkben megírta, hogy a nagy értékű megbízást nem előzte meg semmiféle verseny, az NFÜ egyedül ezzel a céggel folytatott tárgyalást a munkáról. Ez nem először fordult elő. A 2007-es megbízás már a hatodik volt, amelyet az NFÜ (és jogelődjei) a cégnek adott az utóbbi öt évben, és ezek közül csak az első esetben volt versenyhelyzet, a többinél egyedül a Welttől kértek be ajánlatot. A hat szerződés értéke összesen meghaladja a bruttó 3,8 milliárd forintot, ezek közül az első - tehát amelyiknél volt versenyeztetés - csupán bruttó 262 millió forintról szólt.

Értékes fejlesztés

Több más új EU-tagállamnál is érdeklődtünk arról, hogyan alakult náluk a monitoring rendszer fejlesztése. Egyedül a szlovákok válaszoltak, akik közölték, hogy szintén 2003-ban láttak hozzá a munkához, amely azóta is tart, a költségekről azonban nem tudtak beszámolni, arra hivatkozva, hogy túl bonyolult szerződéses rendszerről van szó. Az azonban egyértelmű, hogy az NFÜ megbízássorozata a hazai állami szinten a nagyobb értékű beruházások közé tartozik. Egyedi fejlesztéseket nehéz ugyan összehasonlítani, de talán jelzésértékű, hogy a több millió ügyféllel rendelkező APEH - mint azt a sajtóosztályától megtudtuk - 2001 és 2007 között közel ugyanennyit, 4 milliárd forintot költött a bevallásokat kezelő informatikai rendszerének létrehozására.

A 2002-ben még 126 milliós bevételű, jelenleg weboldallal sem rendelkező Welt 2000 Kft. egy ilyen nagyságrendű megbízássorozatot nyert el az uniós támogatásokért felelős állami intézménytől, amellyel az együttműködése 2003 nyarán kezdődött. A cég többségi tulajdonosa és ügyvezetője akkor Komáromi András volt, aki abban az időben a kőbányai önkormányzat tagjaként is tevékenykedett, ahova az MSZP jelöltjeként jutott be. Komáromi 2006 elején kiszállt a vállalkozásból, eladta tulajdonrészét és lemondott az ügyvezetői posztról is. Ezt követően sem szakadt meg azonban a kapcsolata a céggel, az [origo] által megtekintett jegyzőkönyvekből kiderült, hogy a Welt oldalán részt vett a 2007 eleji, kétmilliárdos értékű munkáról szóló tárgyalások több fordulójában is.

A Welt azért betonozódhatott be az NFÜ-nél, mert az ügynökség jogelődje 2004 tavaszán lemondott az EMIR-re vonatkozó továbbfejlesztési jogról a cég javára, és ez után már nem tudott volna megbízást adni más cégnek az informatikai rendszer bővítésére, korszerűsítésére. Az [origo] kíváncsi volt arra, mi volt ennek a négy évvel ezelőtti döntésnek a háttere, milyenek voltak akkoriban a felelősségi viszonyok az intézménynél, továbbá azt is szerettük volna megtudni, milyen következményekkel járt hosszabb távon a bebetonozódás, és az ügynökség mit tett - ha egyáltalán tett valamit - annak érdekében, hogy változtasson a helyzeten. Az összegyűjtött információk alapján úgy tűnik, hogy az NFÜ és jogelődje számára ugyan szűk volt a mozgástér, de ő maga sem nagyon törekedett arra, hogy átlátható versenyhelyzetben lehessen elkölteni az informatikai rendszerre szánt milliárdokat.

Be nem tartott határidő

Igaz, már a beruházás indulása sem zajlott simán. A rendszer létrehozására 2003 májusában - még nyílt versenyt teremtve - kiírt közbeszerzési eljárás felhívásában az szerepelt, hogy a megbízás határideje 2003. november 30. Volt húsz jelentkező, ebből hárommal kezdett tárgyalást az NFÜ jogelődje (a meglehetősen hosszú nevű Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatala), de egyedül a Welt vállalta, hogy november végére el is készíti a munkát. Egyik rivális azon panaszkodott - derül ki az [origo] által átnézett közbeszerzési dokumentációból -, hogy "megrendelő jelenleg még nem rendelkezik végleges, elfogadott követelmény-specifikációval", magyarul nem tudja, hogy pontosan mit is akar. A harmadik cég pedig közölte, leghamarabb december végére tudna végezni a munkával. Mivel ők ketten nem vállalták be a határidőt, ezért egyedül a Welt 2000 Kft. ajánlatát tekintették érvényesnek a kiírók, és vele is kötöttek szerződést, de egy későbbi közbeszerzési döntőbizottsági határozatból kiderül, hogy ez a cég is csak 2004 januárjában fejezte be a munkát. Az együttműködés ez után azonnal folytatódott, a hivatal már abban a hónapban kötött is a kft-vel egy új szerződést "további feladatok" elvégzésére.

Ezt a megállapodást már nem előzte meg verseny, a nettó 20 millió forintos megbízást hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében kapta a cég. Közben annyi változás történt a háttérben, hogy 2004 januárjában felállt az uniós támogatásokért felelős önálló intézmény, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH). Az új szervezeten nagy volt a nyomás, a kormány ugyanis úton-útfélen azt hangoztatta, milyen nagy lehetőségeket jelentenek majd az EU-ból lehívható források az országnak. Ráadásul Magyarország nem is várta meg a 2004 májusi csatlakozást, Medgyessy Péter miniszterelnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke már január közepén egy ünnepélyes közös gombnyomással elindította a pályáztatást. Ez jól mutatott a tévéhíradókban, ahhoz azonban, hogy a támogatások lehívása valóban megtörténhessen, működő rendszerre, köztük biztos informatikai háttérre volt szükség.

Késés és tanácstalanság

Az NFH-nak ezért fontos volt, hogy a Welttel 2004 januárjában megkötött szerződés március 31-i lejárta után is gondoskodjon arról, legyen üzemeltetője az EMIR-nek, és legyen valaki, aki végre tudja rajta hajtani a további fejlesztéseket, javításokat. A hivatal eredetileg egyáltalán nem arra készült, hogy a további munkákat automatikusan a Welt 2000 Kft-nek adja. Fenntartotta magának a továbbfejlesztési jogot, hogy pályázatot tudjon kiírni, és versenyben választhassa ki azt, akivel szerződést köt. Az NFH aztán mégsem élt ezzel a lehetőséggel: 2004 tavaszán az EMIR továbbfejlesztésére hirdetmény közzététele nélküli eljárást írt ki, amelyre egyedül a Welt 2000 Kft-t hívta meg. A Közbeszerzési Döntőbizottság ezért el is marasztalta az NFH-t, amely azzal érvelt, nem lett volna elég idő arra, hogy más cég beletanuljon a rendszerbe, és folytathassa azt a munkát, amelyet a Welt elkezdett.

Nemcsak erről volt azonban szó, némi tanácstalanság is uralkodott az NFH-n belül 2004 első hónapjaiban - számoltak be az [origo]-nak névtelenséget kérő egykori és jelenlegi hivatali dolgozók. "A jogászok vitatkoztak, egy részük ellenezte, hogy csak a Weltet hívják meg tárgyalni, a többiek szerint viszont ez szakmailag indokolt volt" - mondta egyik forrásunk, aki szerint kör e-mailekben és különböző értekezleteken heteken át ment az erről szóló vita. A hivatalnak emellett problémát okozott az is, hogy 2004 elején hatályba lépett egy új közbeszerzési törvény, de márciusban jelent csak meg az a rendelet, amelyből kiderült, hogyan is kell kinéznie egy versenyre felhívó hirdetménynek.

Akadtak tehát gondjai az NFH-nak, de még mindig elkerülhette volna azt, hogy bebetonozódjon nála a Welt 2000 Kft. Amikor azonban március végén tárgyalni kezdett a céggel a folytatásról, kényszerhelyzetbe került, a Welt ugyanis az első egyeztetésen olyan árat ajánlott, amely nem fért bele a hivatal büdzséjébe. Az NFH nem volt túl jó alkupozícióban: alig több mint egy hónap volt hátra az uniós csatlakozásig, és nem jött volna jól az ünnepi készülődésben, ha kiderül, hogy a szinte csodaként várt uniós pályázatokhoz nincs megfelelő informatikai háttér. A hivatalnak ezért engednie kellett, és végül úgy érte el az összeg mérséklését, hogy lemondott a továbbfejlesztési jogról a Welt javára. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a hivatal a jövőben nem tud versenyt hirdetni az EMIR további fejlesztéseire, hiszen kiestek a kezéből az ehhez szükséges eszközök.