Vágtázó népek zenéje

Miközben a magyar cimbalmosok egyre kevesebben vannak, a magyar cimbalmokra állandó és nagy a kereslet. Nagy Ákosnak előbb került hangszere a párizsi Conservatoire-ba, mint a Zeneakadémiára. Vannak, akik e-mailben adják le a rendelést, de néha felbukkanak különös látogatók is a műhelyben.

"Nyílik az ajtó, és beállít ide a tokiói filharmonikus zenekar karnagya. Mélyen meghajol, azt mondja: konnicsiva" - meséli nevetve a mester. A műhelyben gyakori és nélkülözhetetlen vendégek a zenészek. A hangszerkészítő és a művész szorosan egymásra van utalva. A zenész pontosan elmondja a kívánságát, többször eljön, figyelemmel követi a munkát. "A hangszer abban a pillanatban születik meg, amikor a zenész odaül mellé és először elkezd rajta muzsikálni" - mondja Nagy Ákos. Ő maga nem cimbalmozik, számára a sikert a művét először megszólaltató zenész öröme, elégedettsége jelenti, bár ő maga mindig talál kivetnivalót az elkészült hangszeren. 

A cimbalom kényes felépítésű hangszer. Ha megfelelően karbantartják, a várható élettartama nyolcvan év. A sztenderd, nagy méretű cimbalom súlya egy mázsa, a húzóereje tizenkét tonna, és ezt javarészt egy faszerkezet tartja. A statikáért felelős részek keményfából, az akusztikusak fenyőféléből készülnek. A műhelyben felhalmozott faanyag egy része évek óta vár a sorára: öt-hat év száradásra, pihenésre van szüksége. Hagyományosan faragással díszítik a kész hangszert, de a mester maga szívesebben díszít a faanyag saját rajzolatának kiemelésével - ilyen az Zeneakadémiának készített cimbalom is.

A cimbalom nem logikus, legalábbis nem úgy logikus, mint egy gitár vagy hegedű. Nem szabályszerű a hangok elosztása, és emiatt nem lehet automatikusan megismételni egy dallamot rajta másik oktávban. A látszólagos kaotikusság mögött azonban szép, szerves logika rejtőzik, kígyószerű vonala van a hangok elrendezésének, mint egy körjáték - segít elképzelni Balogh Kálmán.

A műhelyben ottjártunkkor is áll egy félkész, kisebb méretű hangszer. Erdélyből rendelték, még nincs rajta a fényezés, hiányoznak a lábai. "Ebben a pillanatban is, ha körülnéz, van itt két hangszere a Száztagú Cigányzenekarnak, aztán van két új kishangszer, amit teljesen egyedi igények alapján csinálok, négy öreg hangszer felújítása is most van folyamatban" - mutat körbe, a rejtettebb szegletek felé a mester.

Kattintson a fotóra a többi képért!

Az Erdélyből rendelthez hasonló, kisebb, tíz-ötven kilós cimbalmok azután kezdtek újra divatba jönni Magyarországon, hogy a zenészek előtt kinyílt a világ, és nehézkes volt a százkilós hangszert cipelni. "Az egész szakma most abban a korban van, amikor változik. Nagyon sokan vannak a fiatalok, sokszoros túljelentkezés van minden évben" - jegyzi meg Nagy. A Zeneakadémiához kötődő hangszerkészítő iskola hároméves, a mester szerint viszont évtizedekbe telik, mire valaki kijelentheti magáról, hogy hangszerkészítő, és még így is tud meglepetést okozni egy-egy régi cimbalom.

Bár rengeteg profi zenész jár hozzá, a hangszerkészítő legkedvesebb megrendelői az amatőrök. Van köztük például egy ötvenes, jól menő építési vállalkozó, aki maga sem tudta, honnan jött az ötlet, de egyszer kitalálta, hogy cimbalmozni szeretne. Ő visszajár, egyre jobbra és jobbra cseréli a hangszerét. "Nem lesz belőle sose profi zenész, tud tíz népdalt, nem többet, de a maga örömére, otthon, a maga kis csendességében játszik. Ez egy olyan plusz az életében, ami nagyon sokat számít".